Magyar Narancs: Milyen érzés, amikor reggel 6 órakor beállít majdnem szakasznyi rendőr az ember házába és azt mondják, hogy rémhírterjesztés, házkutatás, lefoglalás, előállítás?
Csóka-Szűcs János: Nagyon meglepő és váratlan! Még akkor is, ha a családban korábban már beszélgettünk arról, hogy ilyen ritkán előfordult a múlt század nyolcvanas éveiben, a hetvenes években valamivel gyakrabban, azelőtt pedig rendszeres volt. Személyes élményem nincs róla, de a családi legenda megőrizte, hogy nagyapámat a Rákosi-korszakban otthonából vitte el a rendőrség, hasonló okok miatt, mint most engem. Velem egyszer fordult elő, hogy előállítottak: 1987-ben, amikor a gyulai Petőfi-szobornál március 15-én emlékezni akartunk 1848-49 hőseire.
MN: Egyáltalán nem számított rá?
CSSZJ: Nem mondom, hogy az utóbbi időben nem játszottunk el egyszer-egyszer a gondolattal, de akkor is roppant meglepő volt. Aludtunk még, úgy keltettek fel az egyenruhás rendőrök és a civil ruhás nyomozók. Az első gondolatom az volt: miért? De nem tudtam felelni. Csak annyit közöltek, hogy egy Facebook-megosztásról van szó, de ettől sem lettem okosabb, mert aktív vagyok a közösségi hálón. Ennek ellenére nem tudtam semmi olyanról, ami törvénybe vagy jogszabályba ütközne. Közölték, hogy az informatikai eszközöket és a telefonomat adjam oda, hozzátették, házkutatás lesz. Az egész akció eltúlzott volt, egy gyilkossághoz nem jönnek ki ennyien.
MN: Végül is hányan voltak?
CSSZJ: Legalább tízen vagy tizenegyen, igazából meg sem tudtam őket számolni. Elmondták azt is, hogy „gyorshatározattal” jönnek, mert az életbe lépett rendeleti kormányzás esetén ehhez nem kell külön bírói engedély. Nyilvánvalóan demonstratív jellege volt ennyi rendőr megjelenésének, mert ami miatt jöttek, azt három ember is el tudta volna végezni. Fél órát voltak itt, lefoglalták a számítógépet, a laptopot, a mobilomat, eközben végig videófelvételt készítettek, aztán felöltöztem, megengedték, hogy bevegyem a gyógyszereimet. Majd közölték, hogy rabosítanak, utána beszállítottak a rendőrautóba és mentünk a gyulai kapitányságra. Előállítottak.
| ||
MN: Bent mi történt?
CSSZJ: Jegyzőkönyvet vettek fel az előállítást végző rendőrök, kérdezték, hogy történt-e sérülésem, amióta intézkedés alá vontak. Élek-e panasszal, kérek-e ebédet, ha igen, mit? De kérdezték, milyen gyógyszereket szedek, vagy milyen injekciókat kapok, ugyanis biológiai terápiás vagyok. (A biológiai terápia célzott kezelés, a gyulladásos folyamatot vagy a daganatos sejtek szaporodását a sejtszintű biokémiai vagy biológiai folyamatok egy meghatározott pontján gátolja. – B. T.) Mindez korrekt körülmények között zajlott, majd felkísértek a nyomozóhoz, akivel egy olyan kihallgató szobában kerültem, amilyeneket a filmekben látni. Bent a rendőrségen is végig videóztak.
MN: A WC-be csak nem követte a kamera?
CSSZJ: De, odáig is jött a kamerás, és nyitott ajtó mellett voltam bent a mellékhelyiségben.
MN: Hogyan zajlott le a kihallgatás?
CSSZJ: A vonatkozó protokoll szerint. A nyomozó felvette az adataimat, de egy ponton elakadtunk. Ugyanis amikor azt kérdezte, mi az anyanyelvem, akkor azt mondtam, román, aminthogy ez minden iratomban szerepel. Románok a felmenőim, román általános és középiskolába jártam Gyulán, itt érettségiztem. Erre azt mondta a nyomozó, az nem lehet, mert Magyarországon születtem. Megjegyeztem, hogy Romániában is nagyon sok ember van, akinek magyar az anyanyelve. Másrészt nem értettem, hogy a hazai románság központjában, Gyulán, miért meglepetés egy ilyen kijelentés. Hozzátettem, tudok magyarul, nem kérek tolmácsot. Ám a kihallgatóm csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy magyar az anyanyelvem, én pedig mondtam, nem. Végül abban egyeztünk ki, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvnek ezt a rubrikáját nem tölti ki.
MN: Elmondta a nyomozó, hogy mi miatt vitték be?
CSSZJ: Nem mutatott semmit, csak felolvasta az egyik április 20-i bejegyzést, ami megjelent a Gyulai cenzúramentes csevegő Facebook-oldalon. Ezen a napon, csatlakozva a budapesti megmozduláshoz, Gyulán is tartottunk egy dudálós, autós felvonulást, az erről szóló hírt elküldtem Hadházy Ákosnak, aki erről írt közösségi oldalán. Ezt én megosztottam azzal az egyetlen mondatnyi kiegészítéssel, hogy „Gyulán is kiürítettek 1170 ágyat”. Majd azt kérdezte a nyomozó, hogy elismerem a bűncselekményt? Erre határozottan nemmel válaszoltam, hozzátéve, hogy ügyvéd nélkül többet nem vagyok hajlandó mondani. A valóság ez. Illetve egy újságcikkben azt olvastam, hogy pontosan 1172 ágyról van szó, de talán nem ez a lényeg…
MN: Mi történt még a kihallgató szobában?
CSSZJ: Kértem, hogy hívjuk fel Cseh Katalint és Donáth Annát, a Momentum két EP-képviselőjét, erre a nyomozó lezárta a jegyzőkönyvet, és külön kérésemre a végére beleírta, hogy mindezt a politikai megfélemlítés részeként értékelem. Végül kikísértek a rendőrség elé. Nem vittek haza, de mivel elvették a telefonomat, így nem tudtam senkinek szólni, hogy jöjjön értem. Mozgáskorlátozott vagyok, csak lassan, nagy sokára, gyalog értem haza.
MN: Ön egykor a Fidesz tagja volt, egyben képviselő a gyulai önkormányzati testületben. Nagyot fordult a világ…
CSSZJ: Nem azért bántanak, mert valamikor régen fideszes voltam, hanem valószínűleg azért, mert ma szemben állok a rendszerrel. 1997-ben léptem ki a Fideszből.
MN: Mi volt a kilépés oka?
CSSZJ: A konkrét vezetői kinevezésről volt szó, ahol nem szakmai, hanem politikai alapon döntöttek. Akkor jött, hogy „csak a Fidesz”, csak a fideszes kádereket lehet pozícióba juttatni. Nálam itt telt be a pohár, nem szerettem volna ebbe az irányba menni. Hol vagyunk ma ettől? Szinte minden kinevezés így történik. Nekem pedig csak a szakértelem számít.
| ||
MN: 1997 után civil szakmájának élt, agrármérnökként több helyen dolgozott. Mi és mikor hozta vissza önt a politika világába?
CSSZJ: Akkor nagyon kiábrándultam a politikából, búcsút intettem. A Mezőhegyesi Ménesbirtokon dolgoztam és egy gyulai biofarm állattenyésztését vezettem. Még a 2010-es választások után sem gondoltam semmi rosszra. 2014 után Mezőhegyesen láttam, hogy ennek már semmi köze a szakmaisághoz és a demokráciához, itt minden csak zsákmányszerző módon működik. De csak 2016-ban kezdtem el a gyulai közéletben mozgolódni, amikor végképp világossá vált, ez az ország nem előre halad. Megkerestem a helyi ellenzéki erőket, beszéltem mindenkivel és meglepetéssel tapasztaltam, hogy a politika világának viszonyai még annál is sokkal rosszabbak, mint az kívülről látszott. Készülve a 2019-es önkormányzati választásra azt tapasztaltam, hogy az ellenzék egyik része elutasítja az összefogást, a másik része pedig saját pecsenyéjét sütögeti. Ez lehangoló volt, de nem adtam fel, és mindenképpen az ellenzéki indulás feltételeit próbáltam megteremteni. Sokan cserbenhagytak, sokan félelemből visszaléptek, míg egy jelölt azt közölte, a pénzért lépett vissza. Elképesztő történeteim vannak. Ennek ellenére úgy gondoltam, nem szabad megijedni, végig kell csinálni. Végül, ha csak egy képviselőnk is, de bejutott a gyulai képviselő-testületbe.
MN: Ma a gyulai Kossuth Kör elnökeként és a Momentum tagjaként próbál azért tenni, hogy 2022-ben helyben és az országban is változás legyen.
CSSZJ: A 2019 őszi helyhatósági választás után úgy gondoltam, visszatérek a civil életbe, de rájöttem, van itt még egy sor feladat. Másrészt a Fidesz és a helyi, nehezen minősíthető sajtója megtalált, és minden alap nélkül elképesztő dolgokat írt nemcsak rólam, hanem még édesanyámról is. Holott csak annyi történt, érdeklődő állampolgárként beültem egy-egy testületi ülésre. Miért félnek, miért foglalkoznak ennyit velem? – gondolkodtam el többször. Holott a magyarázat csak annyi, hogy nem hozzájuk tartozom. Ugyanakkor minél képtelenebb dolgok jelentek meg rólam, úgy gyűlt a mi csapatunk, tehát volt hatása a fideszes lakájmédia munkájának! Csak éppen az ellenkező, mint amire számítottak. Pedig különösebb politikai ambícióm nincs.
MN: Ön a második ember, akit rémhírterjesztés gyanúja miatt előállított a rendőrség. Hogyan hatottak önre a szerdai nap történései?
CSSZJ: Szinte el sem tudom mondani, mennyi ember keresett meg azzal, hogy miben tud segíteni nekem, s ez roppant jól esik. Szeretet, barátság, egyetértés és szolidaritás az, amit tapasztalok. Gyuláról, Budapestről, de még külföldről is kerestek annak nyomán, hogy a Magyar Narancs beszámolt a velem történtekről. A nagyon negatív eseményre adott válaszok megerősítettek abban, hogy ezt tovább kell csinálnom. Bekerültem a hírekbe, noha nem vágytam erre. Sok ember van, aki félelemből nem mer semmit tenni, közülük sokakat nem is lehet megmozdítani. Pedig oda kellene eljutni, hogy ők is nyugodtan, minden retorzió nélkül elmondhassák a véleményüket. Ez volna a demokrácia alapja. Nyilván a fideszes gyulai városvezetésnek szúrom a szemét. Amikor a kilencvenes évek derekán önkormányzati képviselő voltam, akkor sem zavart, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinálok. De mindenkinek meghallgatom a véleményét, ha az nem személyeskedő. De a másik oldalról csak a gyűlölködést hallom, de talán erről nem is kellene sokat beszélni.
| ||
MN: A büntetőüggyel kapcsolatban hogyan tovább?
CSSZJ: A televízióból jól ismert dr. Magyar György ügyvéd tanácsára bemegyek a rendőrségre, visszakérem laptopomat, számítógépemet és a mobilomat. Az ezeken lévő adatokat egy nap alatt ki kellett másolniuk. Csalódnék, ha nem így lenne…
