Várpalota a rendszerváltás óta csendes város. Már nem zörögnek-csörögnek a szénnel teli csillék, a bánya után bezárt a hőerőmű, alig-alig működik az alukohó.
Tizenhat évig az MSZP-s Leszkovszki Tibor vezette a várost, akit a fideszes színekben induló Németh Árpád követett a polgármesteri székben. Tőle négy év múlva köszöntek el a várpalotaiak, hogy a helyére a szintén fideszes Talabér Mártát ültessék.
Talabér annak ellenére is ismeretlennek számított a helyi politikában, hogy néhány hónappal korábban, a 2010-es országgyűlési választáson a Fidesz színeiben egyéni képviselői mandátumot szerzett. Ettől kezdve egészen a mai napig vezeti a várost, 2019 óta Campanari-Talabér Márta néven. Ez idáig csendben. Ám most feltűnt egy új generáció, amelyik nem ért egyet az új városkép kialakításának módjával, de még a szándékával sem.
| ||
A fakivágás ellen tiltakozó civileket Kertész Nóra képviseli. Mint lapunknak elmondta, reméli, hogy rajtuk kívül még jó néhány polgárt is, akik szintén nem értenek egyet azzal, ami mostanában a városukban, a városukkal történik.
Zúgtak a motorfűrészek
Szeptember 7-én, egészen korán, „mikor a lakosság jó része még aludt”, elkezdték a városközpontban a fakivágásokat – és késő délutánra már el is készültek a munkával. Ám a motorfűrészek zúgása nem maradt visszhangtalan: estére a lakosság egy Facebookon szerveződő csoportja gyertyás demonstrációval tiltakozott a városkép visszavonhatatlan átalakítása miatt. Az emberek szemmel láthatóan megrökönyödtek, egy idősebb néni sírt, azt mondta, a múltját törölték el.
Kertész Nóra, aki szakmája szerint területfejlesztési mérnök, rövid beszédet tartott. Elmondta, mit tudott meg eddig a városközpont (és a város) átalakítási tervéről, a Zöld város projektről. Járt a polgármesteri hivatalban, ahol megmutatták ugyan neki a projekt tervezetét, de másolatot semmiről nem kaphatott, csupán arra volt lehetősége, hogy jegyzeteljen. És emellett kérdezett – felelős emberektől, a hivatal szakalkalmazottjaitól, akiknek munkakörükbe tartozik a projekt bonyolítása.
Megkérdezte, az átalakítás során összesen hány fát vágnak ki, és hányat telepítenek vissza. De pontos számokat nem hallott, csak annyit, hogy a projekt megvalósítása során nem csökken a városban a zöld felület nagysága. Ezt az állítást szkeptikusan fogadta, mivel az átalakítási tervben térkő burkolat és ezer négyzetméter vizes felület, tó kialakítása is szerepel. Arról nem szólva, hogy a beültetett fiatal fák sokára fogják még elérni azt a méretet, mint a most kivágott hatalmas platánok, jegenye- és ezüstfenyők, kőrisek.
„Esztelen rombolás zajlik, számok nélküli ámítás, parasztvakítás” – állítja Kertész Nóra.
Közvélemény-kutatás száz fővel
Azt sem érti, miként hivatkozhatnak a projektben arra, hogy előzetes lakossági igényfelmérést végeztek, holott csak 100 főtől kértek véleményt. A civilek viszont az ismeretségi körükben legalább 300 embert megkérdeztek, de egyetlen egy olyan véleménnyel sem találkoztak, amely egyetértett volna a jelenleg zajló átalakítással.
Ugyancsak a felmérésre hivatkozva szerepel a projekt tervezetében – ezt szó szerint másolta ki Kertész Nóra –, hogy a „lakosokat nem vonzza a vár és környéke, csak áthaladnak rajta”. A civilek viszont úgy gondolják, a városvezetés az elmúlt években tudatosan építette le a vár környékét: felszedték a padokat, szemeteseket, a parkot nem tartották karban.
| ||
De konkrét válasz nélkül maradt az a kérdése is, miért távolítottak el négy emlékművet a vár környékéről – a doni és az ipari emlékművet, a roma holokauszt emlékművét és Petőfi Sándor testvérének, Petrovics Istvánnak az emléktábláját –, illetve visszakerülnek-e azok valaha is a régi helyükre.
A szocializmus maradványfái
Alig hiszi, hogy ennyire lekezelő válaszokat kaphatott erre és korábbi kérdéseire a hivatalban. Néhányat szó szerint lejegyzett: „Én nem vagyok önkormányzati szemetes láda” – hangzott az egyik. Egy másik szerint: „ezek a fák a szocializmus maradványfái”, s végül a harmadik: „a cigány holokauszt emlékmű egyszerűen ocsmány...”.
A demonstráció estéjén a tiltakozók az építési terület határát jelző kerítésre kifeszítettek egy transzparenst, „Talabér fagyilkos” felirattal. Ezt valakik másfél óra elteltével leszedték, a helyére viszont felraktak több, a projekt számait tartalmazó molinót. Ordít róluk, hogy nem az önkormányzat hivatalalos plakátjai, tájékoztatói, mivel a feliratokat fehér vászonra, festékszóróval vitték fel.
Az „önkormányzati civilek” kilétét azóta is találgatják a városban. Más kérdés, hogy az új transzparensek sem lettek hosszú életűek: egy vihar feldöntötte a kerítést, sár szennyezte be a fehér lepleket, a megtépázott molinókat azóta sem helyezte vissza senki.
Kerékpárút, de kinek?
Szintén a Zöld város projekt részeként, az elmúlt években megépült a palotai városközpontot Inotával összekötő kerékpárút – 350 millió forintból –, amellyel az a legnagyobb baj, hogy az emberek nem, vagy csak nagyon ritkán használják. Ugyanis nem a 8-as főút mellett, a korábban kialakult és ösvénnyé taposott gyalogos és kerékpáros útvonalra épült, hanem egy elhagyatott, bozótos területre.
De elcsodálkozhatnak a polgárok a legújabb palotai "specialitáson" is: egy, a középkorra hajazó, innen-onnan összeválogatott ruhába öltözött férfi – civilben a várkapitány asszony férje, szintén önkormányzati alkalmazott – minden nap 15.54-kor kiáll a Thury-vár kapuja elé, és korabeli flintával lő egyet. Beledurrant a kisváros csendjébe. Ritkábban a zajába. (A 15:54 perces időpont Várpalota 1554-es ostromára utal, amikor Thury György volt a vár kapitánya. Egészen 1567-ig védte a várat a töröktől.)
| ||
Válasz nélkül
A Kertész Nóra által felvetett kérdéseket és állításokat elküldtük Campanari-Talabér Márta polgármesternek. A hivatal megerősítette, hogy az e-mailt megkapták. A polgármestertől azonban ismételt kéréseink ellenére sem kaptunk választ.
(Címlapfotónkon Kertész Nóra, háttérben a lecsupaszított tér és a Thury-vár, a felvételt a szerző készítette.)
