„A városban egyre ismertebbek vagyunk, jól gondoltuk, hogy egy ilyen alternatív központ nagyon hiányzott Esztergom életéből. Többször kaptunk ajándékokat, keverőpultot, reflektort, kiszuperált számítógépet, amit mi még használunk. Tömegeket nem tudunk megszólítani, de nem is népünnepélyeket szervezünk” – mondja Gép Katalin, az esztergomi Kaleidoszkóp Ház egyik „lelke”.
| ||
A ház apró kávézójában ülünk, egy romos, kétszáz éves épület földszintjén. Még 2010-ben határozta el egy esztergomi képzőművészekből, fotográfusokból, bölcsészekből és pedagógusokból álló baráti társaság, hogy megpróbálják felfrissíteni a művészi életet a végsőkig eladósodott városban, ahol kultúrára már régóta nincs miből költeni. A csapat magja Horváth Mihályból (ő a Kaleidoszkóp Ház egyik tulajdonosa, a házat működtető alapítvány is az övé), feleségéből, illetve annak testvéreiből, Gép Katalinból és Gép Sáriból, valamint Szuharevszki Mihály képzőművészből és Ducsai Péter grafikusból áll. Ők és a hozzájuk tartozó kreatív munkatársak az elmúlt három év alatt összművészeti központtá alakították a Bazilika tövében, a Pázmány Péter utca 7. szám alatt lévő helyet: a csapat a politikát kerülve, a művészet és a közösség erejével próbál rendet, lelki erőt és hitet teremteni Esztergomban, amely önhibáján kívül változott sötét pontjává az országnak.
Mozi, irodalom, zene
A 2010-es nyitás után a kétszintes zegzugos épületben helyi művészek állítottak ki, majd hamarosan filmklubot is nyitottak, miután Esztergomban már régóta nem működött a mozi. Azóta alakult jógacsoport, rajziskola, voltak színházi előadásaik, a gyerekeknek nyaranta művészeti tábort szerveznek, a helyi pszichiátriai intézetben lakók egy csoportja művészetterápiás oktatásra jár ide, nemrég pedig Lovasi András zenekara, a Kiscsillag lépett fel a házban. Az irodalmi tanodában kéthavonta olvasnak együtt, legközelebb Cserna-Szabó András új könyve, a Szíved helyén épül már a halálcsillag kerül sorra. „A kortárs művészet nem bezárkózást jelent” – vallják határozottan a házban.
Nyaranta a kerthelyiségben, ősztől a koncertteremnek kialakított barlangban szól élőzene. A helyi tizenévesekből szerveződött a Fiatal Kreatívok Csoportja, akik rendszeresen járnak a házba alkotni, és segítik a kiállításszervezők munkáját: ha kell, falat, széket festenek, táncot tanítanak, gyerekekkel foglalkoznak, vagy épp kávét főznek. Idén tavasszal a Kaleidoszkóp Mező Fesztiválon Katherine Gáll svájci operaénekes sokszereplős performanszot szervezett, ahova a kassai Thália Színház látványtervezője, Őry Katalin varrt jelmezeket. „Először rácsodálkoznak az emberek, mert egy picit provokatív, aztán megkérdezik, mikor rendezünk ilyet újra. Privát házak nyílnak meg ilyenkor a látogatók előtt, miután megkérdezzük a háztulajdonosokat, hogy van-e kedvük kinyitni a kertjüket egy kiállításhoz” – mondja Gép Katalin.
MMA? Ne provokáljon!
A Kaleidoszkóp Ház az elmúlt három évben 96 kiállítást hozott létre környékbeli és külföldi részt vevő művészekkel. A Piknik Művészeti Egyesülettel közösen művésztelepet szerveztek, bevonva a város fiataljait is az alkotásba, az Artist Residency program keretében az emeleten kialakított művészlakásban fogadják az itthoni vagy külföldi művészeket egy hónapos alkotásra, illetve kiállításra. A Kaleidoszkóp Ház kapcsolatban áll a párkányi BridgeGuard programmal, amelynek célja, hogy a világ legtávolabbi pontjairól érkezett művészek keressenek választ arra, hogyan használhatná ki Szlovákia és Magyarország a Mária Valéria híd nyújtotta előnyöket az emberi kapcsolatok építésében.
És hogy miből működnek? Magánpénzből, főleg a házat működtető alapítvány állja a számlákat. Igaz, az indulás óta jelentkeztek mecénások is, és olykor adományok is akadnak. Amikor arra kérdezünk, hogy pályáznak-e az MMA-nál művészeti tevékenységre, kiállításszervezésre, katalógusra vagy hasonlókra, érdeklődésünket szinte provokációnak tartják a ház vezetői.
