„Gyerünk, kifele!” – Kitelepítési tervek Miskolcon

Miskolc szavakban a romaintegráció érdekében, valójában a várost feszítő szociális gondok legalább átmeneti enyhítéséért indította telepfelszámolási programját. A „szegénység exportjából” nem kérnek a környező kistelepülések.

„Ez az egész kilakoltatás arról szól, hogy a Fidesz is ráfordult a kampányra. Jobbról előzik a Jobbikot, és ők is kijátsszák a cigánykártyát. Az, hogy a városban tizenvalahány gettó van, és menekülnek innen az emberek, az eddigi önkormányzatok hanyagsága. Én arra szavazok, akinek elhiszem, hogy tényleg rend lesz Miskolcon” – magyarázza a Városház téren a roma kisebbségi önkormányzat sátrait tisztes távolságból méregető férfi. A roma kisebbségi aktivisták napok óta demonstrálnak a Városházával szemközt a múlt kedden kilakoltatott két család miatt. Az egyik érintett, egy idős nő azt mondja, korábban valóban összegyűlt tartozásuk, amit az utolsó fillérig kifizettek, a MIK (Miskolci Ingatlankezelő Zrt.) mégis megszüntette velük a bérleti jogviszonyt, és az ügy bírósági útra került. A búto­rai­kat most a végrehajtók kipakolták az utcára. Háromgyermekes családjukat és a másik házból kiköltöztetett mozgáskorlátozott, idős asszonyt is átmenetileg rokonok fogadták be, ezért nem lettek hajléktalanok.

Habár – mint azt a miskolci önkormányzatnál megtudtuk – a múlt keddi kilakoltatások függetlenek a miskolci telepfelszámolási programtól, az események óta az ún. számozott utcákban lakó mintegy háromszáz család feszülten várja, hogyan alakul a sorsuk, hiszen mostani otthonaikat, a diósgyőri vasgyár egykori munkáslakásait a májusban elfogadott telepfelszámolási program keretében biztosan lebontja a városvezetés. „A számozott utcák házai útjában állnak a diósgyőri stadion fejlesztésének, oda parkolókat építenek, és ha idejönnek majd a miniszterek, nem vonulhatnak a patkányok a kocsik előtt” – jegyzi meg egy aktivista. (Erről korábban lásd: Kísért a jövő, Magyar Narancs, 2014. június 5.)

Váradi Gábor, a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke azt mondja, a sátrak kihelyezésével arra kívánják figyelmeztetni a városvezetést, hogy hamarosan sátrakat verő, földönfutóvá tett roma emberek jelenhetnek meg. „A kitelepítési programmal az a legnagyobb baj, hogy a városvezetés egészen mást cselekszik, mint amit mond. Elindítanak egy antiszegregációs programot, de ha a politikai mutatók nem úgy alakulnak, akkor pozíciójuk javítására a végtelenül szegény embe­reket használják fel. Mi azt hallottuk, hogy már eladták a lakókkal együtt a területet, ahová a stadion parkolóit építik majd. Csak azokkal foglalkoznak, akiknek határozatlan idejű szerződésük van, és nem volt tartozásuk – a többiekkel nem.” A városvezetés a választások előtt két hónappal fogott neki a telepfelszámolásnak, „de hát a cigánykérdés népszerű a választások idején, mindig elő lehet venni” – jegyzi meg Váradi. „Nekünk azt ígérték, hangfelvétel is van róla, hogy ha kifizetjük a tartozást, ezeregy százalék, hogy nem költöztetnek ki, aztán mégis megtették. Jött vagy hat rendőrkocsi a végrehajtókkal, hogy gyerünk, kifele!” – szól közbe a mellettünk ülő kilakoltatott asszony.

Többféle igazság

Az ügyet vizsgáló Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) szerint Miskolc 2008-ban elfogadott egy – az uniós források lehívásához szükséges – Antiszegregációs Tervet, mely szerint a gettókat oly módon számolnák fel, hogy azok ne eredményezzék újabb szegregátumok kialakulását. Ehhez képest a város úgy szüntetett meg három szegregátumot, hogy a lakók nagy részét egy másik romatelepre, köztük a stadionfejlesztési tervek útjában álló számozott utcákba költöztette. A NEKI úgy véli, a romák kitelepítését célzó mostani törekvések sértik az uniós jogot, Magyarország alaptörvényét és az egyenlő bánásmódról szóló törvényt is – ezért a kilakoltatások miatt följelentette Kriza Ákos polgármestert.

A Városházán a telepfelszámolási programmal kapcsolatban megerősítették: a jogcím nélküli lakókkal, illetve azokkal, akikkel fizetési elmaradás miatt bontották fel a bérleti jogviszonyt, vagy lejárt a szerződésük, a jövőben nincs dolga az önkormányzatnak. Azok a bérlők viszont, akiknek határozatlan idejű bérleti szerződésük van, és nincs tartozásuk, természetesen nem kerülnek az utcára, és nem is kaphatnak a mostaninál rosszabb lakást. Az önkormányzat megbízásából a miskolci Végső Ingatlanügynökség tárgyal az érintettekkel és ajánl cserelakásokat azoknak, akik nem hajlandók elfogadni az 500 ezertől kétmillióig terjedő pénzbeli térítést, amiért a város közigazgatási határán kívül vásárolhatnának lakóingatlant úgy, hogy arra 5 éves időtartamra elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztetne be az önkormányzat.

Aki nem a kitelepítést választja, hanem maradni akar, nem sok jóra számíthat. Balogh Emilék lakása szépen berendezett szoba-konyha. A szülők egy szobában alszanak 16, 14 és ötéves fiukkal.
A család azon bérlők egyike, akinek sem az életvitelén, sem fizetési hajlandóságán nem lehet fogást találni. A nagyfiú szakközépiskolába jár, a második most végzi a nyolcadik osztályt, a kicsi óvodás. A család havi bevétele elegendő a megélhetésre, de arra kevés, hogy akár hitelre lakást vegyenek belőle. Az ingatlanügynökség felajánlott nekik egy lakást Lyukó-Anna-bányán. „Rá akartak ott beszélni egy harminc négyzetméteresre, hogy az jó lesz nekünk, én meg mondtam, hogy: De asszonyom, a mostani 38 m² is kevés, hogy mehetnénk kisebbe?” – magyarázza Baloghné. Az asszony ideges, mi lesz, ha a következő cserelakás sem felel meg, és az ingatlanügynökség egyszer csak azt mondja nekik, akkor vegyenek valamit 1,5 millió forintból. A család ragaszkodik a Miskolcon maradáshoz, egy félkomfortos lakásról álmodnak, amelyben bent van a víz és a vécé; azt mondják, a havi jövedelmükből ezt ki tudnák fizetni.

A szomszédjukban lakó négyfős család szintén 38 m²-en él. Nekik egy 24 m²-es lakást ajánlott fel az ingatlanügynökség csereként. „Itt a számozott utcai lakásokról azt mondja az önkormányzat, hogy lakhatásra alkalmatlan. Hát én elájultam, amikor megláttam, mit akarnak adni cserelakásként a Marx téren, az egyik »cigányudvarban« – meséli a nagypapa. – Mi legalább félkomfortot fenn tudnánk tartani” – teszi hozzá az autóban, miközben a felajánlott lakáshoz hajtunk.
A tágas udvar látványa megrendítő, a lakásokra évtizedek óta nem költött a tulajdonos önkormányzat. A cserére ajánlott lakás egyetlen helyiség, és tele van szeméttel. Az omladozó mennyezetű lakástól alig karnyújtásnyira áll az udvar összes lakójának budija.

Az egyik műanyag lapokkal fedett, ablak nélküli verandán egy idős nő és egy férfi hűsöl. Az asszonytól megtudjuk, „több mint negyven évet húzott le a kohászatban, férfiak helyett dolgozott”.
A nála jóval fiatalabb férfit lakoltatták ki a szemközti 24 m²-es lakásból 62 ezer forint tartozás miatt. „Nekem van rendes nyugdíjam, neki meg nem volt hova mennie, hát befogadtam. Cigány asszony a magyar férfit. Attól is fáj a lábam, hogy hátra kell menni a budikhoz, ő meg elintéz nekem dolgokat” – vázolja együttélésük alapjait.

 

Noha Borsodban jóval az országos átlag alattiak az ingatlan­árak, senki nem gondolja komolyan, hogy kétmillió forintból Miskolcon lakást lehetne vásárolni. Ha tehát valaki nem kap alkalmas cserelakást, irány a vidék és a gazdálkodás – már ahogy ezt a fideszes városvezetés elképzeli. Bár városházi információ szerint Miskolc sok környező kistelepülésről kapott ajánlatot megüresedett házakra, ahová „örömmel várják a kitelepülni szándékozókat”, ennek ellentmond, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye több önkormányzata nyilatkozatban tiltakozott „a miskolci gettókitelepítés terve” miatt. Mint írták, nem támogatják, hogy bármely önkormányzat a szociális jellegű problémái megoldását a szegénység exportjával oldja meg. „Önkormányzataink minden törvényes eszközzel megakadályozzák, hogy ebben a településeink bármely módon érintettek legyenek. Önkormányzataink ezt nem a szociális érzékenység hiánya miatt teszik. Tiltakozunk az ellen, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata a saját önös céljainak elérése érdekében más önkormányzatokat hátrányos helyzetbe hoz azzal, hogy a számára nemkívánatos személyeket a város közigazgatási határán kívülre költözteti. Ez a döntés a településeinken egyébként is meglévő súlyos szociális gondokat még inkább fokozná” – áll többek között a nyilatkozatban. Néhány borsodi településvezetőt megkérdezve kiderült, nem egy helyen inkább helyben felvásárolták az üres házakat Borsodban és a „száműzöttek” kiszemelt jövőbeni lakhelyén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is.

Botos Ferenctől, a kisebbségi önkormányzat tagjától megtudtuk: Miskolcon kb. 25 ezer cigány ember lakik, nagy részük önkormányzati bérleményben. „Főként a telepi romák és szegények kitelepítését szeretné lebonyolítani az önkormányzat hangulatjavítóként a választásokig, de nem lehet mit kezdeni két hónap alatt ilyen tengernyi problémával. Az nem megoldás, hogy amikor bemegy valaki egyeztetni, akkor elé tolnak egy papírt, és felajánlanak egy összeget. Elgondolkodtató az is, hogy mennyire segíti a kicsi, elzárt falvakba telepítés a romák integrációját, amiről elvileg a telepfelszámolási program szól. A szegények mindenáron ragaszkodnak a lakásukhoz, mert ha valakinek nincs bejelentett lakcíme, attól fogva nem jogosult sem szo­ciális, sem lakhatási segélyre, a gyerekek védelmében pedig nagy valószínűséggel már a kitelepítés napján megjelenik a gyámügy” – magyarázza Botos.

Álszent pártok

A miskolci városvezetés májusban szavazta meg felszámolási programját a közbiztonság és a lakosok szociális helyzetének javítása érdekében. A programot a Fidesz támogatta, a Jobbik és a DK különböző okokból nemmel szavazott, az MSZP tartózkodott. Varga Gergő, a Demokratikus Koa­líció miskolci önkormányzati képviselője azzal érvelt, hogy a beígért kétmillió forintot csak néhány család kapná meg, a legtöbbjüknek ennél kevesebb járna a rendelet szerint, másrészt nem találni a költségvetésben azt az összeget, amit a támogatásokra fordíthatnának. Az MSZP helyi irodájában megkeresésünkre azt válaszolták, hogy még tájékozódnak a kilakoltatások ügyében. Addig is közleményt adtak ki, mely szerint „egyetlen embertől sem lehet elvenni azt a jogát, hogy fedél legyen a feje felett, és egyetlen önkormányzat sem alkalmazhatja a megfélemlítés eszközét a társadalmi és szociális problémák valódi megoldása helyett.” Óvatosságukat az magyarázhatja, hogy a válságban lévő baloldal Miskolcon Pásztor Albert korábbi miskolci rendőrkapitány személyében esélyes jelöltet talált. A máig népszerű, ám 2009-ben rendőrkapitányként vállalhatatlan kijelentéseket tett Pásztor is hallgat. Facebook-oldalán viszont azt ígéri: „Helyreállítom a demokráciát, fejleszteni fogom és élhetővé teszem a városunkat, és meg fogom védeni Miskolc polgárait, a békéjüket és vagyontárgyaikat a fenyegető elemektől. Ebből nem fogok engedni!”

A Jobbik azért nem támogatta a városvezetés telepfelszámolási programját, mert a kialakult gettókat „nem a miskolciak pénzén” kellene felszámolni. Miután a párt februárban 25 ezer aláírás összegyűjtésével gyakorlatilag megtorpedózta a városvezetés által megszavazott kétmilliárdos „roma világsátor” projektet, a fideszes vezetés nem hibázhatott még egyszer. A telepfelszámolási program bejelentése körüli botrányt érzékelve a polgármester és a közgyűlésben többségben lévő Fidesz–KDNP a miskolci polgárokhoz fordult, hogy egyetértenek-e a meghirdetett rendteremtéssel. Több mint 35 ezer miskolci támogató aláírását sikerült begyűjteni, mire Kriza Ákos polgármester úgy nyilatkozott: „Nem lehet kérdés, hogy ezt a programot folytatni kell, a rendszerváltás óta nem volt olyan polgármesteri program, amely akkora támogatottsággal bírt volna, mint ez a kezdeményezés.”

A Fidesz akciójának bejelentése után egy órával a Jobbik is aláírásgyűjtést hirdetett azt követelve, hogy a nyomortelepektől ingyen szabaduljon meg a város, és a választásokig hátralevő néhány hónapban ne kezdjék el kifizetni a Fidesz által megszavazott 2 millió forintokat a szerződésszegő bérlőknek.

Jakab Péter, a Jobbik polgármesterjelöltje szerint, ha a Fidesz az elmúlt négy évben ragaszkodott volna a város lakásbérleti rendeletének végrehajtásához, és komolyan gondolná a telepfelszámolást, akkor nem a választások előtti hónapokban kezdené el a kitelepítést az önkormányzati laká­sokból. „Amíg a hatósági környezet nem változik meg, a problémát sem lehet kezelni. De ha mi jövünk, ez megváltozik. A mostani miskolci telepfelszámolás csak egy kampányfogás, miután áprilisban a Jobbik 30 százalékos párt lett Miskolcon, a fideszes városvezetés úgy gondolta, a gettóhaknival el lehet csábítani a szavazókat” – mondja a jobbikos vezető.

Arra azonban többszöri kérdésünkre sem kapunk választ, mi legyen azokkal a kilakoltatás előtt és az önkormányzattal bérleti viszonyban álló, jogkövető családokkal, amelyek nem akarnak falura költözni, de rosszabb komfortfokozatúra és kisebbre sem akarják cserélni mostani laká­sukat. Úgy tűnik, egyik párt sem kínál megoldást azoknak a földönfutóvá váló családoknak a gondjaira, akiknek egyszerűen csak lejárt a bérleti szerződése, vagy késve fizették ki a tartozásukat, és ezért az önkormányzatnak már „nincs dolga velük”.