Több mint tíz éve folyik erősen szennyezett víz a Tisza-tóba két patakból – egyebek mellett ez derült ki a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Program Irányító Testülete által szervezett Nagy tavak-konferencián.
Teszárné Nagy Marianna címzetes egyetemi docens, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) Regionális Laboratóriumának vezetője az Infostart beszámolója szerint a decemberi konferencián arról beszélt, hogy az Eger- és a Laskó-patak 2010 óta erősen szennyezetten folyik a Tisza-tóba. A két patak már egy évtizede az erősen szennyezett kategóriába tartozik, és bár a tározót elhagyó Tiszában már kisebb a fekális szennyezettség, a 2019-2020-as években ez is növekedett.
A szakember azt mondta az előadáson, a szolnoki felszíni ivóvízkivételi mű szelvényében a tűrhető kategóriába szelídül a fekális szennyezés. Ez jó hír az ivóvíz-előállítás szempontjából, viszont rossz hír, hogy a Tisza-tóban 2013-ig csak a befolyóknak a közvetlen torkolatánál volt mérhető a nagyobb fekális szennyezés, de 2014-től kezdődően már minden mintavételi helyen nőtt a szennyezést jelző paraméterek mennyisége.
Az elhangzottakkal kapcsolatban megkerestük Teszárné Nagy Mariannát, aki az Országos Vízügyi Főigazgatóság hozzájárulásával nyilatkozott. Kíváncsiak voltunk, hogyan lehetséges az, hogy több mint tíz éve szennyezett víz kerül a turisztikai desztinációkban kiemelt helyen található Tisza-tóba?
Elmondása szerint alapvető probléma, hogy
a jogszabályi háttér nem megfelelően biztosított a fekális terhelések természetes vizeinkbe jutásának szabályozására.
A szennyvíztisztítók önellenőrzési tervébe a hatóság (ami nem azonos a vízüggyel!) az esetek többségében nem ír elő bakteriológiai paramétervizsgálatot, így a felszíni vizekbe ellenőrizetlenül kerül mikrobiológiai terhelés.
A Tisza-tóba érkező szennyezett Eger-patak és Laskó-patak Eger és Füzesabony – mint a legnagyobb terhelők – tisztított szennyvizével érkezik, arról viszont a KÖTIVIZIG-nek nincs információja, hogy a két település szennyvíztisztítójának milyen paramétereket kell mérnie az önellenőrzési tervében, illetve hogy évente hány hatósági mérést végeznek.
Mint megtudtuk, a vonatkozó rendelet „a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól” már az EU-s jogharmonizáció után keletkezett, amelynek két melléklete csak egyetlen bakteriológiai paraméterre tartalmaz kibocsátási határértéket. Ez a coliformszám, és ez minden területi kategóriára vonatkozóan – Balaton, védett területek, időszakos vízfolyások stb. – érvényes.
Ugyanakkor fekál indikátor szervezetek (ezek utalnak arra, hogy van-e szennyezés a vízben) mennyiségére vonatkozóan nem tartalmaz határértéket a rendelet, és jelenleg csak a természetes fürdővizek vizsgálata esetén van a fekális szennyezésjelző bakteriológiai paraméterekre vonatkozóan határérték. A felszíni vizek mikrobiológiai jellemzőire csak egy visszavont szabvány (az MSZ 12749:1993) tartalmaz határértéket két fekálindikátor baktériumcsoportra.
A szabvány helyett nem jelent meg új, így jelenleg nincs érvényben határérték.
A két szennyezett patak vízgyűjtő területe több járást, várost, községet érint Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, de a KÖTIVIZIG azt nem tudja, hogy honnan jöhet pontosan a szennyezés, mert csak a Tisza-tavi torkolati szakaszt monitorozza, a fentebbi szakaszokat nem.
A felszíni vizek országos monitorozását a kormányhivatali laboratóriumok végzik, a szennyvíztisztító telepek az önellenőrzési tervükben pedig csak a számukra előírt paraméterek mérését végzik. A hatóság bizonyos időközönként hatósági méréssel ellenőrzi a telepek kibocsátott szennyvizeinek minőségét.
Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a fekáliás szennyezés emberi vagy állati eredetű, mert mint megtudtuk, a KÖTIVIZIG Regionális Laboratóriuma nem alkalmas a humán és állati eredetű szennyezés elkülönítésére, a már említett korábbi szabályozás pedig nem is tett különbséget humán, vagy állati eredetű fekális szennyezésre vonatkozóan.
Halpusztulás is történt a tavon
Lapunk a napokban számolt be arról, hogy több mázsányi hal, zömében süllő pusztult el a Tisza-tónál, az Apota nevű területen, sekély, legföljebb negyven centis vízben. „Az első szemrevételezések és a körülmények ismerete után nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a haváriát a túlságosan sekély, maximum 40 centiméteres víz és egy időjárási anomália halálos kombinációja okozhatta. A közelmúltban tomboló viharos szél, iránya és ereje révén extrém mértékben kavarta fel az akkor még nyitott terület vizét. A nagy mennyiségű lebegő hordalék képes rárakódni a halak kopoltyújára, ami súlyos esetben a gázcserét is akadályozza. Az ilyen oxigénhiányos állapotot az érzékeny süllők nem képesek huzamos ideig elviselni, ez okozhatta pusztulásukat” - közölte a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.
Hogy ezután mit is kellene tenni, arról a szakember azt mondta, a hatóságnak folyamatosan rendelkezésre állnak a szennyvízkibocsátók hatósági mérési eredményei, ezért a következtetések levonása, az intézkedések tervezése és végrehajtása is a hatóság feladata. Elmondása szerint a jelzett
szennyezés megszüntetése egyébként komplex feladat, ehhez jogszabály-módosítás is szükséges volna és a vizsgálati paraméterek kibővítése,
valamint ezek beépítése a szennyvíztisztítók önellenőrzési tervébe, és a határértékek betartatása hatósági ellenőrzés keretében.
A konferenciaelőadáson azt is mondta, hogy a mikrobiológiai méréseket össze kellene vetni a hidrológiai, illetve meteorológiai adatokkal, és érdekes lehet a szezonális változások vizsgálata is, fel kellene deríteni a potenciális szennyezőket és monitorozni őket, valamint meg kellene vizsgálni azt is, hogy mi történik a tározót elhagyó vízzel azon a 65 kilométeres Tisza-szakaszon, amíg a szolnoki felszíni vízkivételi műhöz ér (ahol már nem olyan nagy mértékű a szennyezés).
Arra a kérdésünkre, hogy milyen fokú a szennyezés mértéke, befolyásolja-e az élővilágot, azt a választ kaptuk, hogy az, hogy milyen a szennyezés mértéke, mindig a konkrét esettől, illetve annak körülményeitől függ, viszont
nyilvánvalóan a legkisebb szennyezés is befolyásolja az ökoszisztéma működését.
A vízügy tehát jogszabály-módosítástól várja a megoldási lehetőséget, a horgászok azonban a fejleményeket a vízügytől várják. Megkérdeztük ugyanis a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.-t, mint a Tisza-tó horgászati és halászati hasznosítóját, hogy mit szólnak az előadáson elhangzottakhoz.
Mint megtudtuk, tudomásukra jutott – ahogy fogalmaztak – a feltételezés, de jelenleg nem tudnak állást foglalni az ügyben. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoznának a kérdéssel, de várják a további, ezzel kapcsolatos fejleményeket.
Összességében mindenesetre úgy tűnik, amíg nem lesz jogszabály-módosítás, vagy amíg a hatóság nem lép, addig továbbra is erősen szennyezett víz fog folyni a Tisza-tóba, ami nem túl rózsás kilátásokkal kecsegtet.
Kedves Olvasónk!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
