Ünnepélyes keretek, jelentős sajtóérdeklődés és izgatott bizakodás közepette adták el tavaly március végén a berettyóújfalui tejporgyárat. A közvetlenül választások előtt tartott eseményen, ahol előbb 47, majd 200 új munkahelyről beszéltek, több kormányzati szereplő is részt vett – jelezve: az újraélesztett projekt bírja a kormányzat szimpátiáját.
És optimizmusban nem is volt hiány a helyszínen. Ott volt az eseményen például Becsey Zsolt volt külgazdasági államtitkár, aki felidézte, hogy a városban először 1957-ben indult tejportermelés. Megemlítette azt is, hogy a gyárat most „felvidéki magyar befektetők vették meg, s ez garancia arra, hogy túl fogják élni az első éveket. A magyar–magyar kapcsolatok fejlődése miatt is nagyon fontos a beruházás beindulása, hiszen magyar alapanyagokból magyar hozzáadott értékkel magyar termékeket fognak előállítani. Az sem mellékes, hogy a termékek jelentős hányada külföldre kerül, ami által a piac biztosított. Lényeges körülmény, hogy az ügyvezető helybeli, ami a helyi erők összefogását jelzi”. Becsey Zsolt kiemelte azt is, hogy olyan beruházás indul újra, melynek fejlesztése a korábbi években elmaradt, mert minden a fővárosra és környékére összpontosult.
| ||
A bizakodás gyorsan átragadt a többiekre is. Tóth Attila, a megyei közgyűlés alelnöke felszólalásában a munkahelyteremtést emelte ki, Vitányi István országgyűlési képviselő (Fidesz–KDNP) kicsit nosztalgiázott is. A honatya az 1957-ben megnyílt tejporgyárral kapcsolatos személyes élményeit osztotta meg a megjelentekkel, amikor azt mondta: szinte együtt nőtt fel a létesítménnyel. „Szerettek itt dolgozni az emberek, hiszen az 1976-os kapacitásbővítéssel – családtagokkal együtt – tízezer, mezőgazdaságban dolgozó lakosnak adott munkát, ezáltal megélhetést.” Aggodalomra még Ludász Gyula sem látott okot. A gyár egykori vezetője az újraindításban vállalt szerepet, és mint mondta, a technológia és az elemek Csehszlovákiából (sic!) származnak, ám minimális ráfordítással a termelés újraindítható. Most éppen az energiaszolgáltatóval tárgyalnak. „Minden sínen van, mivel a piac is biztosított” – nyomatékosított.
És jöjjenek a számok: az ígéretek végső soron 200 új munkahelyről, kínai és orosz piacokról, valamint évente 500 tonna tejporról szóltak. Galló Ferenc ügyvezető akkor a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy májusban, a felújítási munkák befejeztét követően sovány tejport kezdenek gyártani kínai piacra, júniustól pedig nagy áruházláncok, elsősorban a Spar és a Coop megrendelésére instant termékeket, vagyis kakaóport, kávékrémport és szelénes savóport is előállítanak. Galló elmondta: a gyárban a későbbiekben joghurtot és sajtot is készítenek majd. „Idén még Németországból származó sűrített tejből dolgoznak, 2015-ben azonban elkezdik a hazai és a szlovák nyers tej felvásárlását, és abból állítják elő termékeiket. Az első fél év végéig 47 főt vesznek fel, jövőre 120 főre növelik a létszámot.”
Minden együtt is volt a sikerhez. Közepes vállalkozás egy hátrányos helyzetű térégben, keleti nyitás, termelőberuházás, munkahelyteremtés, fideszes országgyűlési képviselő, fideszes polgármester, ráadásul mindez választási évben – az ember azt gondolná, hogy nagy baj itt már nem lehet.
Mégis lett: a gyárban ma már nem veszi fel senki a telefont, és mint azt megtudtuk, az újjáélesztési akció valójában már hónapokkal ezelőtt leállt. A problémára még nyár végén hívta fel a figyelmet egyik olvasónk, aki arra panaszkodott nekünk írt levelében, hogy rokonát noha nemrég vették fel, már el is küldték a gyárból, így mehet újra a helyi munkaügyi központba.
Bő fél évvel a nagy optimizmus ellenére Berettyóújfaluban ma már senki sem hisz igazán abban, hogy a tejporgyár újraindul. De mi történt, hogy jutott ide ez a kormányzatilag is támogatott vállalkozás?
Elvitte a vaskereskedő
A tejporgyár újraindításában nemrég még felvidéki üzletemberek láttak fantáziát. Bihercz Imre és Bihercz Gábor a cégjegyzéki adatok szerint 2013. december 19-én hatályos bejegyzéssel Berettyó Tejporgyár Kft. néven 3 millió forint jegyezett tőkével alapítottak céget Berettyóújfalu területén.
Úgy tudjuk, a gyár megvásárlása mintegy 300 millió forintjába került a testvéreknek, de még legalább 450-500 millió forintra lett volna szükségük a termelés beindításához. A szlovákiai magyar testvérpár a tulajdoni hányad 90 százalékát birtokolták, ők voltak azok is, akik első körben 47, később 200 lehetséges munkahelyről beszéltek. A gyár elvileg meglévő orosz és kínai piacra termelt volna, a tulajdonosok érdekeltségei közé tartozik például egy kínai jégkrémgyár, amely megfelelő felvevőpiacot biztosított volna a berettyóújfalui tejpornak. (A NAV egyébként tavaly nyáron végrehajtást jegyzett be a berettyóújfalui cégre.)
A termelés beindítását bankhitelből finanszírozta volna az 5-5 százalékos tulajdoni hányaddal bíró Szilágyi Imre cégvezetővel és Galló Ferenc ügyvezetővel kiegészülő négyfős tulajdonosi kör – számításaikba azonban hiba csúszott.
A gond egyszerűen az volt: nem jutottak elég pénzhez.
| ||
Az ügyben kerestük a tulajdonosokat, de Galló Ferenctől csupán annyit sikerült megtudni (ő volt a felvidékiek kézbesítési megbízottja is – Cs. Z.), hogy november óta már sem ő, sem Szilágyi Imre nem tulajdonosok a cégben. Pedig Galló márciusban még azt nyilatkozta, hogy a felújítás után, májustól üzemelhet a tejporgyár, augusztusban pedig már arról írt a haon.hu, hogy május közepétől fokozatosan leselejtezték a régi, 50-60 éves eszközöket, amelyeket egy ózdi vaskereskedő szállított el. Galló Ferenc akkor azt mondta, hogy amíg a technológiai feltételek hiányoznak, addig nem tudják megkezdeni a termelést. Galló október végén szállt ki végleg a cégből. Megkeresésünkre nem indokolta döntését.
Nem hiteleztek a bankok
Készségesebbnek bizonyult Muraközi István, Berettyóújfalu fideszes polgármestere. A településvezető úgy tudja, a tejporgyár tulajdonosai nem kaptak forgóeszközhitelt, pedig már a gyárvásárlás egy részét is ebből finanszírozták volna, nem beszélve a gyártósorok beindításáról.
Elmondása szerint a tulajdonosok hiába szerettek volna 200 munkahelyet teremteni, a Magyar Nemzeti Bank által támogatott Növekedési Hitelprogramból sem részesülhettek kezdő vállalkozásként. A döntést „azzal indokolták, hogy nincs lezárt üzleti évük, amely alapján egy kereskedelmi bank megfinanszírozta volna nekik a szükséges az összeget. Ha az ember beszélget vállalkozókkal, kiderül, hogy a bankok kerülik a kockázatot, és semmilyen formában sem érdekeltek abban, hogy egy hátrányos helyzetű térségben 50-60 munkahely megteremtését finanszírozzák. Lezárt üzleti év nélkül pedig eleve lehetetlen hitelhez jutni. Róka fogta csuka ez… Ugyanilyen helyzetben van nálunk a LED-es lámpagyár, mely hitel hiányában nem tudja beindítani a termelést” – fogalmazott a magyarnarancs.hu-nak Muraközi István.
| Mit tud(na) a tejporgyártás? „A magyar tejpornak leginkább Afrikában, Ázsiában, Óceánia területén és Oroszországban lehetne piaca” – fogalmazott Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója a magyarnarancs.hu-nak, amikor az eset kapcsán a hazai tejporágazat lehetőségeiről kérdeztük. „Itt több élelmiszer-ipari termék – például a gyermektápszerek – egyik alapanyaga a tejpor.” Tejpor a vizétől teljesen megfosztott, megszárított tej. Könnyen szállítható, eltartható és vízzel ismét tejjé alakítható, ám „Magyarországon a fölösleges friss tejből jelenleg leginkább vaj, sajt és magas hőfokon kezelt tej készülnek – tehát olyan termékek, amelyek tovább elállnak. Tejpor viszont alig”. Az ügyvezető elmondta: a tejpor a világ tejkereskedelmének alapvető stratégiai terméke, könnyen szállítható és jól eladható. „Ha lennének modern és energetikailag hatékony tejporgyárak Magyarországon, akkor a tejpor stratégiai terméke lehetne a magyar tejiparnak.” |
A vállalati hitelezési hajlandóság tehát az állami szerepvállalással együtt is akadozik. Ennek egyik oka, hogy bár a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogram elnevezésű akciójában nulla százalékos kamatra ad forrást a kereskedelmi bankoknak, amelyek azt legfeljebb 2,5 százalékos kamattal adhatják tovább, de a kockázatot továbbra is a kereskedelmi bankok viselik, amely a szakértők véleménye szerint, jelen gazdasági viszonyok között még mindig magas. Másik probléma a berettyóújfalui eset kapcsán a vállalati hitelezés visszaesése és folyamatos csökkenése, aminek a gazdasági válság mellett a több tízmilliárdos banki különadók sem használtak. A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint, míg 2008-ban a vállalkozói hitelek állománya közel 7000 milliárd forint volt, addig 2010-ben 6000 milliárd, 2013. év végén viszont már csak 5138 milliárd forint. Ez több mint 25 százalékos visszaesés.
Kaptak 113 milliót indulónak
Érdeklődtünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, kapott-e állami támogatást a Berettyó Tejporgyár Gyártó- és Kereskedelmi Kft. 2014-ben. A minisztériumi válaszban az áll, hogy a cég 113,4 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesült a tavalyi kis- és középvállalkozások számára rendelkezésre álló munkahelyteremtő pályázaton. A tulajdonosok 47 új munkahely létesítését vállalták a 2014 júniusában megkötött hatósági szerződésben. Ezután történhetett valami, mert a vállalkozás a hatósági szerződés megkötése után augusztusban lemondott a 113,4 millió forintos beruházási támogatásról, arra hivatkozva, hogy a befektetők kivonultak, ezért a támogatott cég finanszírozási gondok miatt nem vállalta a beruházás megvalósítását.
A tejporgyár ügye azért is érdekes, mert a tulajdonosok mintegy 750-800 millió forintból lettek volna képesek akár 200 munkahelyet teremteni. Eközben Gyöngyöshalászon kiemelt beruházásként, 29 milliárd forintos állami támogatásból 975 munkahelyet hoz létre az indiai Apollo gumigyár. Megkerestük Vitányi Istvánt, a térség kormánypárti országgyűlési képviselőjét, aki annyira optimista volt a választás előtt. Arról kérdeztük volna, mit lehet tenni a közel 60 éves múltra visszatekintő berettyóújfalui tejporgyár újraindítása és 47–200 munkahely érdekében. Vitányit többször kerestük, munkatársainál két alkalommal is hagytunk üzenetet, de a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ tőle.
Ugyancsak megkerestük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságát, ahol nem hallottak a tejporgyár ügyéről, ám ígérték, hogy tájékozódnak a fejleményekről. Kissné Gyarmati Ágnes igazgató annyit elmondott: őket nem kereste meg senki a tejporgyárral kapcsolatban. Hozzátette: a kamara több fronton is igyekszik segíteni a kis- és közepes méretű vállalkozásokat. „Van egy élelmiszer-ipari referenshálózatunk, az élelmiszer-feldolgozó cégekkel egyedileg foglalkozunk. Támogatásokat és üzleti lehetőségeket próbálunk közvetíteni a számukra. A kamarának több bankkal is van megállapodása, a vállalkozásoknak a Magyar Fejlesztési Bank Új Magyarország Agrárfejlesztési Hitelprogramját is szoktuk ajánlani” – fogalmazott az agrárkamara igazgatója.
Hiába lenne tehát elvileg piaca a berettyóújfalui tejpornak, hiába kapott nagy nyilvánosságot a gyár átvétele a választások előtt néhány nappal, hiába voltak ígéretek, 9 hónap elteltével sem működik az üzem. Hallgatás, információhiány és pénztelenség honol errefelé, miközben a környéket továbbra is az Európai Unió legszegényebb kistérségei között tartják számon. Nem függetlenül a bebukó vállalkozásai miatt.
