Csaknem 15 éve vásárolt házat Balku Attiláné családja az ózdi Semmelweis úton. Nagyobbra akarták cserélni a város másik részében lévő otthonukat, az ingatlanárak pedig a városban a 90-es évek végén kedvezően alakultak. Mivel a megvásárolt ház nem volt teljesen kész állapotban, pár százezret még „beletettek”, és a külső falat is bevakolták. Miután összkomfortos lett a ház, 2002-ben beköltöztek, majd később a nyílászárókat is műanyagra cserélték. Amikor a kőműves a vakolást végezte, észrevett egy repedést a feljárati lépcsőnél, de ennek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. A család akkor esett kétségbe, amikor a falon sorra repedtek szét a csempék, járólapostul púposodott fel a járórész, ám mindez semmiség volt ahhoz képest, amikor a nagyobbik szobájukban egyszerűen leszakadt a mennyezet. Ezután „folyamatosan végeztük a javításokat, de amikor a másik szoba plafonja is leszakadt, visszaköltöztünk a még nem értékesített régi házunkba” – mondja Balku Attiláné a magyarnarancs.hu-nak.
| ||
Mivel az említett problémákra 2002 után derült fény, ők is csak a jogvesztő határidő után tudták jelezni az önkormányzatnál, hogy bekerültek a martinsalak-károsultak kétszázat is meghaladó csoportjába. (Az időpont hátteréről később.) Az első állapotfelméréskor az Építésügyi Minőség-ellenőrző Innovációs Nonprofit (ÉMI) Kft. „A” vagyis a legenyhébb kategóriába sorolta házukat. Mindez a folyamatos javításoknak volt „köszönhető”, hiszen a kijavított repedéseket nem láthatta a hatóság. Annál nagyobb meglepetés érte őket 2013-ban, amikor a már öt éve lakatlan és szerintük nagyon rossz állapotba került épületet még mindig csak a „C” kategóriába tették. (Jelen pillanatban mindez azért nem számít, mert a jogvesztő határidő utáni nyilvántartásba vétel miatt a jogszabály szerint egyébként sem tarthatnak igényt kárenyhítésre.) Balku Attiláné elmondta: három gyermekük közül a legnagyobb 18 éves, és továbbtanulna, vagyis támogatásra lenne szüksége. Férje most talált munkát Tatabányán, ő az egészségügyi állapota miatt éppen a leszázalékolását várja, így mindennapi megélhetési gondokkal küzdenek.
Miről is van szó?
Balkuék esete nem egyedi. Ma már egy nagyobb község lakosságával vetekszik az ózdi martinsalakos építkezés károsultjainak száma: ők azok, akik az építőanyag vásárlásakor az építkezésre alkalmas kohósalak helyett martinsalakot kaptak a pénzükért. A nyersvasgyártás során a kohóban képződő salakból készíthető beton és építőelem, ám az acélgyártásnál keletkező martinsalak – ahol az acélt Siemens–Martin-kemencékben gyártják – nagy mennyiségben tartalmaz oltatlan meszet és ként: ezek az anyagok nedvesség hatására megduzzadnak, és megsemmisítik a cementet, majd szétrepesztik a betont. Ami tönkre is teheti a lakóházat.
| ||
Az 1991-ben bezárt Ózdi Kohászati Üzemekben még 1985-ben adták át a Salakfeldolgozó Művet, ahol a 150 éves gyártás során felgyűlt sok millió tonnányi salakban fellelhető vasmaradványokat bányászták ki újrahasznosításra. Közben az új üzemrész területére szállították a még működő gyár frissen képződött kohó- és martinsalakját is. A két – színben és állagban szinte megegyező – anyagot a technológiai előírásoknak megfelelően el kellett különíteni egymástól, ami pluszköltséggel járt volna, ezért rosszul értelmezett takarékosságból a kétféle salakot összekeverték, és kohósalakként árusították. A felhasználás után mintegy három évvel néhány családi házon már mutatkoztak a bomlás jelei, ám akkor még talán a szakemberek sem sejtették, hol a hiba.
Dominált az olcsóság
A kohósalakos építkezésnek komoly tradíciója volt az észak-magyarországi térségben, sokáig téglagyár is üzemelt Ózdon, ahonnan nagy szilárdságú salakelemek kerültek ki. A gyári dolgozók fillérekért jutottak hozzá, így olcsón tudtak építkezni, ami miatt rendkívül népszerű volt ez az építőanyag Borsodon kívül is. Sokaknak természetes volt, hogy kohósalakot vásároljanak, a salakfeldolgozó üzem – amelyet 1991-ben privatizáltak – vezetői viszont a problémát figyelmen kívül hagyták, amivel mai árakon számolva közel 20-25 milliárd forint kárt okoztak.
| Egyes esetek Ózdon az 1980-as években kezdődött a Búzás-völgy térségének beépítése, amely azóta is a város egyik legértékesebb része. A modern családi és sorházak közül ott is elég sokba került martinsalak; az életveszélyes épületeket, amelyeknek az alapja és a falai tartalmaztak építkezésre alkalmatlan salakot, már lebontották. Z. Ferenc lakásának a padlózata készült a rossz minőségű salakbetonból, ami a kémiai bomlás miatt terjeszkedett, és felszakította a nappaliban a járólapokat, a szobákban pedig a parkettát. A hiba észlelése után kérte a műszaki vizsgálatot, ahol „C” kategóriába sorolták. Mivel tudta, hogy ezzel a minősítéssel nincs esély a kárenyhítésre, saját költségén kijavíttatta a hibát, lakhatóvá tették az ingatlant, vagyis kicserélték az aljzatbetont és új járólapokat, parkettát építettek be. A közel 1,5 milliós javítást követően 2003-tól nem kapott egyetlen forint kárenyhítést sem. A közelében lakó Cs. László ugyanígy járt. K. Géza kőművesei a közfalakba kevertek martinsalakot, ő folyamatosan javítja a repedéseket. Az elmúlt tíz évben a kiadása százezrekben mérhető. K. József esetében viszont már a ház falai is átrepedtek, a hibákat a megromlott hőszigetelés miatt is vastag, műanyag tapétával igyekeznek javítgatni, a ház mégsem kapott életveszélyes minősítést. |
Ahhoz pedig évek kellettek, amíg vegyész szakemberek kimutatták, mi okozza a lakások károsodását. (A biztosítótársaságok a hibás anyagösszetétel birtokában elzárkóztak a kártérítéstől.) Mivel a Salakfeldolgozó Művek azóta felszámolási eljárásban megszűnt, ezért nem lehetett kártérítési pereket indítani, így a többségében hitelből építkező családok magukra maradtak.
Biztató kezdet
Az ezredforduló után ebben a helyzetben állt melléjük Horváth László Heves megyei fideszes országgyűlési képviselő – jelenlegi kormánymegbízott –, aki az 1998–2002 közötti Orbán–Torgyán-kormánynál elérte, hogy 2001-ben kaphassanak állami támogatást a károsultak. A 1085/2001. (VII. 25.) kormányhatározat tartalmazza az ózdi martinsalak felhasználásával készült lakóépületekben keletkezett károk helyreállításának támogatását. Első ütemben az életveszélyes ingatlanok sorsát rendezték, kijelölt szakembergárda döntött arról, hogy bontás vagy megerősítés vár a megroggyant épületekre. Mivel a probléma akkorra tömegessé vált, és gyors megoldást, valamint megfelelő építési kapacitást igényelt, az újjáépítésbe bekapcsolódtak a szerencselovagok is, akik esetenként a tényleges költségek akár háromszorosát, 40-50 milliót is kiszámláztak egy-egy újjáépített házra. Furcsa módon ezeket a számlákat befogadták, és ki is fizették a kárenyhítésben részt vevő hatóságok, a később indított vizsgálatok pedig nem tártak fel szabálytalanságot.
| ||
A kárenyhítési folyamat első ütemében, 2001-ben 619 ingatlant mértek fel, ebből 45-öt soroltak az életveszélyes kategóriába. Pár hónapon belül BAZ, Heves és Nógrád megye 23 településéről 1070 bejelentés érkezett, és 151 életveszélyesnek minősített házat regisztráltak. A károsultak – ha életveszélyes volt a házuk – az ország más részén is kérhették az építkezést, de volt lehetőség vásárlásra is. (Ezt a kiskaput később bezárták.) A pénzt adásvételi szerződés vagy építési számlák alapján fizette ki az állam.
Vitatott jogvesztő határidő
2001–2002-ben 2,8 milliárd forintot fordított az állam a probléma kezelésére, csakhogy közben a 1016/2002. (III. 7.) kormányhatározatban – ez is még az első Orbán-kormány alatt történt – 2002. január 15-ét jogvesztő határidőként jelölték meg. (Mindezt a 2003. évi költségvetésről szóló 2002. évi. LXII. törvény 5. számú mellékletében a Medgyessy-kormány is megerősítette.) Tehát aki addig az időpontig nem jelentette be igényét a kárenyhítésre, annak a kormányhatározatban meghatározott nap után már nincs rá lehetősége. Ez az elmúlt tizenkét évben sem változott, miközben a kormányok többször módosították az eredeti kormányhatározatot. És amint Balkuék esetében is láttuk: vannak olyanok is – nem is kevesen –, akik nem restségből vették észre késve a problémát.
| Így mérték fel Az MSZP–SZDSZ-kormány 2002 után szociális szempontok alapján rendezte át a kárenyhítés folyamatát, figyelembe véve a gyerekszámot és a jövedelmeket is. A műszaki felmérések igénylését ezt követően bárki kérhette az ÉMI-től, de ha az utolsó felmérés óta eltelt időben nem történt állapotváltozás, akkor a kérelmezőt terhelték a munkálatok költségei. A megrongálódott épületeket hat kategóriába sorolták, ahol az „E” kategória az életveszélyes minősítést és az azonnali bontást jelenti, míg a „D” szintén életveszélyesnek minősül. Utóbbinál még próbálkoznak a szerkezeti megerősítéssel. |
2011 végéig összesen 591 ház (azaz károsult család) részesült kárenyhítésben mintegy 9 milliárd forint értékben, és amíg 2003-ban 106, 2010-ben pedig 23, addig 2013-ban mindössze hat károsult ügye oldódott meg. A 2001-es 2 milliárd 812 milliós összeg 2011-re 300 millióra csökkent, miközben minden évben jelentkeztek újabb károsultak a saját önkormányzatuknál. Ózdon az elmúlt évben újabb három martinsalakos ház tulajdonosa jelentette be otthona állagromlását.
Falakba ütköztek
A 2002. január 15-i jogvesztő határidő miatt kilátástalan helyzetbe került emberek 2008-ban több mint 50 taggal megalakították az Ózdi Martinsalak Károsultjai Egyesületet, a képviseletre Kocska Pétert kérték fel. Az ügyvéd 2009. október 8-án küldött levelet az akkori köztársasági elnöknek, Sólyom Lászlónak, melyben leírta: véleménye szerint alkotmánysértő a martinsalakból épült lakóházak kártalanítására vonatkozó jogszabály, mivel a jogvesztés dátumát visszamenőlegesen határozták meg, ezért alkotmányossági vizsgálatot kért. (Korábban, 2008. márciusban az Alkotmánybírósághoz fordultak ugyanezzel a panasszal, ám a beadványra nem született érdemi döntés.) A Köztársasági Elnöki Hivatal alkotmányügyi és jogi főosztályáról érkezett válaszban viszont az állt, hogy „Elnök Úrnak hatáskör hiányában nem áll módjában a levélben közölt ügyben (…) intézkedést tenni”.
| ||
Az egyesület tagjai országgyűlési képvelőiken keresztül is próbáltak eredményre jutni, kevés sikerrel. 2011. május 11-i dátummal Orbán Viktor miniszterelnökhöz is eljuttattak egy levelet, ez sem hozott változást. Közben módosult az Alkotmánybíróságra (AB) vonatkozó törvény, ami után az AB 2012. január 24-én az eljárás megszüntetését állapította meg arra hivatkozva, hogy a károsultak nem merítettek ki minden jogorvoslati lehetőséget. Mázikné Kőhalmi Márta egyesületi elnök elmondta: addigra közel négy évet vártak az AB döntésére, és már ki volt jelölve az ügy alkotmánybírája is. Ezért nem indítottak egyénileg pereket az állam ellen, ahol egyébként is esélytelennek éreznék magukat. Úgy látja, a mindenkori kormányok magukra hagyták a károsultakat, mert a folyamatosan csökkenő keretösszeg mellett továbbra is érvényben van a jogvesztő határidő.
Az évtizedes probléma megoldását próbálta sürgetni Ózd Város Önkormányzata és Riz Gábor országgyűlési képviselő, amikor kérte a kormánytól a jogvesztő határidőig bejelentett ingatlanok újbóli minősítését – ezúttal állami pénzből. A 2013. augusztus 31-ig három megyében megvizsgált 419 családi házból 21-nél állapították meg az életveszélyes állapotot, „C” kategóriába pedig 116 házat soroltak. 2013. november 28-án az ózdi önkormányzat ismét a kormányhoz fordult, ezúttal a jogvesztő határidőt akarták módosíttatni 2014. június 30-ra. A képviselők szerint akár a 300-at is elérheti azoknak a száma, akik a jogvesztő határidő miatt nem kerülhettek fel a listára, vagy annak tudatában nem is jelentkeztek. A városházáról szerzett információnk szerint erre a kérelemre nem érkezett eddig válasz, így az érintett 64 település idáig lajstromba került 229 családjának sorsa továbbra is bizonytalan.
| Jogsértő eset? Lopás? Ha Ön vidéken él, és jogsértő eset, visszaélés, hátrányos megkülönböztetés jutott tudomására, kérjük, írja meg nekünk a címre, és mi utánajárunk. |
