Az Ózdtól mintegy 20 kilométerre található Nekézseny község neve ritkán bukkan fel a médiában. Majd másfél évtizede kapott a település országos visszhangot: akkor Szeleczky Zita színésznőt helyezték a csendes észak-borsodi falu temetőjében végső nyugalomra. (A művész szülei egykor nekézsenyi lakosok voltak, innen a kötődés. A község 2005. április 20-án, a színésznő születésének 90. évfordulóján emlékházat is nyitott Szeleczky Zita tiszteletére.) A másik jól ismert, Nekézsenyből indult „híresség” Balog Zoltán. Az Emmi minisztere az általános iskolát itt végezte, mivel édesapja hosszú éveken át református lelkészként tevékenykedett a Bükkben lévő községben. Most épp az előbbi intézmény kerülhet reflektorfénybe: alighanem ez lesz az ország legkisebb iskolája a maga négyfős osztályával.
Megszűnés szélén
A falu oktatási intézménye az ózdi kistérségben évtizedeken át az egyik legeredményesebb volt: sorra nyerték a tanulmányi és sportversenyeket. Aztán a gazdasági hanyatlás más vidékekre sodorta a fiatalokat, a gyermekek száma pedig ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkent.
| ||
Nemrégiben pedig – az országos tendenciáknak megfelelően – a falu felső tagozatos gyerekei a szomszédos Dédestapolcsányi Általános Iskolába kerültek. A 2013/2014-es tanévben Nekézsenyben helyben már csak 8 tanuló vett részt az alsó tagozatos oktatásban, őket egy helyi pedagógus, Magyar Józsefné tanította. Ám a tanárnő közel jár a nyugdíjhoz, és úgy érezte, kitér a bizonytalanná váló helyzet elől, ezért faluja helyett inkább Farkaslyuk iskoláját választotta, ahol most napközis pedagógusként alkalmazzák. Magyar Józsefné azért döntött így, mivel nemrég felmerült annak a lehetősége, hogy idén már nem lesz tanítás a nekézsenyi tagiskolában. Ez azonban nem így történt, mivel néhány szülő ragaszkodott a helyi tanításhoz.
Szülői ragaszkodás
Bolykóné Fodor Emese fia most lesz másodikos. Az asszony és a férj úgy vélekednek, ha lányaik, a másodikos szakképzős Emese és a hetedikes Xénia is helyben tanulhatott, ez megilleti
| Az orgonának jót tett A miniszter egykori iskolatársával is találkoztunk Nekézsenyen. Tóth János nyugdíjas pedagógus nyolc éven át osztálytársa volt Balog Zoltánnak, három éven keresztül pedig padtársa. Addig ugyanis, mint helyi elöljáró gyermekét, az első padba, a lányok elé ültették Zoltánt, ám hatodik osztályos korában kérésére változott a helyzet, és akkor kapott padtársat. Azóta is tartják a kapcsolatot, Tóthék jártak nála egykor az NDK-ban is, ahol néhány évet töltött, de maglódi otthonában is meglátogatták már Balogot. Nekézsenyen a minisztert emlegetik akkor is, amikor szóba kerül: a közelmúltban a falu református temploma orgonájának felújítására az Emmitől hárommillió forint érkezett. |
Szabolcsot is. Hasonlóan gondolkodik még három szülő, és ez elég is. Az oktatási törvénybe foglalták a szerzett jogot, vagyis amíg egyetlen gyermek szülei ragaszkodnak a helyben történő iskoláztatáshoz, addig fenn kell tartani az intézményt. Azaz szeptembertől három másodikos és egy harmadikos egy alsós osztályt fog alkotni. (Felsőst – mint már említettük – itt már nem lehet.)
A megüresedett tanítói állásra pályázatot is írt ki a Kazincbarcikai Tankerület, ám információink szerint erre nem érkezett érvényes beadvány annak ellenére, hogy tucatszám vannak a térségben munkanélküli, illetve vállalkozóvá vált pedagógusok. Ezért meg kellett ismételni a pályázatot, amely a hírek szerint már eredményes volt, így jelen állás szerint lesz tanítójuk az alsós nekézsenyi gyerekeknek.
Az épületen belül viszont néhány racionális intézkedést be kell vezetni, mert négy tanuló és egy pedagógus miatt nem kell minden helyiséget fűteni, és a takarításhoz sincs szükség nyolcórás munkavállalóra. Az elmúlt tanévben a fenntartási költségek – tudtuk meg a polgármesteri hivatalban – elérték a nyolcmillió forintot. Kérdésként merül még fel, hogy a pedagógus 32 órás munkahetébe nem fér bele a mindennapi 16 óráig tartó felügyelet, ezért ha azt is igényelnék a szülők, valamilyen áthidaló megoldást kellene keresni. Ráadásul az ezer fő alatti község tanintézményében az elmúlt években nem történt eszközfejlesztés, így elavult számítógépek várják a négy tanulót. Azt jelenleg nem tudni, lesz-e lehetőségük idegen nyelv tanulására.
Optimista polgármester vs. sötét jövőkép
Bolykóné azt mondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy több nekézsenyi szülő is gondolkodik azon, hogy Dédestapolcsányból visszaíratja gyermekét a helyi iskolába. A település polgármestere is azt szeretné, ha fennmaradna oktatási intézményük, mert szerinte a megszűnés a község további kiürülését jelentené. Varga Béla azt mondta: 18 fős óvodájukba öt nagycsoportos gyermek jár, és jövőre velük elérheti a létszám az előírt nyolc főt. Ha októberben újra megválasztják, a következő tanév előtt kampányolni fog a szülőknél. Bolykóné Fodor Emese semmit nem bízott a véletlenre, a kialakult helyzetben kikérte Balog Zoltán véleményét is. Az egykor a falu iskolájába járó miniszter válaszlevelében kifejtette: élhetnek a szülők a szerzett jogokkal, és akkor megmarad a helyi oktatás.
| ||
Nekézsenyben ugyanakkor megoszlanak az iskolával kapcsolatos vélemények. Egy névtelenül nyilatkozó pedagógus úgy fogalmazott: ő a kis létszámú osztályok és a kisiskolák pártján áll, mert ott lehet jó eredményeket elérni, de a négyfős létszámot egyenesen nonszensznek tartja. Egyben úgy is látja, inkább a szegényebb családok ragaszkodnak a helyi tanításhoz, a tehetősebbek Dédestapolcsány jól felszerelt iskoláját választják már alsós szinten is. Ezt támaszthatja alá az is, hogy idén három nekézsenyi gyerek – azaz szülő – inkább a szomszéd települést választotta már az induláskor, ami egyúttal mutatja is: a falu iskolájának jövője jelenleg meglehetősen borúsnak tűnik.
