Évtizedek óta tudják, hogy lopják a tavat: egy kis „magán Balaton”, stéggel

Nádasban kialakított magánbejáró, kovácsoltvas kapuval lezárva, a vízügy engedélyével: ilyen is van már a Balatonnál, Fonyód-Alsóbélatelepen fotózták le. Az illetékesek tudják, hogy lopják legnagyobb tavunkat, de mintha semmit sem tennének.

Magán csónakkikötők a nádasban vagy a nád hűlt helyén, illegális mederfeltöltéssel keletkezett magánstrandok – ahogyan egy, a Narancs.hu-nak név nélkül nyilatkozó egykori vízügyes szakember mondja, „mindenki tudja, hogy évtizedek óta lopják a Balatont, de senki nem tesz ellene semmit”. Új jelenség azonban a látszólag a védett balatoni nádasba vágott, mégis legális magánbejáró, engedélyszámmal ellátva, kovácsoltvas kapuval lezárva.

Ha a nádasok eltűnnek, elpusztul a tó

Akar Ön egy kis „magán Balatont”, stéggel? – tehetnénk fel a kérdést. De azt mindenképp, hogy mi van, mi lesz a sok száz, a vízügyi szervezet szerint is illegális bejáróval és feltöltéssel, magán csónakkikötővel és magánstranddal.

A hirbalaton.hu idilli olvasói fotóján csodálható meg a semmihez sem hasonlítható szépségű balatoni természeti környezet a kovácsoltvas kapuval lezárt bejáróval, amellyel kapcsolatban a portál kérdésére azt válaszolta az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF): az ominózus víziállás-szerződés érvényes, bejárós víziállásra szól. A jelenleg érvényben lévő nádastérkép alapján ott nádnyiladék található, így a víziállást az érvényben lévő minden jogszabályi előírásnak megfelelően engedélyezték.

A balatoni portál helyi olvasói azt állítják: lehet, hogy ma már nádnyiladék van ott, de hogy korábban nem volt „nyiladék” a nádban, abban bizonyosak.

A fonyód-alsóbélatelepi bejáró esetében legalább a nádat meghagyták, számos helyen azonban a nád kiirtásával alakítottak ki fürdő- és napozóhelyeket körben a Balaton-parton. A vízügy egyébként naprakészen ismeri az illegális balatoni bejárók és stégek számát – derült ki a lapunk kérdésére adott válaszukból.

Legutóbb nyolc éve, 2013-ban lendültek neki a vízügyesek az illegális mederfeltöltések, napozó- és horgászstégek felszámolásának. Akkori felmérésük szerint 470 engedély nélküli bejáró és 370 illegális partfeltöltés megszüntetését tervezték, aminek a költsége számításuk szerint elérhette volna az 500 millió forintot. Kész elképzelésük is volt a bontásra: több száz közmunkás segítségét vették volna igénybe ehhez, az akkor épp felfutóban lévő közmunkaprogram keretében. Az illetékes vízügyi igazgatóság vezetője konkrétumokkal állt a sajtó elé: az északi parton, Badacsonytomajon terveztek hozzákezdeni a bontásokhoz, melyeknek – akkori szavai szerint – már folyt a tervezése és hatósági engedélyeztetése.

A nagy nekibuzdulásból azonban semmi sem lett, a téma lekerült a napirendről, azóta pedig – nyilván annak hatására is, hogy mindenki látja: a nagy szavakat nem követték tettek – tovább nőtt az illegálisan létesített szárazulatok és vízi állások száma a Balatonban. Ugyancsak a hirbalaton.hu-nak nyilatkozta ugyanis a minap Pomogyi Piroska, a balatoni nádas felmérését több évtizede végző biológus: „Az elmúlt hetekben csónakkal körbejárva a Balatont térképeztem fel újra a nádast a víz felől is. Elkeserítő a helyzet; még mindig nem értik az emberek mi a tét,

ha nem lesz nádas, nem lesz Balaton.

Megfelelő szankciók sem segítik a Balaton védelmét. Nem csökkent, hanem tovább nőtt az illegális bejárók száma. Nagyobb becsben kellene tartani a nádast, hiszen óriási szerepe van a tó öntisztulásában. Ez a pufferzóna a nyílt víz és a szárazföld között. A parti nádasok tulajdonképpen szűrőmezők, ha eltűnnek, vagy felszabdalják őket, felgyorsul a tó pusztulása.”

A szakember másfél éve a Balatoni Szövetség ülésén figyelmeztette a polgármestereket: négy év alatt több mint a duplájára nőtt az a terület a Balaton partján, ahonnan kiirtották a nádat.

Magasabb érdekek miatt álltak le

Habár kérdésünkre csak azt közölte most az OVF sajtóosztálya, hogy ismerik az illegális feltöltések és stégek pontos számát, a Narancs.hu úgy tudja:

a legkirívóbb a balatonmáriafürdői és a zánkai partszakasz, ahol egy kilométeren belül közel ötven illegális partfeltöltést vagy stéget is találni.

Ugyanakkor Siófokon, vagy éppen Balatonlellén például egyetlen partfelöltés sincsen. A Nők a Balatonért Egyesületnek (NABE) Balatonszárszó egy rövid partszakaszáról vannak fotói, ezeken egymást érik a Balatonba vezető, legtöbbször a mederbe épült, kapukkal is lezárt magánbejárók. Mondhatni, a „nagyok” (lásd még: NER-oligarchák) rossz példája ragadós, vagy éppen hogy a sokat hangoztatott szlogent értik félre némelyek: „a Balaton mindenkié”.

De ha egyszer pontosan tudják, hol kellene bontani és mindez mennyibe kerülne, miért nem történik semmi? Egy egykori vízügyes azt mondta lapunknak: „Többször is nekifeszült már a vízügy a témának, de »magasabb érdekek« miatt le kellett állnia. Mindenki tudja, hogy »lopják« a Balatont, de sok száz parti magántelek lenne érintett a bontásban, és egyes tulajdonosok »lobbiereje« rendre felülkerekedik.”

Így aztán egyelőre maradnak a Balatonba illegálisan betöltött magánstrandok és nádba vágott csónakkikötők. Néhány éve napozóstég kialakítása miatt végeztek nádirtást egy balatonvilágosi parti üdülőtelek előtt a helyiek szerint, a polgármester feljelentést is tett, de a nyomozást bűncselekmény hiányában a rendőrség megszüntette. Ennek nyomán tette fel a kérdést a parlamentben az akkor még a Jobbik színeiben politizáló jelenlegi balatonalmádi polgármester, Kepli Lajos: következmények nélkül irtható a nádas a Balaton körül? Az akkori miniszteri válasz szerint „a természet védelméről szóló törvény értelmében a nádasok természeti területnek is minősülnek. A balatoni nádasok védelme megfelelően szabályozott, természetvédelmi helyzetük rendezett, változásaikat rendszeresen nyomon követjük”.

Még szerencse. Mi lenne, ha nem követnék nyomon? A Narancs.hu mindenesetre rákérdezett a vízügynél: miért „torpant meg” az illegális feltöltések felszámolása, a 2013-as nekibuzdulás után terveznek-e újabb bontási akciót, egyáltalán, van-e erre ma még lehetőségük?

Se szándék, se pénz

A vízügyi főigazgatóság sajtóosztályának válasza szerint „a korábbi években a Balaton északi partján a nádasba illegálisan épített, csekély számú parti bejáró felszámolása valósult meg. A bejárók elbontása, mint feladat nem csupán humánerőforrást, hanem ezen felül jelentős eszköz és géppark-üzemeltetési, valamint hulladékszállítási és elhelyezési költséget is jelent.

Az illegális betöltések, bejárók tömeges bontására anyagi fedezettel nem rendelkezik a vízügyi ágazat.

A jelenleg erősen lecsökkent közfoglalkoztatott létszámmal és saját fizikai létszámmal ilyen beavatkozások végrehajtása nem kivitelezhető. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség partőrei lehetőség szerint igyekeznek minden illegális víziállást felderíteni és azokat jelezve megtesszük a szükséges hatósági bejelentéseket, mert ezek felszámolására a vízügyi ágazat hatósági jogkörrel nem rendelkezik. A különböző betöltések megszüntetése, bontása esetén természetvédelmi, környezetvédelmi vizsgálatra lenne szükség a bontások szükségességét, módját, mértékét illetően.”

Vagyis: állami szándék és pénz nélkül aligha történhet bármi is. A lapunknak nyilatkozó vízügyes szakember szerint „a hetvenes évekig tartó nagy állami partfeltöltéseket követték a magántelkek Balaton-tolvajai, és 1995-ig, amíg el nem készült a digitális térképnyilvántartás, nagyon sok illegális bejárót, feltöltést lehetett legalizálni a pontos térképek hiánya miatt. Ma már ilyesmiről nem lehet szó, azt viszont még manapság is meredek volna feltételezni, hogy állami, hatósági segédlettel folyhat a természetkárosítás.”

(Címlapképünk illusztráció)