Kiállítás

Repülj velem!

Világmodellek

Csak remélni lehet, hogy az átszervezési düh következtében nem ez lesz a hattyúdala annak a kiállítássorozatnak, amely a ma már a Szépművészeti Múzeum alá besorolt Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből készül - és amelynek most az első darabja látható.

A Műtermi kísérletek és dokumentumok Kondortól napjainkig alcímmel ellátott, Petrányi Zsolt és Százados László kurátorok által válogatott anyag abból a tényből indul ki, hogy az 1945 utáni művészetet lefedő, több mint tízezer darabból álló gyűjtemény nagy része ismeretlen a közönség előtt, ezért elsősorban az archívumban rejtőzködő művek felélesztésére és szubjektív értelmezésére fókuszálnak. (Ez a koncepció gyökeresen eltér például a LuMúban pár évente megrendezett gyűjteményválogatások rendezőelvétől, hiszen ott az alapító okirat egyenesen kötelezővé teszi a legfontosabb művek szerepeltetését.)

Bár a hatvanas évektől induló és elsősorban fotókat, filmeket és grafikákat felvonultató kiállítás némiképpen követi a kronologikus rendet, elsősorban egyetlen, de igen komplex téma köré szerveződik. A kiállítás fő szála, a műterem mint helyszín ismert művészettörténeti toposz, de ezen belül a kurátorok a lehetséges értelmezési alesetek felfűzése helyett (amely amúgy is sziszifuszi feladat lenne) négy, általuk esettanulmánynak nevezett csoport köré rendezik a műveket. Ezek a "személyre szabott művészi univerzumokból" összeálló egységek azonban számos bújtatott, de érzékelhető szállal kapcsolódnak össze, miközben felvillantják a magyar képzőművészeti élet szereplőinek, a tiltott/tűrt neoavantgárd és a hivatalosként elismert vagy éppen a minden kánonon kívüli művészeknek az összefonódó hálózatát. Így aztán a húsz kiállító mellett láthatatlanul jelen van a saját versét mondó Petri György, Hajnóczy Péter (az író halála után Mátis Lilla forgatott filmet a lakásában), láthatóan pedig Altorjai Sándor, és kitapinthatóan a szocializmus értelmisége előtt álló, a bonmot szerint egyetlen járható út, az alkoholizmus is.

Az első egység (Modell, szerkezet, konstrukció - magánvilágok mint az alkotás és a kísérletezés színterei) törzsét Kondor Béla munkái adják, ezen belül is a műtermében felépített konstrukciókat (repülőgépeket, helikoptereket, holdkompokat, bonyolult modelleket) ábrázoló képei, a fotogramot és a fotót összepárosító, kísérleti művei (például a Katasztrófa-sorozat, 1972), amelyek a nagyméretű festményeihez képest kifejezetten élőnek és üdítőnek, jelenvalónak tűnnek. Itt lép be a repülőgép (például Csernus Tibor ilyen tárgyú litográfiái) mellett a tükröződés és az ablak, továbbá a műterem mint lakás az egész kiállításon végighúzódó leitmotívja, amely némiképp felülírja az (egyébként releváns) kurátori interpretációkat a társadalomból kivonult művész autonóm birodalmáról, menedékéről, laboratóriumáról.

A következő "fejezet" (Az emlékezés terei - hiányportrék) középpontjában Erdély Miklós áll. Erdély szoros barátságot ápolt Kondorral (és az itt kiállított egyik műve éppen azt az 1973-ban megjelent nekrológot írja felül, amelyben a névtelen szerző Kondor neoavantgárd művészekkel tartott kapcsolatát próbálta eliminálni), Altorjai Sándorral (róla Erdély 1979-ben, szigligeti műteremlakásában forgatott filmet - a sokáig lappangó, vágatlan és hang nélküli filmet most szintén meg lehet tekinteni) és Jovánovics Györggyel (akinek tükrözéssel teli enigmatikus műve, a most egészében bemutatott Liza Wiathruck-sorozat éveken át foglalkoztatta).

A harmadik és egyben a legtöbb művész munkáit tartalmazó részből (Átjárók, menedékek, labirintusok - a műterem mint referenciapont, téma- és motívumkészlet) mindenképpen érdemes Baranyay András (aki többek közt Altorjai barátja volt) és Gémes Péter "kapcsolatát" kiemelni. Gémes házának padlásán készítette transzcendens fotóit - itt még korai, 1983-84 között készült magánmitológiájának alakjai, az angyal (vö. Kondor!), a harcos és a filozófus jelenetekbe rendezett képei láthatók -, de a későbbiekben egyetlen "tárgyává" csupasz testének fragmentumai, a vékony lábak és a fényben feloldódó kezek váltak. Baranyay egészen más kiindulópontból, de munkásságának nagy részében szintén saját kezét állítja művei középpontjába. Tőle szokatlan, strukturalista művel, alkarokról készült fotósorozattal állít emléket Gémesnek. A tükröződő labirintus legszebb példája Érmezei Zoltán és Rauschenberg János 1990-ben készített, egymást és egymás munkáit Möbius-szalagként megrajzoló festménye, amelyen nemcsak a "kép a képben" motívum hihetetlenül bonyolult és frappáns megoldását figyelhetjük meg, hanem a valós és a fiktív közötti játékot, a kép alcímében is jelölt "imaginárius perspektívát" is.

Az utolsó szekcióban ("Nem műtermek" - ideiglenes és személyes terek mint az alkotás helyszínei) döntően fiatal művészek munkái szerepelnek. A "nem műtermek" szókapcsolat ebben az esetben nem feltétlenül arra utal, hogy a kortárs művészek többsége megfelelő lehetőség híján otthonában (esetleg albérletekben, de mindenképpen személyes tárgyakkal zsúfolt terekben) készíti munkáit, hanem talán arra, hogy ez a helyzet miféle, eredendően új és kortárs válaszokat tud kicsikarni. Ebből a szempontból unikum Szabó Dezső munkássága, aki változó méretű, de mindig kis léptékű dobozterekben építi fel a mediatizált képi világot (például katasztrófákról szóló híradókat) modellező apró makettjeit, amelyekről aztán túlnagyított, ezért festői hatású fényképeket készít (amelyek persze valamilyen módon mindig felfedik, hogy képi manipulációról van szó). Szacsva y Pál a lakásában található hétköznapi tárgyakra vetít saját vagy az internetről levett fényképeket. Így körözhet a helikopter a dinnyemagos tányér felett (képünkön), és landolhat a Kondorral elindított repülőgép a könyvespolcon.

Magyar Nemzeti Galéria, C épület, III. emelet, nyitva 2013. április 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.