Március 4-i számunk rövid recenziót közölt Fonyódi Péter Beatkorszak a pártállamban című kötetéről, melyben III/III-as dokumentumok is megjelentek. Ezekhez szolgál adalékul az alábbi írás.
Szerencsére személyesen nem éltem át, milyen érzés, ha az ember önmagáról szóló titkos ügynöki jelentést lát. Tudtommal nem volt saját besúgóm, nem is lett volna miért rám állítani valakit. Ám e mindent behálózó ügynökvilágban kifejezett ellenzéki tevékenység híján is könnyen be lehetett kerülni a szórásba: a Történeti Hivatalból (TH) lett Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁSZTL) központi adatbázisa közel 400 ezer megfigyelt személyről tartalmaz adatokat az 1944. december 21. és 1990. február 14. közötti időszakból. Ezért nem lepett meg olyan nagyon, hogy saját nyomaimra bukkantam a papírok között, de egy pillanatra tagadhatatlanul elszorult a torkom. Kísérteties találkozás volt. Nem állt ott a nevem, ám a jelentést tevő, "Dalos" fedőnevű titkos megbízott (fn. tmb.) kétségtelenül engem idézett. Tudtomon kívül én voltam a forrása. Pontosabban egy cikkem, amelyre egyes szófordulataimig bezárólag rá kellett ismernem. Hirtelen azt se tudtam, idegeskedjek vagy röhögjek, bosszankodjak vagy büszkélkedjek.
H
Cikkem a Magyar Ifjúság, a KISZ hetilapja 1981/40. számában jelent meg Új hullám vagy "nyúvév"? címmel (bevezető hasábját a Beatrice feloszlásáról szóló helytálló és a Bizottság "visszavonulásáról" szóló téves információval, illetve utolsó mondatának felét a zenei rovat szerkesztője, Mola György tette hozzá). Boldog voltam, hogy hosszú parkoltatás után végre megjelent, s így a nyilvánosság elé - és ezáltal, reményeim szerint, legalább egy picit a hivatalos elfogadhatóság, a legalitás irányába - terelhettem azt a zenészkört, amelynek színre lépését a magyar rock kardinális jelenségének tartottam. Nem mintha a zenéléssel illegális tevékenységet folytattak volna ezek a fiatalok, de az azért nyilvánvaló volt, hogy az ország kulturális életének irányítását meghatározó támogatás, tűrés, tiltás hármasságában ők e két utóbbi között mozogtak.
A cikkben az 1980 novembere és 1981 márciusa közötti öt hónap három különböző koncertjéről írva próbáltam felvázolni a színteret, röviden szólva egy-egy zenekarról (Beatrice, Bizottság, Vágtázó Halottkémek, Balaton, Punkráció, Neurotic, URH, Kontroll Csoport). "Dalos" jelentéséből (BRFK. ÁB. III/III-B. alosztály, TH (ÁSZTL) M-41343 jelzetű dosszié), mely az említett kötetben most megjelent, viszont úgy tűnt ki, mintha mindezek egyetlen estén szerepeltek volna. Tartótisztje, Gábor Róbert hadnagy értékelése szerint "megbízható, még nem ellenőrzött" tmb. volt "Dalos" (1982 márciusára vált ellenőrzötten megbízhatóvá), jelentése mégis pontatlanságoktól hemzseg. Cikkem egyes részei szinte szó szerinti idézetként, más részei viszont összekeverve szerepelnek az 1981. október 22-én, "nyilvános helyen" adott, október 24-i keltezéssel legépelt jelentésben. Íme egy példa:
A "Vágtázó halottkémek" együttes tagjai az előttük játszó "Balaton" együttes tagjai kezéből kikapkodták a gitárokat és őrjöngve, artikulátlan hangok hallatása közben rohantak a színpadra.
Valójában az történt, amit én írtam: körülbelül második számuknál tarthattak a Beatrice - tehát nem a Balaton - tagjai, "amikor ismeretlen fiatalemberek kihúzzák a gitárok csatlakozóit, kitépik a pálcát a dobos kezéből, megragadják a mikrofonokat: a Vágtázó Halottkémek rohammal veszik be a színpadot." S innentől mondatról mondatra:
A "Vágtázó halottkémek" minden színpadi megmozdulása provokáció.
Nálam: "A Vágtázó Halottkémek minden megmozdulása provokáció."
Fülsüketítő tempóban belevágnak egy számba, majd néhány taktus után leállnak. Ezt többször megismétlik.
Tetszik a fülsiketítő tempóképzavara, de én földhözragadtabban fogalmaztam: "Nyaktörő tempóban belevágnak egy számba, majd néhány taktus után leállnak. Ez többször megismétlődik."
A színpadon teljes káosz uralkodik. A zenekar tagjai nem figyelnek a zenére, a dobos teljes erővel püföli a dobokat, a gitárosok sem a zenével, hanem az ordítozással törődnek, nem lehet érteni, mit énekelnek a mikrofonba.
Én ezt írtam: "Később folyamatosan játszanak, de a kihívás mindvégig ott van velük az emelvényen, ahol totális káosz uralkodik. Ezek a srácok nem figyelnek sem egymásra, sem hangszereikre. A dobos kíméletlenül püföli a bőröket, valaki gitározik is, de nem tudni, mit, egyfolytában ordítoznak a mikrofonba, a szöveg persze kivehetetlen."
Az együttes arra törekedett az egész koncert alatt, hogy a közönséget magával ragadja és önkívületi állapotba hozza.
Ezt speciel nem tőlem szipkázta. A közönség magával ragadásának elítélő hangsúllyal említett szándéka amúgy minden színpadi produkció alapkövetelménye, ha hatni próbál nézőire; rockénekes lévén nyilván "Dalos" is erre törekszik, amikor fellép.
A zenekar egyik vezéralakja a nemrég feloszlott "Beatrice" együttesből átkerült Vaszlavik László, "Gazember" gúnynevű személy.
Habár Gazember (akinek neve a Magyar Ifjúságban is hibásan, V-vel, nem pedig Waszlavikként szerepelt) valóban fellépett a VHK-val, de vezéralakjuk sosem volt. Én a Beatrice rendhagyó műsoráról írtam ezt: "A fő hangszer a tangóharmonika, amit Vaszlavik "Gazember" László, az egyik Halottkém kezel."
Menyhárt Jenő, a "Kontroll" együttes tagja elmondta, hogy ezeknek a zenekaroknak mást kell csinálni, mint a már befutott, "profi" együtteseknek. Nekik nem zenével, hanem "balhéval" és a közönség szuggerálásával kell befutniuk.
Az eddigi, tulajdonképp nevetséges pongyolaságokhoz képest ez már meglehetősen súlyos: kénytelen vagyok titkos ügynök és tartótisztje közös fabrikációjának nevezni. Csúsztatással kreált vád, ami akár komoly következményekkel is járhat(ott volna).
Én ezt írtam:
"- E próbálkozások azért hasonlítanak a közönség fejében egymáshoz, mert másmilyenek, mint amiket eddig hallottak - mondja Müller Péter utolsó éves filmrendező szakos hallgató, aki nemrég átigazolt a Kontroll Csoportba. Azt kevésbé érzékelik, hogy ezek az új zenekarok legalább annyira különböznek egymástól, mint valamenynyien a régiektől.
- Mást kell csinálni - vallja Menyhárt Jenő, aki mostanában szervezi újjá együttesét. - A rock fejlődéstörténete a mosóporéhoz hasonló; mindig kijön egy újabb, ami sokkal jobb az előzőnél, mert tartalmazza annak a tulajdonságait, plusz még valami újdonságot. Újat kell csinálni."
Mint látható, az akkor már feloszlott URH mindkét vezéregyénisége, Müller és az Európa Kiadóval hamarosan színre lépő Menyhárt egyaránt, egyértelműen a zenekarok produkcióiról beszélt. "Dalos" viszont a "balhé" provokálásának szándékaként interpretálta mondandójukat, ráadásul összemosta a két megszólalót, a lapban látott szavaikat pedig úgy állította be és fordította ki, mintha egy személyes beszélgetést idézne fel, melyet ő maga folytatott volna az általa bemártott illetővel. Ez egyszerre komolytalan és vészjóslóan erkölcstelen. Ha a rendőr hadnagy tudott róla, hogy tmb.-je egy újságcikk alapján informálja, akkor meglehetősen cinikus játszmát űztek: teljesítették a tőlük elvárt feladatot, olyan képet festvén az ellenségről, amely aztán további lépéseket indokol. Ha pedig nem tudott róla, akkor a mindössze három hónapos gyakorlattal rendelkező hálózati személy fifikásan átverte: anélkül produkált jelentenivalót, hogy újságolvasáson kívül bármit tett volna érte. Csak kiszínezte kicsit. Úgy jobban hat.
A másik oldalról nézve: jobban árt. "Dalos" hiába mentegetőzne utólag azzal, hogy úgyis megjelent a lapban. Egyrészt mert az(oka)t, aki(k)ről jelentett, nemcsak befeketítette, de még rá is tett egy lapáttal, másrészt - ahogy Esterházy Péter írta a Javított kiadásban - "nincs jó jelentés, mert kiszámíthatatlan az ártás. Mindig árt, személyesen is,de úgy is, hogy erősíti azokat a szemeteket. Erősíti Kádárt."
Mint a műfaj minden darabja, e jelentés is a tartótiszt értékelő szavaival zárul, aki ezután meghatározza az ügynök következő feladatát és az állambiztonsági szervek munkatársai által foganatosítandó intézkedés(eke)t.
A jelentés alapján megállapítható, hogy a könnyűzenei területről készített értékelő jelentésünk helyesen tartalmazza azt a megállapítást, hogy az engedéllyel nem rendelkező együttesek egyik fő célja a koncertjeiket látogató közönség megnyerése, de nem a zene erejével, hanem a színpadon tanúsított "balhés" magatartásukon keresztül. Operatív szempontból figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a jelentésben szereplő együttesek kb. 1 éve ÁB. szempontból a látókörünkben vannak, és ennek ellenére egyre több - elhárítási területünkhöz tartozó - művelődési házban és ifjúsági klubban kapnak fellépési lehetőséget.
Dermesztő. Titkosrendőrök értékelték a popzenét (itt említett jelentésük egyelőre nem került elő). Legalább 1980 ősze óta figyelték ők is a kedvenc zenekaraimat. A látókörükben voltak állambiztonsági (ÁB) szempontból. A művelődési házak pedig az ő elhárítási területük. Logikus hát, hogy a tmb. feladata: e "balhés" együttesek további figyelemmel kísérése. Az intézkedési terv pedig:
Elhárítási területünkhöz tartozó művelődési házak vezetőit tájékoztatjuk a problémás együttesekről, és javasoljuk, hogy ezeknek az együtteseknek fellépési lehetőséget ne adjanak.
Jóllehet ezekben az intézményekben is dolgoztak vezető beosztásban olyan, az állambiztonsági szaknyelvben hivatalos és/vagy társadalmi kapcsolatnak nevezett személyek, akik folyamatos kapcsolattartás útján segítették a szerv munkáját, s valóban maradtak el "technikai okból" koncertek, de akkoriban már épp elég slendrián módon működött a rendszer ahhoz, hogy mindent nem tudtak betiltani. Én szívesebben emlékszem arra, amit megtartottak - és szerintem ilyenből több akadt, szerencsére.
H
"Dalos" a 80-as évek egyik szorgalmas besúgója volt. Első jelentését 1981. július 21-én adta, amit ötvennél is több követett. Hogy pontosan mikor hagyta abba, nem tudni: amikor 1986. május 9-én nyilvános helyen találkozott tartótisztjével, még kapott tőle feladatot, ám a jelentéseit tartalmazó "M", azaz Munkadosszié ezt követően már csak az addigra rendőr főhadnaggyá előléptetett Gábor Róbert összefoglaló sorait tartalmazza, 1986. október 10-i dátummal. Általánosságban, az állambiztonsági szervek hálózati munkájának alapelveiből tudható, hogy a titkos megbízott "elvi, hazafias meggyőződésből vesz részt a titkos együttműködésben", ám a "Dalos" "M" dossziéját lezáró papírból beszervezése körülményei éppúgy nem derülnek ki, mint elbocsátásának, az ő szóhasználatukkal: "kizárásának" okai sem - hálózati személy kizárását akkor kellett kezdeményezni, "ha bármilyen okból az együttműködésre véglegesen alkalmatlanná válik". Csupán munkájának tömör értékeléséről olvashatunk. Eszerint:
"Dalos" fn. tmb. beszervezése utáni időszakban a kulturális területen elhelyezkedő ellenséges tevékenységet kifejtő személyek, csoportok ellenőrzését végezte. Eredményes tevékenységet végzett bizalmas nyomozásokban, előzetes ellenőrzésekben, "F" dossziés személyek ellenőrzésében, jelöltek tanulmányozásában. Jelentéseinek többsége operatív szempontból értékesek, párhuzamos hálózatok útján ellenőrzöttek voltak. Több olyan személyről, csoportról jelentett, akik operatív szempontból a jövőben mint ellenséges személyek felmerülhetnek.
Aktív éveiben "Dalos" információkat szolgáltatott a magyar rockzene számos élvonalbeli együtteséről és előadójáról, ezek tervezett és/vagy megvalósult programjairól, a műfaj intézményeiről. Akadtak köztük semleges (akár programújságból is beszerezhető) értesülések, de - mint a fent hosszan idézettek mutatják - olyanok is, amelyek negatív színben tüntették fel azt, aki(k)ről szóltak. Igaz, előfordult az is, hogy pozitív képet festett: mint a Fonyódi Péter könyvében idézett egyik jelentéséből kiderül, "Dalos" is hozzájárult ahhoz,hogy a "balhés" Beatrice miatt látókörben lévő Nagy Feró "F", azaz Figyelő dossziéját lezárták ("F" dossziét a rendszerre veszélyesnek tartott személyről nyitottak; ha magatartásában tartós változást észleltek, s megítélésük szerint megjavult, lezárták azt).
Zárszavában a Beatkorszak a pártállamban szerzője jelzi, hogy "a leleplezésre alkalmas részeket" kipontozta. Így tett egyebek közt az 1983. január 18-i jelentésnél is, melyből a tmb. viszonylag könnyen azonosítható. Mégis, azáltal, hogy kommentár nélkül közli az 1981. október 22-i dátumú jelentést - melyben "Dalos" méltatlankodik: együttesével nem léphetett fel Balmazújvárosban, mert a Dinamit, négy másik zenekarral együtt, "központilag le van tiltva" -, a gyanú árnyékát veti a Dinamit összes tagjára. Az 1979-1981 között működött zenekar dobosával, gitárosaival, baszszusgitárosával és billentyűsével szemben ez éppoly méltánytalan, mint amilyen hiba az új hullámos együttesekről szóló jelentés forráskritika nélküli közlése. A titkosszolgálat által használt fedőnevek hol utaltak viselőjük kilétére, hol nem. "Dalos" esetében igen.
Szőnyei Tamás
Részlet a szerző Nyilván tartottak - Titkos szolgák a magyar rock körül címmel készülő kötetéből.
