A volt polgármester „szürreális” javaslata egy „igazságtalanság” megszüntetéséről Orosházán

Kis-Magyarország

Évi 20 ezer forintos kommunális adót látott volna célravezetőnek a társasházi lakások tulajdonosainak Németh Béla fideszes képviselő az orosházi testület legutóbbi, igen forró hangulatúra sikeredett ülésén. A teljes előkészítetlenség és átgondolatlanság miatt azonban hamvába holt a meghökkentő kezdeményezés.

Érdekes közjátéknak lehettek tanúi a november 28-i orosházi testületi ülést figyelemmel követők. Mint azt a Narancs.hu megírta, annyira elfajult a vita az ellenzéki polgármester, Raffai János (Válaszd Orosházát!–DK–Momentum–MSZP–Párbeszéd–Zöldek) és a mögötte álló, de kisebbségben lévő képviselőcsoport, valamint a Fidesz-KDNP és csatolt részei között, hogy a legalapvetőbb dolgokban – szervezeti és működési szabályzat elfogadása, alpolgármester és a bizottságok megválasztása – sem tudtak dűlőre jutni. Ezért a Békés Vármegyei Kormányhivatal törvényességi eljárást indított. A történtek mellett egy kezdeményezés is borzolta a kedélyeket.

Németh Béla fideszes képviselő, aki 2006 és 2010 között Orosháza polgármestere volt az MDF és a Fidesz színeiben, meghökkentő ötlettel rukkolt elő. Elöljáróban azt mondta, javaslata egy régi igazságtalanságot szeretne megszüntetni. A kertes házak tulajdonosait helyi szabályozással hosszú idő óta kötelezik, hogy az ingatlanuk előtti területet is rendben kell tartaniuk, ám semmiféle előírás nincs arra vonatkozóan, hogy hasonlóan kellene tenniük a tömbházakban élőknek. Így az erkélyükről nézik végig, amint a városgazdálkodási cég füvet nyír, parkosít.

Ezért arra tett javaslatot, hogy a jövőben ingatlanonként a tulajdonosoknak évente 20 ezer forintot kellene fizetniük a közelükben lévő parkok és közterület rendbe tartásért a városnak. Vélekedése szerint ez a teljes költséget nem fedezi, de valamelyest hozzájárul ahhoz. Németh hevenyészett számítással mindezt úgy vezette le, hogy egy egyszeri fűnyírás egy átlagos telken 5 ezer forint, így lenne igazságos az általa most javasolt összeg, amit meglátása szerint kommunális adóként kellene a helyi társasházi lakások tulajdonosainak befizetni.

Hogy ez a számítás mennyire helyes, arányos és igazságos, s a helyi Városgazdálkodási Zrt.-nek mi volna ezen a téren a feladata, nem került szóba. Ahogy az sem, hogy jelenleg nincs a városban érvényben az önkormányzat által kivetett kommunális adó. Bevezetéséhez széleskörű szakmai előkészítés és egyeztetés, társadalmi vita, lakossági fórum, majd egy, az illetékes bizottságokkal megvitatott rendelettervezet kellene, amely pontos részletszabályozását adná, hogy kire miképpen és hogyan vonatkozik, s mennyit kell fizetnie. Arról már nem is beszélve, hogy a rendelettervezetet csak a jegyzővel történt egyeztetés után és az idevágó törvényi szabályozásokat betartva, kizárólag a polgármester terjesztheti a képviselő-testület elé. (Más kérdés, hogy az éles politikai vita miatt az orosházi önkormányzatnak nincs egyetlen megválasztott és működő bizottsága sem.) Minderről feltehetően tudni kellett volna a testületben évtizedek óta dolgozó és a városvezetői címet egykor betöltő Németh Bélának. 

A hirtelen jött előterjesztés szavazásra bocsátásához ragaszkodott a Mi Hazánk képviselőjével és Szabó Ervin független képviselővel kiegészült, s ekként többségben lévő Fidesz-frakció. Arról nem esett szó a voksolás előtt, hogy az új adónem bevezetésével újabb vélelmezett igazságtalanság alakulna ki, amely ebből a szempontból megkülönböztetné a kertes és a társasházban élőket. Olyan részletszabályokról nem is beszélve, hogy ugyanannyit kellene-e fizetnie mindenkinek, legyen nyugdíjas, aktív kereső, gyermekét egyedül nevelő szülő és még sorolhatnánk. Annak fényében is különös volt a javaslat, hogy a Fidesz tizennyolc év után nagyon rossz pénzügyi és gazdasági helyzetben adta át a várost; az önkormányzat, az önkormányzati cégek és intézmények sora küzd likviditási problémákkal, és komoly, nem egy esetben százmilliós tartozásaik vannak. A lakosság körében meg az új adó kivetése minden lenne, csak éppen népszerű intézkedés nem.

A voksolás végeredménye az előkészítettség és átgondolatlanság minden jegyét magán viselte: a 14 fős testületből saját frakcióját sem sikerült meggyőznie Németh Bélának, az ellenoldalt még ennyire sem. Így csupán ketten, ő maga és a Fidesz frakcióvezetője, Lövei Ferenc támogatta a társasházi lakások tulajdonosaira kivetni kívánt kommunális adót. Hatan tartózkodtak, s ugyanennyien nemmel szavaztak. A testületen belüli Fidesz-többség dacára ezt a végeredményt nevezik kínos kudarcnak. Raffai János polgármester utólag elképesztőnek és szürreálisnak nevezte az előterjesztést.

(Címlapképünkön: ülésezik az orosházi képviselő-testület november 28-án. Fotó: a szerző felvétele)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.