A volt polgármester „szürreális” javaslata egy „igazságtalanság” megszüntetéséről Orosházán

Kis-Magyarország

Évi 20 ezer forintos kommunális adót látott volna célravezetőnek a társasházi lakások tulajdonosainak Németh Béla fideszes képviselő az orosházi testület legutóbbi, igen forró hangulatúra sikeredett ülésén. A teljes előkészítetlenség és átgondolatlanság miatt azonban hamvába holt a meghökkentő kezdeményezés.

Érdekes közjátéknak lehettek tanúi a november 28-i orosházi testületi ülést figyelemmel követők. Mint azt a Narancs.hu megírta, annyira elfajult a vita az ellenzéki polgármester, Raffai János (Válaszd Orosházát!–DK–Momentum–MSZP–Párbeszéd–Zöldek) és a mögötte álló, de kisebbségben lévő képviselőcsoport, valamint a Fidesz-KDNP és csatolt részei között, hogy a legalapvetőbb dolgokban – szervezeti és működési szabályzat elfogadása, alpolgármester és a bizottságok megválasztása – sem tudtak dűlőre jutni. Ezért a Békés Vármegyei Kormányhivatal törvényességi eljárást indított. A történtek mellett egy kezdeményezés is borzolta a kedélyeket.

Németh Béla fideszes képviselő, aki 2006 és 2010 között Orosháza polgármestere volt az MDF és a Fidesz színeiben, meghökkentő ötlettel rukkolt elő. Elöljáróban azt mondta, javaslata egy régi igazságtalanságot szeretne megszüntetni. A kertes házak tulajdonosait helyi szabályozással hosszú idő óta kötelezik, hogy az ingatlanuk előtti területet is rendben kell tartaniuk, ám semmiféle előírás nincs arra vonatkozóan, hogy hasonlóan kellene tenniük a tömbházakban élőknek. Így az erkélyükről nézik végig, amint a városgazdálkodási cég füvet nyír, parkosít.

Ezért arra tett javaslatot, hogy a jövőben ingatlanonként a tulajdonosoknak évente 20 ezer forintot kellene fizetniük a közelükben lévő parkok és közterület rendbe tartásért a városnak. Vélekedése szerint ez a teljes költséget nem fedezi, de valamelyest hozzájárul ahhoz. Németh hevenyészett számítással mindezt úgy vezette le, hogy egy egyszeri fűnyírás egy átlagos telken 5 ezer forint, így lenne igazságos az általa most javasolt összeg, amit meglátása szerint kommunális adóként kellene a helyi társasházi lakások tulajdonosainak befizetni.

Hogy ez a számítás mennyire helyes, arányos és igazságos, s a helyi Városgazdálkodási Zrt.-nek mi volna ezen a téren a feladata, nem került szóba. Ahogy az sem, hogy jelenleg nincs a városban érvényben az önkormányzat által kivetett kommunális adó. Bevezetéséhez széleskörű szakmai előkészítés és egyeztetés, társadalmi vita, lakossági fórum, majd egy, az illetékes bizottságokkal megvitatott rendelettervezet kellene, amely pontos részletszabályozását adná, hogy kire miképpen és hogyan vonatkozik, s mennyit kell fizetnie. Arról már nem is beszélve, hogy a rendelettervezetet csak a jegyzővel történt egyeztetés után és az idevágó törvényi szabályozásokat betartva, kizárólag a polgármester terjesztheti a képviselő-testület elé. (Más kérdés, hogy az éles politikai vita miatt az orosházi önkormányzatnak nincs egyetlen megválasztott és működő bizottsága sem.) Minderről feltehetően tudni kellett volna a testületben évtizedek óta dolgozó és a városvezetői címet egykor betöltő Németh Bélának. 

A hirtelen jött előterjesztés szavazásra bocsátásához ragaszkodott a Mi Hazánk képviselőjével és Szabó Ervin független képviselővel kiegészült, s ekként többségben lévő Fidesz-frakció. Arról nem esett szó a voksolás előtt, hogy az új adónem bevezetésével újabb vélelmezett igazságtalanság alakulna ki, amely ebből a szempontból megkülönböztetné a kertes és a társasházban élőket. Olyan részletszabályokról nem is beszélve, hogy ugyanannyit kellene-e fizetnie mindenkinek, legyen nyugdíjas, aktív kereső, gyermekét egyedül nevelő szülő és még sorolhatnánk. Annak fényében is különös volt a javaslat, hogy a Fidesz tizennyolc év után nagyon rossz pénzügyi és gazdasági helyzetben adta át a várost; az önkormányzat, az önkormányzati cégek és intézmények sora küzd likviditási problémákkal, és komoly, nem egy esetben százmilliós tartozásaik vannak. A lakosság körében meg az új adó kivetése minden lenne, csak éppen népszerű intézkedés nem.

A voksolás végeredménye az előkészítettség és átgondolatlanság minden jegyét magán viselte: a 14 fős testületből saját frakcióját sem sikerült meggyőznie Németh Bélának, az ellenoldalt még ennyire sem. Így csupán ketten, ő maga és a Fidesz frakcióvezetője, Lövei Ferenc támogatta a társasházi lakások tulajdonosaira kivetni kívánt kommunális adót. Hatan tartózkodtak, s ugyanennyien nemmel szavaztak. A testületen belüli Fidesz-többség dacára ezt a végeredményt nevezik kínos kudarcnak. Raffai János polgármester utólag elképesztőnek és szürreálisnak nevezte az előterjesztést.

(Címlapképünkön: ülésezik az orosházi képviselő-testület november 28-án. Fotó: a szerző felvétele)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.