Hajdúnánáson leváltották a Fideszt, de mi maradt utána?

Távolról nézve meglepetés, közelről figyelve nem annyira váratlan fordulat, hogy egy hajdúsági kisváros lakói leváltották a régóta regnáló fideszes városvezetést. A történetben teret kapnak a korábbi ellenzéki pártokból kivált civilek, megjelenik benne az akkumulátorgyár-para, felbukkan Magyar Péter is, és a háttérben pi víz csordogál a közkútból.

Hajdúnánást, ezt a 17 ezer lakosú kelet-magyarországi kisvárost országosan a legtöbben alighanem a néhány éve nagy dérrel-dúrral bejelentett, aztán a közelmúltban nem kevésbé figyelemre méltó sunnyogással sztornózott MotoGP-beruházás kapcsán ismerték meg. A projekt, amelyet a fideszes látványberuházások egyik legnagyobbjának szántak 2020-ban (erről részletesen beszámoltunk: Akiket a benzingőz megcsapott, Magyar Narancs, 2020. augusztus 6.), végül az egyik legfeltűnőbb bukta lett, amit az ország az utóbbi időben látott – pedig nem volt gyenge a felhozatal. Az akkori jóhír-hozó pártemberek közül mára többen a tápláléklánc alsóbb régióiba zuhantak: Palkovics László technológiai és ipari miniszter 2022-ben lemondott a tárca éléről, az idén pedig a győri egyetem kuratóriumának elnöki posztjáról is távozott; Kósa Lajos a Fidesz funkció nélküli alelnökeként keresi régi befolyását; Tiba István országgyűlési képviselő egyre szorultabb helyzetben van megyén belül és kívül, míg Szólláth Tibor tizennégy év után megvált hajdúnánási polgármesteri székétől, és úgy tűnik, ezzel együtt a hátországát is elveszítette (róla az A posztómellény alatt című keretes írásunkban olvashatnak izgalmas dol­gokat). Komoly átalakulást jeleznek a megye politikai hangulatában a helyi önkormányzatokban történt személycserék, és innen nézve e folyamat nem feltétlenül csak erre a környékre szolgál tanulságokkal.

Szűk a tér

Amikor november elején megálltunk Hajdúnánás főterén, a Kossuth-szobor árnyékában, körültekintve aligha tudtuk volna megmondani, hogy az elmúlt másfél évtized legnagyobb helyi közéleti átalakulásán van túl a város. Az efféle dolgok a hétköznapi élet felszínét ritkán hasítják fel: a körforgalomban ugyanolyan komótosan tekerték a biciklijüket a bevásárlásból hazafelé igyekvő nyugdíjasok, amennyire ráérősen ténferegtek a kirakatok előtt a napköziből kilépő kiskamaszok is. Nem ezeken a szinteken jelentkezik elsősorban az átalakulás, de kétségtelen, hogy elég csak kissé megkapargatni a felszínt, és máris rálátunk a helyi közélet sajátosságaira. Egy csókolózó párt kellett megzavarni ahhoz, hogy közelebbről is szemügyre tudjuk venni a leköszönő kormánypárti városvezetés egyik utolsó akciójaként szeptember legvégén felállított Kovács Béla-mellszobrot. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egykori főtitkárának Babusa János Munkácsy-díjas szobrász készítette zsánerbüsztjét Nagy István agrárminiszter úgy avatta fel, hogy közben arról beszélt, „egy nép ezeréves szabadságvágyát, az önrendelkezés és a függetlenség iránti elköteleződését, hűségét Istenhez, hazához, családhoz nem tudják eltiporni, mert ragaszkodunk értékeinkhez és kitartunk mellettük”. Mondta mindezt három lépésre a szocializmus idejéből megmaradt, négy ismeretlen vöröskatonának emléket állító sírhelytől. Szűk a tér egy kisvárosban, történelmi, politikai és sokszor mentális értelemben is. Kovács Béla egyébként legjobb tudomásunk szerint soha nem járt a településen, és másmilyen módon sem kapcsolódik közvetlenül Hajdúnánás históriájához. De hát ez legyen a legnagyobb baj, az már kínosabb kérdés – miként az október elején a város vezetését átvevő Bódi Judit polgármestertől megtudtuk –, hogy

a Szólláth-féle önkormányzat az utolsó napokban elfelejtette kifizetni a szobrot, így a szerencsétlen művész egyelőre hiába kilincsel a pénze után.

 

Leleplező kép a régi gárdáról

 

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt  

És közel sem ez a legsúlyosabb csontváz, ami kihullott a szekrényből. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a fideszes városvezetés nagyon bízott abban, átmenthető a hatalmuk az új önkormányzati ciklusra, még azzal a nehezítéssel is, hogy a várost 2010-óta irányító Szólláth tavaly ősszel bejelentette, nem indul újra a polgármesteri posztért, s maga helyett alpolgármesterét, Nagyné Legény Ildikót ajánlotta. Lépése bizonyára sokakat meglepett, és ma is csak találgatni lehet, mi lehetett a döntés oka. Bódi szerint, ha elindul Szólláth, az ellenzéknek nagyon nehéz dolga lett volna, egy kisvárosban ugyanis sokat számít a folytonosság és a beágyazottság. Ugyanakkor mintha több okból is egyre inkább kényszerpályán mozgott volna a volt polgármester már a 2019 utáni ciklusban is, és ezt a helyiek megérezhették. Ha valaki követte a város képviselő-testületének válto­zásait az egyes ciklusok között, látható volt a bizalomhiány fokozódása is. 2010-ben a Fidesz–KDNP 8 jelöltje került be a testületbe, és csak 3 ellenzéki, 2014-ben ugyanez volt az arány – a három ellenzéki között ekkor került be Bódi Judit jelenlegi polgármester, akkor még az MSZP színeiben. 2019-ben már csak úgy tudta döntetlenre kihozni a kormánypárt a hatpárti ellenzéki összefogással szembeni meccset, hogy Szólláth kihívó nélkül tarthatta meg a polgármesteri pozíciót (abban az évben az immár 12 tagú képviselő-testületben lett így 6-6 az eredmény). 2024 pedig átbillentette az erőviszonyokat, a Fidesz 5 helyet tudott megcsípni, míg az Összefogás Hajdúnánásért civil szervezet 7 mandátumot szerzett, köztük a polgármesteri pozíciót is. Ha ezt a folyamatot végignézzük és hozzátesszük, hogy Hajdúböszörményben is hasonló változás zajlott le, illetve bár Balmazújvárosban visszaszerezte a Fidesz a polgármesteri széket, többséget nem sikerült elérnie az önkormányzatban, egyre kevésbé áll meg, hogy a vidéki Magyarország korábbi fideszes bástyái bevehetetlenek lennének. Az mindenesetre könnyen meglehet, hogy a Hajdú-Bihar megyei 6. számú országgyűlési választókerületben – Tiba István terepén – talajvesztésben van a kormánypárt.

Itt járt MP

Amikor arról kérdezem Bódi Juditot, hogy mi kellett ehhez a sikerhez, több összetevőt is említ. Egyfelől – mondja – az országgyűlési választásokkal szemben az önkormányzati választásokon a pártlogónál sokszor fontosabb a személyes hitelesség, a helyben befektetett munka. A korábbi pártközi összefogásból civil szervezetté alakult közösségük, az Összefogás Hajdúnánásért nagyon erősen odafigyelt a lakosság hangulatára, igényeire, azokra a kérdésekre, amelyek a helyieket érdekelték. Nem az országos politika közhelyeit ismételgették, hanem utcáról utcára végigjárták a várost a kampány alatt, és azt megelőzően is igyekeztek alulról építkezni. De természetesen semelyik település nem külön buborékban létezik, teszi hozzá Bódi, az elmúlt időszak nagy botrányai ide is kihatottak, a kegyelmi ügy például komoly megdöbbenést keltett a városban, annál is inkább, mert a közelmúltban kiderült,

egy Hajdúnánáson élő görögkatolikus pap is érintett volt kiskorúak sérelmére elkövetett zaklatási ügyekben.

Bár a város túlnyomórészt református, egy ilyen eset közelsége megrázta a közösséget. Természetesen meghatározó kampánytéma lett a MotoGP ügyéből is; a projekt indulásakor komoly energiát fektetett a lebonyolító abba, hogy megszólítsa az érintetteket, ám amint félrecsúszott az ügy, hirtelen megszűnt az erről szóló kommunikáció is, és ezt a helyiek különösen rosszul fogadták. Az állam elcserélt, megvásárolt, illetve kisajátított a város határában összesen 450 hektárnyi területet, és ebben is voltak megkérdőjelezhető momentumok, noha azokat még sikerült úgy megoldani, hogy ne törjön ki botrány. Ám amint világossá vált, hogy a pálya soha nem készül el, a földterület viszont állami kézben van a város közvetlen közelében, felütötte a fejét az akkumulátorgyár-pánik. Érthető félelemnek tűnt, hogy ha a környéken gombamód szaporodnak az akkumulátorgyárak, itt meg van egy jókora kihasználatlan állami terület, akkor efféle beruházás fog majd ide­kerülni előbb-utóbb. Ez ügyben a fideszes önkormányzat nem kommunikált világosan, például az akkugyárak telepítése ellen indított helyi ellenzéki petíciót nem írták alá. Mindez ráadásul egybecsúszott a kegyelmi botránnyal és Magyar Péter felbukkanásával is. Magyar jó érzékkel tartott is demonstrációt a városban, amihez hasonló ellenzéki hangoltságú politikai megmozdulásra nagyon rég nem került sor errefelé – ha egyáltalán valaha is történt bármi ehhez fogható itt.

Helmeczi István, a Tisza Párt helyi önkéntes aktivistája lapunknak elmondta: az a tény, hogy

„Hajdúnánáson hétköznap, munkaidőben egy még nem aktuálpolitikai szereplő ennyi embert összehozott a Köztársaság téren, mindenképpen bizakodásra adott okot”.

Helmeczi szerint a fideszes városvezetés azt hihette, zsebben van a város, ezért nem játszottak nyílt lapokkal, sok mindent elhallgattak, a kritikákra arrogánsan válaszoltak. Felidézte, egy alkalommal Szólláth Tibor polgármester arra a kérdésre, hogy mi lesz a MotoGP-pályával, úgy válaszolt, erről kérdezzék inkább a HUMDA-t (HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. – Palkovics László exminiszter állami projektcége). „Felettébb fura volt, hogy egy polgármester nem tud semmit a saját közigazgatási területén zajló, egyébként a város számára kiemelten fontos ügyről” – teszi hozzá Helmeczi.

Magyar Péter felbukkanását a városban Bódi Judit is fontos pillanatnak tartja. Úgy érzi, az a hangulat, amit Magyar hozott, meggyőzte az embereket arról, hogy lehet változás, van alternatíva, és helyi szinten az Összefogást ilyen alternatívaként ismerték el.

Ellenzékben nem megy

Amióta átvette az önkormányzatot a helyi civil szervezet, idejük nagy része afféle romeltakarításra megy el. Bódi – aki alpolgármesteréhez, Oláh Miklóshoz hasonlóan az önkormányzati választás után lépett ki hivatalosan is az MSZP-ből – arról számolt be, hogy személyi, infrastrukturális és anyagi téren is annyira megnehezítette a leköszönő városvezetés az új önkormányzat dolgát, amennyire csak tudta. Az is jellemző, hogy az irodákból váratlanul leselejtezték az összes számítógépet (s azokat a korábbi dolgozók olcsón megvehették), de az még komolyabb probléma, hogy a város kasszájából 987 millió forint hiányzik. Az előző városvezetés az utolsó napokban kiszórt nagyjából 50 millió forintnyi végkielégítést, amiből többek között a város addigi jegyzőjének, az egyébként közbeszerzési csalásban megvádolt Kiss Imrének is jutott tízmillió (Kiss ügyében november elején kellett volna Szólláthnak tanúskodni, de nem jelent meg a debreceni bíróságon). A város úgynevezett Tartósító és Építő Start Szociális Szövetkezetnél (amelynek a vezetője a Szólláth utódjául kinézett Nagyné volt) ugyancsak százmilliót meghaladó tartozást találtak, és az önkormányzati mintagazdaságnak fel­épített Kendereskertet sem sikerült tisztességesen átadni – éhező, elhanyagolt állatokat, átláthatatlan felfordulást talált itt az új városvezetés. Az adminisztrációból legalább harmincan felmondtak, a korábbi városvezetés szerint azért, mert „értékrendjük nem egyezik” az új önkormányzatéval – a helyi pletykák szerint azonban jelentős nyomás nehezedett a dolgozókra a korábbi vezetés részéről, hogy ne maradjanak ott, nehogy valami olyasmiről számoljanak be véletlenül, amiről nem kéne. Bódi ezt az értesülést természetesen nem tudta megerősíteni, de a végkielégítésekre fordított magas összeg szerinte utalhat akár ilyesmire is.

Egyelőre kármentésben vannak – meséli a polgármester –, aminek része például, hogy az előző önkormányzat által magánhasználatra beszerzett gépkocsit megpróbálják eladni, illetve az utazási költségeket is igyekeznek leszorítani: szeptemberben még 464 ezret költött benzinre az előző vezetés, az új önkormányzat első, októberi számlája ehhez képest 76 ezer forint volt. Igyekeznek ezzel egy időben behajtani az önkormányzat kinnlevőségeit, a bérleti díjakat, elmaradt adóbefizetést, kötbértartozást. A kérdésre, hogy a korábbi városvezetés tagjaival milyen módon tudnak majd együttműködni, a polgármester némi tanácstalansággal válaszol: mind a régi polgármester, mind az utódjának szánt Nagyné Legény Ildikó (aki 48 százalékot szerezve maradt alul Bódi 52 százalékával szemben) lemondott képviselő-testületi mandátumáról. Nagyné főosztályvezető lett az Államkincstár megyei részlegénél, Szólláth a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar megyei elnöki székében vigasztalódhat egyelőre. Ellenzékben, úgy tűnik, nincs kedvük a város ügyeivel bajlódni.

A posztómellény alatt

Szólláth Tibor volt polgármester távolról nézve szürke figurának tűnhet, pedig a posztómellény alatt nem akármilyen színes egyéniség lapul. Fénykorában egyszerre volt Hajdúnánás polgármestere, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos alelnöke és megyei elnöke, egyéni biogazda, illetve az igen míves nevű Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagja – ami azért is figyelemre méltó, mert nincs semmiféle tudományos fokozata. Ez mondjuk akkor sem volt akadály, amikor a híres-hírhedt Szilvássy Zoltán debreceni rektor idén tavasszal bejelentette, hogy létrehoznak egy ökológiai és regeneratív gazdálkodási kihelyezett tanszéket a tiszteletbeli docenssé tupírozott Szólláth vezetésével – na hol? Hát természetesen Hajdúnánáson, a Kendereskertben. Rögtön ott, a szürke marha bronzszobra mögött, amelyet néhány éve olyan emlékezetesen felavatott a nagy szürkemarha-szakértő L. Simon László. Csak hát a Kendereskert marad az önkormányzatnál, az önkormányzat viszont nem marad a Fidesznél. Hogy lesz ebből így tanszék?

Kérdés, hogy a szintén Szólláth-szívügy pi víz kúttal mi lesz? Az áltudományos eredményekre fokozottan érzékeny kvázi tanszékvezető ezt 2019-ben adta át; egyelőre nem tudni, hogy mennyiben emelte meg a hajdúnánásiak várható életkorát a forrás. Reméljük, nem tűnik el szőrén-szálán, mondjuk úgy, ahogy Mónus József (Fehér Farkas) hagyományőrző íjász relikviái az önkormányzati előcsarnok vitrinjeiből. Ezeket a hírek szerint maga a farkas cipelte haza az új önkormányzat felállásának előestéjén.