Fizetni kell egyes testnevelésórákért Kőszegen

  • narancs.hu
  • 2024. november 7.

Kis-Magyarország

A helyi jégpálya bevétele csökkent, az üzemeltető kénytelen 400 forintot kérni a korcsolyázni tanuló iskolásoktól.

Alkalmanként és fejenként 400 forintot kell fizetniük a kőszegi jégpályán testnevelésóra keretében korcsolyázni tanuló diákoknak – írja a nyugat.hu.

Ez úgy derült ki, hogy a hírportál levelet kapott egy szülőtől, akinek a kisfia a Kőszegi Béri Balog Ádám Általános Iskola alsó tagozatosa. 

Múlt héten szereztünk tudomást alsós kisfiam szülői Messenger-csoportjában arról, hogy a tanrendbe ágyazott korcsolya/testnevelés órákért ezután »jelképes« 400 Ft/alkalom/gyerek hozzájárulást kell fizetnünk. Az osztályfőnök posztja szerint a kőszegi jégpálya üzemeltetője őszi szünet közepén azzal hívta fel a Béri Balog-iskolát, hogy mivel egy sor támogatástól elesett, kénytelen pénzt szedni az iskolásoktól novembertől. Az, hogy valaki esetleg nem fizetne, opcióként meg sem volt jelölve” – írta a szülő.

Ebben az összegben a jégpálya és a korcsolya használatának és az oktatásnak a díja van benne. Mivel ebben a tanévben 22 alkalommal mennek korcsolyázni a diákok, ez 8 ezer 800 forintot jelent a szülőknek. A pénzt utólag és havonta szedi be az iskola. 

A szülő emlékeztetett, hogy már a tanév eleje óta tartanak korcsolyaórákat, és hangsúlyozták, hogy ez ingyenes oktatás.  Nem érti, miért most derült ki, hogy a jégpálya üzemeltetője nem tudja ingyen fogadni a diákokat. Feltételezi, hogy az iskola, ha már külső helyszínen szervez állandó programot, valamilyen szerződést kötött erről.

„Ha a némettanár kitalálja a jövő héten, hogy csak dupla pénzért vállalja az oktatást, akkor majd ott is a szülők állják a különbözetet?Mindez milyen jogi háttérrel történik?” – írta a szülő.

A cikkből az derül ki, hogy az iskola is csapdahelyzetben van: mivel a korcsolyaoktatás évek óta része a mindennapos testnevelésnek, és az órarendben lévő órán tanítják, a szülőket nem lehet arra kötelezni, hogy fizessenek érte

Az intézmény igazgatója két lehetőséget vázolt fel a reklamáló szülőnek: vagy az osztály minden diákjának szülei befizetik ezt a díjat, és a korcsolyaórák folytatódnak, vagy nem mindenki fizet, és akkor az osztály az iskolában vesz részt testnevelésórán, és nem lesz korcsolyaoktatás.

Az indok: „a mindennapos testnevelés biztosítása kötelessége az iskolának, viszont egy osztály mellé két testnevelő tanárt (egyet a korcsolyaórára, egyet a normál testnevelésórára) sajnos nem áll módunkban biztosítani” – írta az igazgató.

Tehát ha egy szülő is úgy dönt, hogy nem fizet, az egész osztály kimarad a korcsolyázásból. 

A panaszt tevő szülő ezt pszichológiai nyomásgyakorlásnak nevezte, és úgy gondolja, a nézeteltérések elkerülése érdekében azok is fizetnek majd, akiknek ez nehézséget jelent.

A Sárvári Tankerületi Központ igazgatója, Rozmán László azt írta a lapnak, a központnak nincs annyi pénze, hogy minden tanuló helyett kifizesse a korcsolyázás költségeit, ám „ettől függetlenül az iskola a mindennapos testnevelést tudja biztosítani a gyermekek számára”.

A nyugat.hu nem kapott választ arra a kérdésre, kötött-e szerződést a jégpálya a tankerülettel, és abban mi szerepel, szabad-e pénzt szedni. 

(Címlapképünk forrása: a kőszegi jégpálya Facebook-oldala)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.