„Úgy maradtunk legelő nélkül, hogy közben üres a puszta” – kezdi panaszát a magyarnarancs.hu-nak Rezes Gábor bihari gazda, akit azért kerestünk fel, hogy érdeklődjünk, mi a helyzet a föld nélkül maradt bihari juhászok háza táján. Korábbi riportunkban részletesen beszámoltunk arról a sokkról, ami azután alakult ki, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park földjeinek újraosztása után 60 család maradt megélhetés nélkül. Akkor folytatott beszélgetéseinkből úgy tűnt, hogy a nyerteseket igazából csak az uniós földtámogatás érdekli.
Egy évig még kihúzzák
De vissza Rezeshez, akinek fia családi vállalkozásban tart állatokat. A fiatal gazda korábban hiába pályázott, nem nyert legelőt. Rezes most azt mondja, a többi állattartóhoz hasonlóan idén kihúzzák valahogy, de meg kell oldani, hogy a bihari állattartók ismét legeltethessék az állataikat, hiszen hely lenne elég. „A bihari legelőket nem a tényleges, sok esetben évtizedek óta ezen a területen legeltető állattartók nyerték. Természetes, hogy a győztesek nem veszik figyelembe a helyi gazdák érdekeit, hiszen ez a földosztás nem az állattartásról és a környezet rehabilitációjáról, hanem csak és kizárólag a földalapú támogatásról szól. Errefelé száz hektárért úgy hétmillió forintot lehet kapni, ami nagyon sok pénz egy ilyen szegény vidéken.”
| ||
Azt, hogy milyen állapotban vészeli át a legelő nélkül maradt 8 ezer juh és 1500 szarvasmarha a nyarat Hajdú-Biharban, egyelőre senki sem tudja.
A Földművelésügyi Minisztérium szerint aggodalomra nincs ok, hiszen van elegendő takarmánya a hodályokba szorult állatoknak. A Földművelésügyi Minisztérium a tőle megszokott könnyedséggel foglalt állást akkor is, amikor a Hortobágyi Nemzeti Park földjeinek tavalyi újraosztása után kiderült, hogy a földek zömét új bérlők nyerték el a helyi állattartók elől. Akkor a juhászok panaszára az volt az FM válasza, hogy „ahol föld van, ott vita is van”. Ennél többre azóta sem futotta a földvagyon kezelőitől, hiszen a hortobágyi, köztük a bihari gazdák, akiknek többsége kimaradt az állami földosztásból, márciustól nem tudja hova kihajtani az állatait. Pedig a jószágnak nyáron legelőn a helye, nem bezárva a hodályokba, és nem szénát kellene enniük, hanem kint kéne járniuk a földet, hogy kopjon a körmük és letapossák a gyomot. Ugyanis ez tartaná fenn a puszta egészséges biológiai egyensúlyát, arról nem is beszélve, hogy az uniós támogatás célja éppen az elmaradott régiók felzárkóztatása a kis- és középvállalkozások finanszírozásával.
Esetek
Zsákán egy 80 hektáros területen három juhász osztozott évtizedek óta, most egy ismeretlen személy kapta meg, a juhászok pedig nem tudják hová kihajtani a jószágot, amely ráadásul a tanyájukkal szemben fekszik.
Rezes azt mondja, senki nem legeltet rajta azóta, olyan magas ott a fű és a tövis, mint az ő terepjárója. „Ez környezetrombolás, készítjük a fotókat, mert Brüsszel kéri, és reménykedünk, hogy emiatt megütik a bokájukat, mindenesetre a bírósági perek folyamatban vannak, és elszántak vagyunk, hogy elmenjünk a végsőkig.” Rezes korábban többedmagával demonstrációt szervezett a Parlament előtt, útlezárást tartottak a falujuk mellett: mindhiába. Sem az FM, sem a gazdák érdekeit képviselni hivatott MAGOSZ nem foglalkozott azzal, hogy a területen élő juhállomány jelentős része a legújabb állami földosztás óta legelő nélkül maradt, miközben az új bérlők közül sokan nem rendelkeznek az előírt állatállománnyal. Így alakulhatott ki, hogy üres a puszta, mégis tiltott helyen legeltetnek a ténylegesen állatot tartó, de most hoppon maradt gazdák.
Úgy értesültünk, hogy a sajtónyilvánosság hatására néhány új bérlő visszaadta az elnyert területet. Korábban írtunk Szabó László mezőpeterdi juhászról, aki negyven éve legeltet a falu melletti területen, és most 110 birkája maradt legelő nélkül. Az általa használt legelőt Budai Diana műkörömépítő nyerte el, mialatt Angliában dolgozott a szintén sikeresen pályázó testvérével együtt. Szabó juhász azonban ezután sem hagyta el korábbi legelőjét. Tehette, mivel az új nyertesnek nem voltak állatai, majd később le is mondott a 90 hektárjáról, amelyet Szabó most egy társával közösen használhat augusztus 31-ig ideiglenesen, de földhasználati jog bejelentésére és állami támogatás igénybevételére nem jogosult.
Az út másik oldalán, Váncsod határában a másik Budai lány, Budai Ibolya nyert 140 hektár földet, amelyet addig a váncsodi Rákóczi Gazdaszövetkezet használt. Mint korábban megírtuk, a társaság több évtizede foglalkozik állattartással és ad munkát húsz embernek. Úgy tudjuk, Budai Ibolya szintén visszaadta az elnyert területet a Földalapkezelőnek, amelyen augusztus 31-ig ideiglenesen a Rákóczi Gazdaszövetkezet szarvasmarhái legelhetnek, de a földalapú támogatást itt is valószínűleg az eredeti nyertes kapja, nem a tényleges állattartó, akinek télire takarmányt is be kell szereznie.
A korábbi cikkünkben szintén nyilatkozó Buj Gyulától nem csak a legelőt, de az addig használt tanyáját is elnyerte az új bérlő. Azóta mindennaposak a cirkuszok, rendőri intézkedésre is sor került már. Az új birtokosnak ugyanis Buj Gyula néhány hektáros, saját legelőjén kell kihajtania a saját kétszáz birkáját az elnyert tanyáról. Buj pedig nem engedheti állatait a régi, megszokott helyükre, ahol eleget tudnának legelni. Hasonlóan járt Fábián Zoltán, aki a tanyájáról most csak az új földbérlő területén keresztül tudja kihajtani hatszáz birkáját a saját legelőjére.
A cigánybúza is kiszárad
Rezes szerint ilyen módon az uniós támogatás nem szolgálja a környezet megóvását és az állattartást, hiszen a nyertesek sok esetben ugyan nem engedik rá a legelőiktől megfosztott állattartókat az éppen előlük elnyert legelőkre, nekik viszont általában nincs vagy kevés állatuk van, így a területek szép lassan elgyomosodnak, tönkremennek – a juhászokkal együtt.
A kisemmizett állattartók azt mondják, ma már egyetlen reményük Brüsszel. Ezért fordultak Morvai Krisztina EU-képviselőhöz, aki június elején egy operatőr kíséretében bejárta a bihari pusztát, és az erről készült filmet eljuttatta az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság biztosához, valamint a strasbourgi plenáris ülésen ismertette a kialakult áldatlan állapotokat. Morvai Krisztina azt mondta ebben a júniusi videóban (21:30-tól), hogy örül annak, hogy az EP mezőgazdasági biztosa partner abban, hogy a hortobágyi földügyeket – lévén uniós forrásokat is érint – kivizsgálják.
A bihari gazdák nem értik azt sem, hogy ha néhány évtizeddel ezelőtt a két és félszer annyi állatnak jutott elég legelő, akkor hogy történhetett meg, hogy idén állatok százai néhány méterre a legelőktől bezárt hodályokban és istállókban kénytelenek kihúzni a nyarat, amitől természetesen változik a hús és a tej minősége is.
A birkák kedvenc eledele, a zsenge cigánybúza több ezer hektáron épp most van kiszáradóban, juhot ráengedni már nem is lehetne, mert belemegy a lábába, és lesántul tőle az állat. A gazdák azt mondják, egy darabig bíztak benne, hogy nyárra megoldódik a helyzetük, de egyre fogy a reményük, hogy a jogtalan földbérleteket uniós nyomásra visszavennék az új nyertesektől. Mint mondják, eltartott egy ideig, amíg elhitték, hogy egyetlen tollvonással elvették tőlük, ami évtizedek óta a megélhetést adta nekik, és hogy ez a történet már rég nem róluk, nem is az állatokról, csak a pénzről szól.
