Csobánka

Kopjafák Szálasi jegyében

  • Kleer László
  • 2011. december 6.

Kis-Magyarország

Szélsőjobbosok állítottak kopjafákat Csobánkán, épp Szálasi hatalomátvételének évfordulóján. Hivatalos indoklásuk szerint a nemzetiségeket kívánták megtisztelni a gesztussal. Az érintettek legalább annyit elértek, hogy nem a főtérre került az emlékmű.

A csobánkai nemzetiségek (szerbek, németek, szlovákok, cigányok és magyarok) évszázadok óta élnek békésen a háromezer lakosú községben. Az utóbbi időkben azonban erőszakos kisebbség borzolja néhanapján a település békés polgárainak kedélyét.

 

Legutóbb a falu „nemes lelkű” jobbikosai, illetve néhány szélsőjobboldali és különféle okkultista tanokat terjesztő ember elhatározta, hogy kopjafákat állítanak a csobánkai Fő térre, hogy így tisztelegjenek a nemzetiségeknek, akiket szórólapjaikon rendre nemzetségeknek neveznek. (Hogy ez elírás vagy ideológiai agyrém, azt senki sem tudja.) A keresztesek – a helyiek így hívják őket – léptek is az ügyben: részükről a helyi önkormányzat képviselő-testülete elé került egy olyan előterjesztés, amely arról szólt, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak 60 ezer forinttal kell (!) támogatniuk a kopjafaállítási akciót. Ez önmagában véve is érdekes, mert a kisebbségi önkormányzatok költségvetésébe semmilyen beleszólása sincs a települési önkormányzatnak, ráadásul a helyi kisebbségi önkormányzatok kicsit sem örültek, amit egy közösen aláírt tiltakozó levélben tudattak az önkormányzati képviselőkkel, akik ezután nem is merték megszavazni az előterjesztést.

 

Emiatt a Fő téren végül nem lehetett elhelyezni az „emlékparkot”, csakhogy a kopjafák már meg voltak rendelve, ezért egy magántelken „temették” el a csobánkai nemzetiségeket, elvégre akárhogy is nézzük, a kopjafa mégiscsak temetkezési szimbólum.

 

Az ügy másik furcsasága, hogy Csobánkán a képviselő-testület rendelete alapján szeptember 15-én kell tartani a Nemzetiségek Napját. Idén azonban ez elmaradt, helyette a kopjafaavatást tartották október 16-án, Szálasi Ferenc 1944-es hatalomátvételének évfordulóján. Az egybeesés lehetne persze véletlen is, de biztos, hogy nem az: a „kistemetőt” (így hívja a falu a kopjafák helyszínét) részben szélsőségesen jobboldali nézeteikről ismert emberek létesítették, és van köztük olyan is, aki már nyilvánosan is követelte, hogy Csobánka állítson szobrot Szálasi Ferencnek. Arról nem is beszélve, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen akció a faluban. Egy évvel ezelőtt Csobánka egyik meghatározó szimbólumának számító Oszoly-hegy csúcsára ugyanez a csoport egy hatalmas kettős keresztet állított, plusz egy éktelen hosszú zászlórudat, amelyen magyar zászló lobogott. Hivatkoztak a pápai keresztre, történelemre, hagyományokra, lélekgyógyászatra és a különleges rezgésekre meg mindenre, ami csak eszükbe jutott, de a faluban mindenki tudta, hogy a kettős kereszt gyaníthatóan nem vallási szimbólum esetükben, sokkal inkább politikai.

 

Az igazán meglepő az volt, hogy mindez az illetékes hatóságokat sem zavarta, hiszen utóbbiak minden további nélkül kiadták az engedélyt, hogy természetvédelmi területen a sziklákat megfúrják, terepjárókkal tiporják a talajt, és ott hatalmas méretű építményeket helyezzenek el. Az már csak hab volt a tortán, hogy az ötszáz falubeli által aláírt tiltakozó levélre nagy ívben „tettek” az illetékesek, mármint a helyi polgármesteri hivatal, az építési hatóság és a parkerdőgazdaság. Ők ugyanis mindent szabályosnak találtak.

 

Ezek után kíváncsi vagyok, hogyha egy óriási rózsaszín pléhelefántot akarnék a Kevély-hegy csúcsára elhelyezni, akkor azt vajon engedélyeznék-e.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.