Íme az ország legkisebb iskolája: négyen járnak majd egy osztályba

  • Kovács István
  • 2014. augusztus 30.

Kis-Magyarország

A borsodi Nekézsenyben szeptembertől mindössze három másodikos és egy harmadikos tanuló ül be az iskolapadba. Ebben az iskolában cseperedett egykor Balog Zoltán miniszter is. Most a bezárás fenyegeti.

Az Ózdtól mintegy 20 kilométerre található Nekézseny község neve ritkán bukkan fel a médiában. Majd másfél évtizede kapott a település országos visszhangot: akkor Szeleczky Zita színésznőt helyezték a csendes észak-borsodi falu temetőjében végső nyugalomra. (A művész szülei egykor nekézsenyi lakosok voltak, innen a kötődés. A község 2005. április 20-án, a színésznő születésének 90. évfordulóján emlékházat is nyitott Szeleczky Zita tiszteletére.) A másik jól ismert, Nekézsenyből indult „híresség” Balog Zoltán. Az Emmi minisztere az általános iskolát itt végezte, mivel édesapja hosszú éveken át református lelkészként tevékenykedett a Bükkben lévő községben. Most épp az előbbi intézmény kerülhet reflektorfénybe: alighanem ez lesz az ország legkisebb iskolája a maga négyfős osztályával.

Megszűnés szélén

A falu oktatási intézménye az ózdi kistérségben évtizedeken át az egyik legeredményesebb volt: sorra nyerték a tanulmányi és sportversenyeket. Aztán a gazdasági hanyatlás más vidékekre sodorta a fiatalokat, a gyermekek száma pedig ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkent.

Az iskola épülete

Az iskola épülete – négy gyereké lesz ősztől

 

Nemrégiben pedig – az országos tendenciáknak megfelelően – a falu felső tagozatos gyerekei a szomszédos Dédestapolcsányi Általános Iskolába kerültek. A 2013/2014-es tanévben Nekézsenyben helyben már csak 8 tanuló vett részt az alsó tagozatos oktatásban, őket egy helyi pedagógus, Magyar Józsefné tanította. Ám a tanárnő közel jár a nyugdíjhoz, és úgy érezte, kitér a bizonytalanná váló helyzet elől, ezért faluja helyett inkább Farkaslyuk iskoláját választotta, ahol most napközis pedagógusként alkalmazzák. Magyar Józsefné azért döntött így, mivel nemrég felmerült annak a lehetősége, hogy idén már nem lesz tanítás a nekézsenyi tagiskolában. Ez azonban nem így történt, mivel néhány szülő ragaszkodott a helyi tanításhoz.

Szülői ragaszkodás

Bolykóné Fodor Emese fia most lesz másodikos. Az asszony és a férj úgy vélekednek, ha lányaik, a másodikos szakképzős Emese és a hetedikes Xénia is helyben tanulhatott, ez megilleti

Az orgonának jót tett

A miniszter egykori iskolatársával is találkoztunk Nekézsenyen. Tóth János nyugdíjas pedagógus nyolc éven át osztálytársa volt Balog Zoltánnak, három éven keresztül pedig padtársa. Addig ugyanis, mint helyi elöljáró gyermekét, az első padba, a lányok elé ültették Zoltánt, ám hatodik osztályos korában kérésére változott a helyzet, és akkor kapott padtársat. Azóta is tartják a kapcsolatot, Tóthék jártak nála egykor az NDK-ban is, ahol néhány évet töltött, de maglódi otthonában is meglátogatták már Balogot. Nekézsenyen a minisztert emlegetik akkor is, amikor szóba kerül: a közelmúltban a falu református temploma orgonájának felújítására az Emmitől hárommillió forint érkezett.

Szabolcsot is. Hasonlóan gondolkodik még három szülő, és ez elég is. Az oktatási törvénybe foglalták a szerzett jogot, vagyis amíg egyetlen gyermek szülei ragaszkodnak a helyben történő iskoláztatáshoz, addig fenn kell tartani az intézményt. Azaz szeptembertől három másodikos és egy harmadikos egy alsós osztályt fog alkotni. (Felsőst – mint már említettük – itt már nem lehet.)

A megüresedett tanítói állásra pályázatot is írt ki a Kazincbarcikai Tankerület, ám információink szerint erre nem érkezett érvényes beadvány annak ellenére, hogy tucatszám vannak a térségben munkanélküli, illetve vállalkozóvá vált pedagógusok. Ezért meg kellett ismételni a pályázatot, amely a hírek szerint már eredményes volt, így jelen állás szerint lesz tanítójuk az alsós nekézsenyi gyerekeknek.

Az épületen belül viszont néhány racionális intézkedést be kell vezetni, mert négy tanuló és egy pedagógus miatt nem kell minden helyiséget fűteni, és a takarításhoz sincs szükség nyolcórás munkavállalóra. Az elmúlt tanévben a fenntartási költségek – tudtuk meg a polgármesteri hivatalban – elérték a nyolcmillió forintot. Kérdésként merül még fel, hogy a pedagógus 32 órás munkahetébe nem fér bele a mindennapi 16 óráig tartó felügyelet, ezért ha azt is igényelnék a szülők, valamilyen áthidaló megoldást kellene keresni. Ráadásul az ezer fő alatti község tanintézményében az elmúlt években nem történt eszközfejlesztés, így elavult számítógépek várják a négy tanulót. Azt jelenleg nem tudni, lesz-e lehetőségük idegen nyelv tanulására.

Optimista polgármester vs. sötét jövőkép

Bolykóné azt mondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy több nekézsenyi szülő is gondolkodik azon, hogy Dédestapolcsányból visszaíratja gyermekét a helyi iskolába. A település polgármestere is azt szeretné, ha fennmaradna oktatási intézményük, mert szerinte a megszűnés a község további kiürülését jelentené. Varga Béla azt mondta: 18 fős óvodájukba öt nagycsoportos gyermek jár, és jövőre velük elérheti a létszám az előírt nyolc főt. Ha októberben újra megválasztják, a következő tanév előtt kampányolni fog a szülőknél. Bolykóné Fodor Emese semmit nem bízott a véletlenre, a kialakult helyzetben kikérte Balog Zoltán véleményét is. Az egykor a falu iskolájába járó miniszter válaszlevelében kifejtette: élhetnek a szülők a szerzett jogokkal, és akkor megmarad a helyi oktatás.

Balog Zoltán - védőszent lenne?

Balog Zoltán – védőszent lenne?

Fotó: MTI

Nekézsenyben ugyanakkor megoszlanak az iskolával kapcsolatos vélemények. Egy névtelenül nyilatkozó pedagógus úgy fogalmazott: ő a kis létszámú osztályok és a kisiskolák pártján áll, mert ott lehet jó eredményeket elérni, de a négyfős létszámot egyenesen nonszensznek tartja. Egyben úgy is látja, inkább a szegényebb családok ragaszkodnak a helyi tanításhoz, a tehetősebbek Dédestapolcsány jól felszerelt iskoláját választják már alsós szinten is. Ezt támaszthatja alá az is, hogy idén három nekézsenyi gyerek – azaz szülő – inkább a szomszéd települést választotta már az induláskor, ami egyúttal mutatja is: a falu iskolájának jövője jelenleg meglehetősen borúsnak tűnik.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.