Kiállítás

Tettek ideje

Képzőművészet

„Eljött volna a tettek ideje?” – ezzel a Kassák-idézettel vonja kérdőre a járókelőket 12 plakát a nyolcadik kerületi Auróra és Bérkocsis utcák sarkán, miközben a több mint 100 éves budapesti lakhatási válságot és az ehhez kötődő mozgalmakat tekinti át. A Köz­élet Iskolája közösségi oktató- és kutatóközpont kiállítása egy részvételi akciókutatás eredménye, ahol a főként lakásszegénységben élő kutatók a 20. század lakhatással kapcsolatos szerveződéseit vizsgálták. A tárlatot már fél tucat helyen láthatta az utca népe, és a tervek szerint ősztől a Kassák Múzeumban fejlődik nagyobb kiállítássá. Emléket állítottak benne a kunyhókban és barlanglakásokban élőknek, a munkásszállók érdekvédelmi kezdeményezéseinek, a roma házfoglalóknak vagy az 1989-es „rongyos forradalomnak”, amikor a hajléktalanok pályaudvarokat elfoglalva érték el a mai hajléktalan-ellátórendszer alapjainak lefektetését. Az archív képekkel tarkított idővonal jelenbeli kitekintése nem túl reménykeltő: 1906-hoz képest vajmi keveset javult a helyzet. Persze, ma is tevékenykednek civilek, akik kalákában újítanak fel házakat, vagy fellépnek az érzéketlen, jogsértő önkormányzatok ellen, kilakoltatást akadályoznak meg vagy közösséget szerveznek. De attól még ma is több ezer ember él az utcán, foglalt házakban, esetleg kunyhókban a város szélén, továbbra sincs ki­épült önkormányzati bérlakásrendszer, ma sem köszönnek a szerencsésebb „rongyosoknak” a lakótelepi szomszédok. Ezért is a legalkalmasabb hely egy ilyen kiállításra a nyócker, ahol még mindig nagy szükség van a nagy ötletekre, és ahol már számtalan nagyszerű kezdeményezés ütötte fel a fejét. Úgyhogy tessék megnézni a plakátokat, elmélkedni a felvetett kérdésekről, aztán csatlakozni vagy új mozgalmat alapítani. Hogy néhány évtized múlva ne ugyanazt a kassáki kérdést kelljen feltennünk.

Auróra utca–Bérkocsis utca sarka, Józsefváros

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.