Egy hónapja ütött be a ménkű Kislétán, ekkor jöttek ki a rendőrök Madácsi Imréért. A polgármester benn volt a hivatalban, állítólag dolgozott. „A közmunkásai, akik azt hiszik, hogy ő az atyaúristen, épp kinn ásták a gödröt. Erre látják, hogy rendőrök vezetik elő Madácsit, és elviszik. Sokan egyből kétségbeestek, hogy nem lesz munkájuk, másnap már az terjedt, hogy nem is történt semmi, a polgármester él és virul, aki mást mond, az csak rágalmaz” – mondja egy falubeli, aki ragaszkodik ahhoz, hogy még a keresztnevét se írjuk le. „De csak azért, mert nem vagyok öngyilkos típus.”
De már az is nagy szó, hogy akadt, aki egyáltalán szóba állt velem. A legtöbben mereven elzárkóztak attól, hogy bármit mondjanak a ténylegesen börtönben ülő településvezetőről, és ennek csak egyik oka Madácsi meredek múltja, amelynek éppúgy része a különböző gazdasági stiklik sora, mint a „jobb belátásra bíró” pofozkodás. A helyzet az, hogy Kislétán nem szeretik az újságírókat. „Maguk megbélyegeztek minket! Nekünk kell itt élni, maga hazamegy úgyis!” – mondja egy korábbi helyi képviselő, mielőtt rám csapná a telefont. Ezzel arra utalt, hogy a Nyíregyházától félórányira eső, alig 2000 fős falu volt a romagyilkosságok utolsó helyszíne, és ha valami, akkor legföljebb ez ugrik be az embereknek Kislétáról. 2009. augusztus 2-án éjjel hárman rohanták meg Balogh Mária faluszéli otthonát, ahol előbb az asszony lányát lőtték nyakon, majd benyomultak az anya szobájába, s többször belelőttek az ágyon fekvő nőbe. A lány végül túlélte a támadást, az anya nem. Az akkori riportokból kiderül, hogy a helyiek azért nem szerettek nyilatkozni a sajtónak, mert attól féltek, ha megjelenik az arcuk, ők lesznek a következő áldozatok.
| ||
A gyilkosság után egy évvel a helyiek leváltották az 1990 óta polgármester Pénzes Sándort, és helyébe Madácsi Imre vállalkozót, a Fidesz–KDNP jelöltjét választották. Aki stramm, erős testalkatú férfi, jövőre még csak negyvenéves lesz, vagyis sokan azt hitték, hogy évtizedekig vezeti majd a dohányföldekkel körbevett falut.
A kislétai ex lex
Meglepetés lenne, ha így történne. Madácsi Imrének ugyanis évek óta vannak bírósági ügyei, több alkalommal ítélték el már a fideszes faluvezetőt. Idén szeptemberben azért tartóztatták le a falu szeme láttára, mert egyik ügyének tárgyalásait egymás után nyolcszor úgy hagyta ki, hogy bár orvosi igazolást vitt, a bíróságon orvosok azt mondták, betegsége ellenére tárgyalóképes állapotban volt. Ezt elégelte meg a Fővárosi Törvényszék bírája, aki a szeptember végi ítélethirdetésre rendőrökkel állíttatta elő Madácsit, akire nem jogerősen elsőrendű vádlottként négy és fél év börtönbüntetést szabott ki, továbbá öt évre eltiltotta a közügyektől. Emiatt még nem kellett volna börtönbe vonulnia Madácsinak, ám a tárgyalások kihagyása miatt a bíró úgy döntött, hogy a másodfokú ítéletig szökés, elrejtőzés veszélye miatt fenntartja az előzetes letartóztatást.
Az ítélet szerint a kislétai polgármester csalt és több embert is átvert. Madácsi két társával együtt több céget alapított, és közel 200 millió forint állami támogatást vett fel megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására, akikkel cipőket talpaltattak nagy mennyiségben. Csakhogy a fizetéskor Madácsiék a megígért minimálbér helyett csupán havi 30 ezer forintot fizettek a javarészt kállósemjéni, nehéz körülmények közt élő munkavállalóknak – vagy még ennyit se, a becsapottak közt volt olyan is, aki semmit nem kapott. (A bíróság azt is megállapította, hogy a polgármester cége nem volt jogosult annyi állami támogatásra, amennyit felvett.) Úgy hallottuk a faluban, volt egy kis feszültség Madácsi és a másodrendű vádlott O. Zsolt között, amiért utóbbi a polgármesterre vallott. Madácsi ugyanis az elbeszélések szerint felkereste egykori cégtársát, aki egyúttal a sógora is, és „egy kicsit helyben hagyta”. A verekedés pontos körülményeit nem sikerült rekonstruálnunk, azt azonban a nyíregyházi bíróság megerősítette, hogy az eset után volt bírósági per a felek közt, amelynek a végén testi sértés kísérlete miatt a fideszes polgármestert 300 ezer forint büntetésre ítélték 2013-ban.
Volt ennél Madácsinak azonban súlyosabb bírósági ügye is, ami egész Kislétát törvényen kívüli helyzetbe sodorta. 2015 januárjában Debrecenben két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték hasonló okok miatt, mint most: társaival a 2000-es évek elején megváltozott munkaképességű személyeket alkalmaztak, és erre 87 millió forint állami támogatást vettek fel, amiből csak 13 milliót fizettek ki. Miután elítélték, logikus lett volna (erről keretes írásunkban olvashat bővebben), hogy Madácsi lemondjon, hiszen az önkormányzati törvény szerint akit szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt akárcsak felfüggesztett börtönre ítélnek, az nem lehet polgármester Magyarországon. Madácsi magasról tett erre, a helyén maradt. Úgy vélte, rá pont nem vonatkozik a jogszabály, erről egyébként tájékoztatta a helyi hatfős testületet is, az bólintott, és azt mondta, a polgármester maradhat, bírósági ítélet ide vagy oda. (A helyi testületben többségében vannak a „madácsisták”, akik közt akad üzlettárs, de olyan is, akitől korábban vett céget a polgármester; és az egy szem fideszes képviselőre is mindig számíthat.) Madácsi csak tavaly novemberben, 10 hónappal az ítélet után jelentette be lemondását, amikor a megyei kormányhivatal megállapította méltatlanságát a tisztségre. A megfáradt vállalkozó akkor azt mondta: ő befejezi, nem indul újra az időközi választáson, jöjjenek az újak! Aztán most áprilisban csak újraindult, és nyert is.
Ijesztő ugyanakkor, hogy egy hazai településen közel egy évig törvénytelen állapot állhatott fenn. Egy polgármester úgy volt polgármester, úgy írt alá kifizetéseket, úgy hozott döntéseket, hogy erre nem lett volna joga, és amellett, hogy a helyi testület többsége erre csak fütyült, a kormányhivatal 10 hónappal későbbi határozata sem mondható tempós kiállásnak. Vajon ebben szerepe volt annak, hogy az illető fideszes politikus és a választókerület képviselőjével jó viszonyt ápol? Nem tudni. A lényeg, hogy egy időre megszűnt a jog a faluban, és Madácsi nem tehette volna meg mindezt, ha nem kap hozzá támogatást, például ha a helyi képviselők többsége jogállami norma szerint viselkedik. Amikor az egyik képviselőt felhívtam, és megkérdeztem, miért nem oszlatták fel a testületet, amikor a polgármester a törvény ellenére sem akart lemondani, egyből ingerült lett. Azzal kontrázott, nem hiszi el, hogy újságíró vagyok. „Bárki lehet, érti? Bárki! Orbán Viktorként is bemutatkozhat, nem? Miért higgyek magának? Honnan tudjam, hogy nem hazudik?” Más is ideges lett. „A falunak ebben nincs sara. Ki nem tartja be a törvényt? Ő! És ki nem tartatja be vele? Az állam! Ne rajtunk kérje ezt számon, jó?! Maga például miért nem írt erről korábban?! Magának minden héten írnia kellett volna a botrányról, hogy itt egy ember úgy polgármester, hogy nem lehetne, és nem kellene most számon kérnie minket! Maga miért nem tett semmit, mi?!” A testület egy harmadik tagja pedig azt mondta, ezt „fenn kellene megkérdezni, nem minket zaklatnia. Mi a faluért dolgoztunk akkor is, most is”. Madácsi egyébként idén áprilisban úgy lett újra polgármester, hogy nem telt le a jogerős felfüggesztett börtönbüntetése, azaz a törvény szigorú értelmezése szerint sem áprilisban, sem jelenleg nem lehetne Kisléta polgármestere. De posztjáról lapzártánkig még a Venyige utcai börtönben ülve sem mondott le. Kérdeztük a kormányhivatalt, meddig maradhat ez így, de egy hét után sem kaptunk választ. (Frissítés: a kormányhivatal már megindította a méltatlansági eljárást Madácsi Imre.)
Fantomdiákok, NAV, ukránok
A Narancs kutatásaiból kiderült az is, hogy Madácsinak a fentieken túl több olyan jogilag aggályos ügye van, amelyek eddig nem kaptak nyilvánosságot. Az egyikben például érthetetlen, hogy miért nem áll – legalább tanúként – bíróság előtt, hiszen ő az elnöke annak a Csillagfény Alapítványnak, amelynek a fenntartásában több iskola is működött Kisléta környékén, és amelyekre nemrég nyomozók csaptak le. Ezekben a szakiskolákban – Pócspetrin, Encsencsen, Nyírbélteken, Nyírmihálydiban és Sényőn – érettségizni is lehetett, de év elején a NAV feltárta, hogy az alapítvány oktatási intézményeibe 311 fantomdiák jár, akik után több mint 30 millió forintnyi állami támogatás érkezett. A tanárok feladata volt a nem létező diákok akkurátus osztályozása. Az ügy érdekessége, hogy Madácsit sem vádlottként, sem tanúként nem hallgatták ki a nyomozók, „nem nyert ugyanis bizonyítást, hogy Madácsi Imre tudott a támogatások ilyen felhasználásáról” – tudtuk meg a nyomozó ügyészségtől. Ami nehezen hihető; az iskolák oktatási programját Madácsi dolgozta ki, a támogatásra ő pályázott, és fenntartóként is ő képviselte az intézményt a megyei kormányhivatal előtt, hozzá volt a fenntartó alapítvány bejegyezve. Mindezek ellenére vélték úgy a megyei nyomozók, hogy Madácsinak nincsenek érdemleges információi arról, hogy mi zajlott az általa képviselt és felügyelt iskolákban, így nem is kérdezték a jelenleg bírósági szakaszban járó ügyben.
| ||
A zűrös eseteknek nincs még vége: Madácsi egyik cégét ott találjuk a NAV legnagyobb adótartozói közt is. Több mint 170 millió forint elmaradása van a dohány-, gabona- és kukoricakereskedelemmel foglalkozó Léta Corn Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, amelyben Madácsi a testvérével közösen tulajdonos. (A Léta Corn csillaga amúgy nem áldozott le. A Madácsi testvéreknek van egy másik cége, a Léta Corn Union Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., amely csupán egy szóban különbözik az adóeljárás alá vont cégtől, és még a főtevékenysége is ugyanaz. Épp abban az évben, amikor az első Léta Cornnak rosszul kezdett menni, akkor erősödött be a másik: 2015-ben, folytatva a Léta Corn bevételi nagyságrendjét, az Union 720 milliót kasszírozott, holott a korábbi években egy forintot sem.)
| Jó polgármester? Az atlatszo.hu térképén rá lehet keresni minden egyes hazai településre, hogy évente mennyi uniós pénzt kaptak. A Madácsi által felmutatott évi 30 millió elnyert forint a környék leggyengébb teljesítménye. Nyírgelsén majd feleannyi ember él, mint Kislétán, mégis évi 42 milliós támogatáshoz jutott; Pócspetri lakossága valamivel kevesebb, ott 68 millió, a valamivel nagyobb Máriapócson 219 millió, Kállósemjén (kétszer annyi lakos, mint Kislétán) 224 millió, Szakoly (Kisléta kétszerese) 200 millió az átlagos éves uniós források összege. Madácsi pártolói szívesen hozzák pozitív példaként a szennyvízhálózat kiépítését, ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy ez kistérségi projekt, nem önálló teljesítmény. Igaz, Kisléta előnyére válik, mert amint azt a még szabadon mozgó Madácsi egyszer elmondta, a faluban a szennyvíztől sokan illegális módon szabadultak meg. A falu honlapján eközben se jegyzőkönyv, se ülésekről szóló információ, se napirend, sem közbeszerzési információk. Ezek alapján Kislétán amit csak lehet, eldugnak a nyilvánosság elől. |
Akad egy sor olyan Madácsi-cég is, amelyek a csőd előtt nem sokkal ukrán állampolgárokhoz vándoroltak, majd miután az eladott vállalkozások gyorsan fizetésképtelenné váltak és adósságot hagytak maguk után, felszámolás alá kerültek. Így járt a gépjármű-kereskedelemmel foglalkozó Unio-Sweet, a tapéta- és tisztítószer-kereskedelemmel foglalkozó SOFT NATRO, de ilyen cég volt a Likvid-M, amelyet Madácsi eladott, amikor 2008-ban felkerült az adóhatóság 180 napon túli, 100 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezők listájára. (Az ügytől függetlenül megjegyzendő, hogy a térségben jellemző a hitelekkel, adóssággal megterhelt cégeket ukrán strómanoknak eladni, akikkel a magyar állam nem tud mit kezdeni; a megyében ügyvédek szakosodtak erre a munkára.) Aztán ott vannak Madácsi megszüntetett cégei is. Az Aldala Kft. cipőgyártással foglalkozott, és hat éve volt Madácsi tulajdonában, amikor fizetésképtelennek minősítették, és felszámolták. Szintén Madácsi vezetésével bukott be 2005-ben az élelmiszer-kiskereskedelemmel foglalkozó SOLI-DOG Bt., amelyet szintén fizetésképtelennek nyilvánítottak. Az AGRO-SILVER erdészeti szolgáltatásokat kínált, de 2007-ben fizetésképtelennek nyilvánították, és megkezdték a felszámolását – Madácsi ekkor tulajdonosa volt a cégnek. Az MM Agrár is Madácsi-cég: az utolsó években testvére vette át Madácsi Imrétől, már ő volt a tulajdonos, amikor a cégbíróság egy vizsgálat alkalmával törvénysértőnek nevezte a vállalkozás működését, megjegyezve, hogy a polgármester testvére bár átveszi a leveleket, azokra nem válaszol. A NAV mintegy 2 millió forint tartozást jelentett be a céggel szemben, a bíróság pedig azt közölte az MM Agrárral kapcsolatban, hogy a „vagyonkeresési eljárás alatt a céggel szemben a gépjármű-nyilvántartásból a társaság nevén lévő gépjárművek kerültek elő rendezetlen tulajdoni helyzettel”. Madácsi alapította, majd csupán egy bő évig tulajdonolta a LÉTA-SPEED nevű fuvarozócéget, amely eladása után hamar fantomcég lett: a bíróság úgy látta, a cég székhelyén nem található, ahogy a vezetőjét sem tudták elérni – akinek a nevén ma már csak megszüntetett vagy felszámolás alatt lévő cégek találhatók.
A keresés közben azért találtunk legális vállalkozást is. Madácsi korábban Simonka György Békés megyei fideszes képviselő társa volt az állami forrásokból milliárdokkal támogatott Paprikakert TÉSZ-ben. A vállalkozásban mindketten tulajdonosok voltak, illetve Madácsi máig az.
Madácsi tehát egy ilyen szép és sikeres vállalkozói múlt után döntött úgy, hogy ideje belevágni a politikába, és támogatást ehhez a Fidesznél talált. Háromszor is győzött: 2010-ben, 2014-ben és 2015-ben, amikor indulása és győzelme a hatályos törvények szerint nem lehetett jogszerű, már a kormánypárt sem állt mögé. Megkerestük a közeli Érpatakot is magába foglaló körzet parlamenti képviselőjét, a fideszes Simon Miklóst, hogy mit gondol arról, ami Kislétán az elmúlt években kialakult. Simon, aki remek kapcsolatot ápolt Madácsival, egyesek szerint politikai mentora volt, szűkszavúan válaszolt: „Madácsi nem tagja a Fidesznek. Személyében olyan polgármestert ismertem meg, aki sokat tett a falujáért. Sajnálom, ami vele történt. Nem akarok erről többet mondani.”
Madácsi és Simon közti párhuzam, hogy utóbbinak is volt büntetőügye, igaz, országgyűlési képviselőként neki volt mentelmi joga, ami meg is oldotta a problémát. Az Országgyűlés 2008-ban Kovács Tamás akkori legfőbb ügyész indítványa ellenére sem adta ki Simont, így abban a jogosulatlan állami támogatási ügyben, amelyben többeket elítéltek – így Simon jegyzőjét is –, Simonnak még csak bíróság elé sem kellett állnia, noha nyírbogáti polgármesterként ő volt az aláíró a pályázat során.
Mi lesz most?
A kislétai önkormányzat előtt állok. Megnézném, hogyan telik egy nap a hivatalban, hogy a polgármester börtönben ül. Nyomasztja a hivatali dolgozókat, vagy ellenkezőleg, lazulásra készteti őket? Ám az ajtó zárva, pedig a kiírás szerint a hivatali idő még bőven tart. Arra gondolok, hogy itt már be se járnak dolgozni – de tévedek! Benn vannak és dolgoznak szorgosan, csak nem nyitják ki az ajtót. „Voltak ebből problémák – mondja egy néni, aki a segítségemre siet. – Tudja, nem lehet az ajtó nyitva, sok a roma, bemennek, üvöltöznek a pénz miatt, volt itt már verekedés is, meg minden. Segély meg közmunkapénz, ezért. Ezért van az ajtó zárva, és van már egy biztonsági őr is. Tessék finoman kopogni!”
Így teszek, mire résnyire nyílik az ajtó, tényleg egy őr kukkant ki rajta, látja, hogy nem akarok bajt, beenged, aztán becsukja az ajtót. Azt mondom neki: „A polgármestert keresem.” Gyorsan elmegy, és egy önkormányzati alkalmazottal jön vissza. „A polgármestert keresem.” A lány végül kinyögi: „Házon kívül van.” Megkérdem, beteg-e? „Nem, nem beteg.” „Hát akkor?” „Egyéb okok miatt.” „Mi lenne az?” „Erről nem mondhatok többet.” „De mikor lesz benn? Egyszer csak itt lesz, nem?” „Igen. Talán a jövő héten. Próbálja meg a jövő héten!” „Szóval nincs itt, de attól még folyik a munka?” „Igen.” „De ha nincs, akkor ki dönt?” „Erről nem nyilatkozhatok.” „Miért?” „Nem lehet.” „Rendben, köszönöm.” „Önnek is minden jót.”
Telefonon nagy nehezen elérem az alpolgármestert, a helyi háziorvost, Szabó Lászlót, ő helyettesíti Madácsit. Egyből belevágok: feloszlanak? „Ugyan, erről nincs szó.” Volt-e rendkívüli közgyűlés azóta, hogy elvitték a polgármestert? „Nem. Volt egy kis megbeszélés, hogyan tovább.” És? Hogyan? „Úgy vesszük, hogy a polgármester akadályoztatva van. A halaszthatatlan ügyeket, a szükséges kifizetéseket én intézem az SZMSZ szerint. Kértünk a kormányhivataltól állásfoglalást, hogy mit csináljunk ebben a helyzetben, erre várunk.” És ahhoz mit szólnak, hogy börtönben van a polgármester? Csak szóba jött ez maguk közt! „Erről nincs nyilatkozat.” Jó, de ön mit gondol? Fura, nem? „Ne haragudjon, de erre nincs időm. Amit mondtam, elmondtam. Injekcióznom kell!” – és kinyomta a telefont. Még elérem a polgármester egyik támogatóját is, aki sose szavazna Madácsi ellen, mellette van jóban-rosszban. „Itt kell élni, hogy értse, mi van itt. Különben minden falunak megvan a maga baja. Hagyjon is minket, jó? Mi tesszük a dolgunkat, és nem is akarok ennél többet mondani magának… Egyébként honnan tudja a számom? Ki adta meg?”
*
Hajtok ki a faluból, ahol semmi és senki nem akadályozott meg egy embert, hogy a törvények ellenére polgármester legyen, és akit megválasztottak újra, pedig tudták róla, hogy börtönre ítélték. Mi több, állítólag megint megválasztanák, még úgy is, hogy börtönben ül. Elhagyom a Kisléta táblát, hajtok a sztráda felé, és csak az jár a fejemben, amit a kocsmában hallottam az előző polgármesterről, akit Madácsi váltott. Az elődöt jogerősen ítélték el adócsalás miatt 2008-ban, ám a verdikt ellenére szintén évekig nem mondott le. „Ha ő megtehette, Madácsi Imrét miért zargassuk?”
| Egy kis joghézag A kislétai és a gyömrői polgármester esete is mutatja, hogy joghézag van az önkormányzati törvényben – ezt már az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban (IRM) is észlelték. Egyrészt a törvény úgy fogalmaz, hogy méltatlan a polgármesteri címre, akit „szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek”. Ezt a jogszabályt nem tartották be a testület asszisztálásával Kislétán majd’ egy évig. Gyömrőn a polgármestert adócsalóként ítélték el; Gyenes Levente lemondott, majd idén augusztusban újraindult, és nyert is. Akárcsak a kislétai polgármester, ő is úgy lett újra településvezető, hogy az ellene kiszabott büntetés még érvényben volt, azaz a megválasztása időpontjában a törvény betűje szerint mindketten méltatlanok voltak a tisztségre. Gyenes ezt úgy magyarázta ki, hogy méltatlansága a lemondással megszűnt, így újraválasztható volt törvényesen is. Az IRM úgy kerülné el az ilyen helyzetekben újra és újra felmerülő jogi vitákat, hogy kidolgoz egy olyan módosítást, ami a polgármesterséget erkölcsi bizonyítványhoz köti. Csakhogy az erkölcsi bizonyítvány sem feltétlen megoldás mindenre: kérdés például, hogy visszamenőleg alkalmazható lesz-e egy ilyen módosítás. |
