A tököli csodacsapat - A magyar foci hátországa

Minden meccsüket elveszítették. A három lőtt góljukra 239-et kaptak. Októberben 45–0-ra verte őket a Gyirmót. Mégis csak szeretni és tisztelni lehet a Tököl U17-es csapatát.

„Te, Totti, figyelj! Hoztál szerelést? Úgy értem, stoplist, meg ilyesmi. Ideadhatnád, mert otthon hagytam.” A Tottinak becézett kissrác természetesen hozott, holott annyira fiatal, hogy nem is játszhat a csapatban. De minden meccsen és edzésen ott van a haverokkal, sokszor a meccsre is beöltözik, mint egy igazi játékos, és elvégzi a bemelegítést is. Az öltözőben remek a hangulat, folyamatos a viccelődés, Tottin kívül itt van Neuer is, ő a kapus, naná… Pedig akadnak gondok a készülődéssel. Az még csak hagyján, hogy páran hiányos felszereléssel érkeztek, de kiderül, hogy mivel a mezek mosása elmaradt, kénytelenek lesznek a nagyok legalább két számmal nagyobb, aranyszínű szerelésében pályára lépni. A Bendzsi nevű bal­hát­védért pedig sürgősen el kell mennie valakinek, mert a szüleivel vásárolni van, és gyalog nem érne ide.

Ez itt a másodosztály

Ráadásul az edzőjük, Kovács László is belázasodott, így a taktikát a felnőttcsapat egyik játékosa, az edzésekbe is besegítő Joszkin Márk ismerteti. Ne gondoljunk komplikált taktikai elemekre, a srácok szigorúan a képességekhez szabott feladatot kapnak: van, akinek csupán annyi a dolga, hogy ha labdát kap, rúgja előre. Mégis van forradalmi újítás: a nagy cél, a szezonban harmadik lőtt góljuk megszerzése érdekében két csatárral „rontanak neki” a Diósd gárdájának. „Gyerünk, fiúk! Élvezzük a játékot!” – adja ki a jelszót Sipi, a középcsatár.

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

„Nagy érzések vannak ebben a csapatban – mondja Joszkin Márk. – Látni kellett volna, amikor Esztergomban a tizenegyedik meccsükön megszerezték az első góljukat! Úgy ünnepeltek és őrjöngtek, mintha Bajnokok Ligáját nyertek volna. Esküszöm, még a partjelző szeme is könnyes lett, és senki nem foglalkozott a mellé bekapott 15 góllal.”

És tulajdonképpen már a csapat léte is sikertörténet. A Tököl „nagycsapata” ugyanis tavaly ki­esett az NB III-ból, és már a megyei bajnokságra készült, ahol ebben a korosztályban nem kötelező utánpótláscsapatot működtetni. A kiöregedő U21-esek helyére is 17–18 éveseket építettek be, így amikor kiderült, hogy az átszervezések miatt legjobb kiesőként mégis a harmadosztályban indulnak, szó szerint az utcáról szedtek össze egy csapatra való gyereket. A legabszurdabb történet szerint egyikük éppen a pálya mellett biciklizett edzéskor, és megkérték, hogy szálljon be, ha már arra jár. A srácok többsége korábban soha nem focizott, sőt, nem is sportolt semmit szervezett keretek között, ráadásul 1-2 évvel fiatalabbak is a bajnokság korosztályánál. Mindennek tetejébe, bár a felnőttcsapat „csak” NB III-as lett, az MLSZ szabályai szerint az ifistáknak a másodosztályban kell versenyezniük. Többek között olyan komoly utánpótláscsapattal és pénzügyi háttérrel rendelkező együttesek ellen, mint a Százhalombatta vagy a győri utánpótlásra építkező Gyirmót.

De a Tökölnél a sorozatos nagy vereségek közben sem merült fel, hogy például sérülést színlelve félbeszakíttassák a mérkőzéseket. Joszkin elmondta, a fiúk élvezik a meccsek légkörét, a játék örömét, bár alig tudnak átkeveredni néha a félpályán. A 45–0-ás vereség után, amikor az internet népe egy emberként gúnyolódott a gyere­keken, csak annyit fűztek hozzá
a trollok kommentjeihez, hogy gratulálnak a győztes csapatnak. Másnap mindenki jelentkezett edzésre.

Mert edzeni muszáj. A csapat tagjai lelkiismeretesen, heti három alkalommal készülnek. Általában olyan gyakorlatokkal, amikben örömüket lelik, ezekbe igyekszik becsempészni némi szakmai képzést Kovács László edző, aki saját bevallása szerint is imádja ezt az egyéniségekből álló társaságot. A korlátaival mindenki tisztában van, de a baráti zrikáláson kívül mégsem hangzik egy rossz szó. „Nehéz lenne azt mondanom velük kapcsolatban, hogy labdarúgást tanítok, hiszen olyan alapdolgokat kellene begyakoroltatni az erről már jórészt lekésett 17 évesekkel, amelyeket ideális esetben 6-7 éves korban kellett volna elsajátítaniuk – mondja pár nappal később Kovács László edző, immár gyógyultan. – De itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezek a fiúk az esetleges kocsmázás és füvezés helyett közösségben vannak, mozognak valamit.”

Mester és tanítványai

Fotó: Sióréti Gábor

Kovács elsősorban a civil életre nevelésnek tartja a képzésüket. Akkor érzi úgy, hogy e törekvését az ellenfelek is tisztelik, ha komolyan véve őket, annyit rúgnak nekik, amennyit csak tudnak. Azt viszont nem tűri, hogy megalázzák játékosait, és kinevessék a pályán, netán öncélú és megalázó cselekkel szembesítsék őket a hiányosságaikkal.

Nem tetszik a rendszer

Kovácsnak vaskos véleménye van a versenyeztetési rendszerről is. Mint lapunknak kifejtette, a koncepció rossz, és az ő esetük egyáltalán nem egyedi. „Rengeteg, a tökölihez hasonló megdöbbentő eredmény van országszerte az utánpótlásban, ráadásul a nagy klubok, mint a Pápa vagy az utánpótlás példaképének beállított MTK is, hasonló problémákkal küszködnek. Ez főleg annak köszönhető, hogy a rendszert olyanok találják ki a szövetségben, akik életükben nem dolgoztak utánpótláscsapatokkal. A bajnoki kiírásoknál elsődleges szempont az utaztatási költségek csökkentése, ezért a különböző szinten lévő korosztályokat úgy osztják be, hogy több csapat egyszerre tudjon utazni ugyanazon ellenfélhez, annak ellenére így egy bajnokságba sorolva őket vetélytársaikkal, hogy korosztályonként más szintet képviselnek.”

Sok szakember úgy véli, az egész magyar labdarúgás a külföldi játékosok leigazolása körüli pénzekre épül, így a fociból hasznot húzók számára elsődleges szempont minél több idegenlé­giós szerepeltetése. Így viszont nincs helyük a magyar fiataloknak, vagyis hiába járja végig valaki a korosztályos csapatokat, az U21-es és a felnőtt korosztályhoz érve bezárulnak előtte a lehetőségek. Ezért sokan abbahagyják a labdarúgást. Így viszont hiába mutatnak kétségkívül jól a statisztikák, hogy mennyivel bővül az igazolt labdarúgók száma az utóbbi években (csak a nagypályás bajnok­ságokban a 2010-es 127 ezerről 149 ezerre), a rendszer és a nem megfelelő versenyeztetés miatt még a labdarúgó-akadémiák is csak „selejtet” gyártanak, egyetlen, igazán nemzetközi szintű labdarúgó-tehetség sem kerül ki a felnőttek közé.

Tökéletesen összecseng ezzel az ország másik részében, a Heves megyei Felsőtárkány és Bél­apátfalva utánpótlásában dolgozó Horváth Tamásnak a véleménye is. Ráadásul Budapest vonzáskörzetéből kilépve hatványozódnak a problémák. A folyamatos elvándorlással és elöregedéssel küzdő falvakban már gyereket is nehéz találni, nemhogy a futballt szerető, netán tehetségesen űzőt is. Nemritkán egy csapatra való játékost 8-10 faluból kell összeszedni, sokszor 40 kilométeres utaztatással pusztán csak az edzésekre is. De a versenykiírás értelmében ha egy csapat hosszú távon nem versenyezteti megfelelően az előírt utánpótláscsapatait, vagyis létszámhiányosan áll ki, netán ki sem áll a soron következő mérkőzésre, akkor a felnőttcsapatot is büntetik. Emiatt a csapatok trükkök sokaságát alkalmazzák, hogy megfeleljenek az előírásoknak.
A nevelési szempontokat figyelmen kívül hagyva mindenkit játszatnak, akit csak elérnek. Esetleg olyan csapatoktól, ahol épp a felnőttbajnokságra nincs pénz, de van utánpótlás, „kölcsönveszik” és saját nevük alatt versenyeztetik a hiányzó korosztályt. A civilben testnevelő tanár Horváth szerint a rendszer nem egyszerűen rossz, kifejezetten káros is a gyerekek fejlődését illetően. Hiszen ritka az olyan jó szellemiségű társaság, mint a tököli, amelyik így éli meg a megalázó vereségeket. Inkább az a jellemző, hogy amikor az összehasonlíthatatlan anyagi és egyéb lehetőségű csapatokat összeeresztik, örülnek, „ha megússzák húsz kapott gól alatt”. Ilyenkor pedig a legjobb akarat mellett is elmegy a gyerekek kedve az egésztől. Ha ilyen a foci, inkább edzésre se mennek többet. Mindezt az infrastrukturális problémák halmaza súlyosbítja. Vidéken az utóbbi évek pályaépítései ellenére is ritka a világítással rendelkező műfüves pálya, így az őszi időszakban délután négy óra után edzeni sem lehet, főleg ha még idevesszük az egész napos iskoláztatási kényszerből adódó terhelési gondokat is.

Ilyen szempontból a Tököl sincs sokkal jobb helyzetben. Mint Hamar István klubelnök, korábbi válogatott labdarúgó elmondta, alig 10 millió forintból kell fenntar­ta­niuk a teljes NB III-as csapat­struktúrájukat, ehhez jön még valamennyi a társasági adóból, de ez így is, például a szomszédos Szigetszentmiklós költségvetésével összevetve, roppant alacsony, nem beszélve a milliárdos költségvetésű ellenfelekről. A felnőtt­csapatuk sem versenyképes igazán, az utánpótlásban pedig a sportemberi hozzáálláson túl már az is eredmény, ha egy gyereket is megmentenek, és „kocsma helyett náluk sportolgat”.

És jön egy átfogó koncepció

Azt a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) is elismeri, hogy a Tököl helyzete nem egyedi, de azt tagadják, hogy általános problémáról lenne szó. Szerintük a kialakult helyzetért a kluboké a legnagyobb felelősség. Kérdéseinkre az MLSZ sajtóosztálya válaszolt. Megtudhattuk, hogy „az MLSZ vezetősége elkötelezett a magyar utánpótlás fejlesztése mellett”, és ezért a magasabb osztályokban egyre „magasabb követelményeket” támaszt a klubok elé az utánpótláskorú játékosok foglalkoztatásának tekintetében. Úgy vélik, hogy „azon sportszervezetek esetében, amelyeknél (a szövetség elvárásainak figyelembevételével) kidolgozott sportfejlesztési koncepció alapján folyik a munka, nem okoz gondot a megfelelő számú utánpótláscsapat kiállí­tása”. Hozzátették: „Természetesen ehhez szükséges a megfelelő körülmények kialakítása, az egyesület lehetőségeinek és infrastruktúrájának folyamatos karbantartása és fejlesztése, a szakmai munka megfelelő szervezése, mene­dzse­lése. Sajnos az is látszik, hogy vannak kisebb egyesületek (és települések), ahol a fókusz szinte kizárólag a felnőttcsapat fenntartására és eredményessé­gére irányul, így az utánpótláscsapatok szerepeltetésére nem jut elegendő figyelem, ezért olyan, a tököli futballklub esetében is fenn­álló félmegoldásokat alkalmaznak, amelyek szakmailag megalapozatlanok, károsak.”

Az MLSZ székháza

Fotó: MTI

 

Azt az MLSZ sem tagadja, hogy a rendszer korrekcióra szorul, elsősorban a demográfiai változások miatt. A közeljövőben emiatt egy „átfogó utánpótlás-koncepció” bevezetésére készülnek, amely bizonyos pontokon felülvizsgálja a jelenlegi rendszert, pontosan azzal a céllal, hogy a „kérdésekben is részletezett anomáliához” hasonló ne fordulhasson elő a jövőben. Mint megtudtuk, az utánpótlás-nevelés folyamatos fejlesztését egy erre a feladatra delegált bizottság irányításával végzik. A koncepció bevezetése a 2015/16-os szezonban kezdődik, a témáról a sportszervezetekkel a jövő év elejétől egyeztetnek.

A lesajnált tököli fiatalok mindezzel a nagy ívű elképzeléssel mit sem törődve, kisebbfajta csodát hajtanak végre a pályán. Nem elég, hogy a bajnokságban eddig példátlan módon húsz percen át nem kapnak gólt, de még a helyzetig is eljutnak, és reményt keltő, kétgólos hátránnyal vonulnak szünetben a kispadhoz, megbeszélni a teendőket. A csoda a második félidőben is folytatódik, olyan, eddig szinte nem látott élményekkel fűszerezve, mint Neuer bravúrjai, a hátvédek fejelései, vagy az egyébként kifejezetten ügyesnek tűnő Zsorzsi látványos cselei. Aztán megtörténik a legnagyobb meglepetés: 0–4-es állásnál Zsorzsi betalál egy szabadrúgásból! Az egész csapat egy kupacban! A partjelző gunyorosan megkérdezi tőlük, hogy hányadik góljuk is ez a bajnokságban, de ők ezzel mit sem törődve a lefújást köve­tően mosolyogva ölelkeznek és fényképezkednek. A pár tucatnyi tököli szurkoló felállva tapsolja a teljesítményüket.