Kiállítás

Tettek ideje

Képzőművészet

„Eljött volna a tettek ideje?” – ezzel a Kassák-idézettel vonja kérdőre a járókelőket 12 plakát a nyolcadik kerületi Auróra és Bérkocsis utcák sarkán, miközben a több mint 100 éves budapesti lakhatási válságot és az ehhez kötődő mozgalmakat tekinti át. A Köz­élet Iskolája közösségi oktató- és kutatóközpont kiállítása egy részvételi akciókutatás eredménye, ahol a főként lakásszegénységben élő kutatók a 20. század lakhatással kapcsolatos szerveződéseit vizsgálták. A tárlatot már fél tucat helyen láthatta az utca népe, és a tervek szerint ősztől a Kassák Múzeumban fejlődik nagyobb kiállítássá. Emléket állítottak benne a kunyhókban és barlanglakásokban élőknek, a munkásszállók érdekvédelmi kezdeményezéseinek, a roma házfoglalóknak vagy az 1989-es „rongyos forradalomnak”, amikor a hajléktalanok pályaudvarokat elfoglalva érték el a mai hajléktalan-ellátórendszer alapjainak lefektetését. Az archív képekkel tarkított idővonal jelenbeli kitekintése nem túl reménykeltő: 1906-hoz képest vajmi keveset javult a helyzet. Persze, ma is tevékenykednek civilek, akik kalákában újítanak fel házakat, vagy fellépnek az érzéketlen, jogsértő önkormányzatok ellen, kilakoltatást akadályoznak meg vagy közösséget szerveznek. De attól még ma is több ezer ember él az utcán, foglalt házakban, esetleg kunyhókban a város szélén, továbbra sincs ki­épült önkormányzati bérlakásrendszer, ma sem köszönnek a szerencsésebb „rongyosoknak” a lakótelepi szomszédok. Ezért is a legalkalmasabb hely egy ilyen kiállításra a nyócker, ahol még mindig nagy szükség van a nagy ötletekre, és ahol már számtalan nagyszerű kezdeményezés ütötte fel a fejét. Úgyhogy tessék megnézni a plakátokat, elmélkedni a felvetett kérdésekről, aztán csatlakozni vagy új mozgalmat alapítani. Hogy néhány évtized múlva ne ugyanazt a kassáki kérdést kelljen feltennünk.

Auróra utca–Bérkocsis utca sarka, Józsefváros

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.