A második világháború után a Felvidékről kitelepített és Békés megyébe került, jogaiért és jussáért máig harcoló család példáján keresztül másfél éve tényfeltáró riportban mutattuk be, hogy dacára a 1947-es párizsi békeszerződésben foglaltaknak („A magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek javait e cikk értelmében elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja.”), valamint egy 1996-ban született, a kitelepítettek részleges kárpótlását 1997. június 30-ig megoldani rendelt alkotmánybírósági határozatnak, máig nem történt ez ügyben semmi.
Az érintettek nagyságrendjével és a részleges kárpótlás összegével kapcsolatban hangzottak már el számok. Kugler József, az e témakörben több könyvet és tanulmányt jegyző Békés megyei történész megítélése szerint 8-10 ezer család nagyjából ötvenezer tagjára lenne ma érvényes közvetlenül és közvetetten a lakosságcsere miatti részleges kárpótlás. Ennek anyagi alapját döntő részben az ott hagyott és a Magyarországon szerzett – igaz, az idő távolából nem könnyen bizonyítható – ingatlanok közötti értékkülönbözet adná. Kisebbik részét pedig az akkor zárolt bankbetétek összege. Minden érintett és minden leszármazott esetében tisztázni kell mindent, csak így állapítható meg a részleges kárpótlás összege.
A részleges kárpótlás végösszegével kapcsolatban is sok minden megjelent már. Csak a két szélső értéket jelezzük most. 2008 nyarán Draskovics Tibor igazságügy-miniszter az érintett Hankó család kérésére az írásban kérdéssel hozzá forduló Domokos László volt fideszes országgyűlési képviselőnek válaszolva előbb a kérdés megoldásának – időmúlás miatti – nehézségeit ecsetelte. Majd hozzátette, hogy „előzetes számításaink szerint az érdekvédelmi szervezetek által javasolt teljes kártalanítás összege 20-25 ezer milliárd forintba (!) kerülne. Amennyiben a korábbi vagyoni kárpótlási elvek mentén fogadnák el a törvényjavaslatot, akkor lényegesen változnának ugyan a számszerű arányok, de még ilyen körülmények között is igen jelentős, több milliárd forintos összeg jelezhető előre.” Aligha kétséges, hogy az egyévi magyar költségvetés másfél-kétszeresét kitevő összeg és a több milliárd forint között óriási szakadék tátong. Az elképesztő szám már csak a részleges kárpótlás miatt sem vehető komolyan.
Három fideszes képviselő, Domokos László, Németh Zsolt és Potápi Árpád, akkor még ellenzékben, 2005 októberében önálló képviselői indítványt terjesztett be annak érdekében, hogy végre megtörténjen a részleges kárpótlás. 2010 nyara, a Felvidékről Békés megyébe telepített család történetének megírása óta többször próbálkoztam, hogy megtudjam, az ügy megoldását legutóbb felvállaló, és immár soha nem látott kormánytöbbséget adó párt érintett parlamenti képviselői miként rugaszkodnak újra neki a feladat megoldásának. Az elmúlt több mint egy évben tucatszor kerestem meg elektronikus levélben Potápi Árpádot, s hatszor Németh Zsoltot. (Az időközben ÁSZ-elnökké lett Domokos már nem jön szóba.) Nemhogy érdemi, de választ sem kaptam. Pontosabban Potápi ígérte, hogy majd válaszol, ennek több mint egy éve. Míg a külügyi államtitkárrá lett Németh titkársága nagy késéssel arra kért, forduljak Potápihoz. Vajon miért nem volt mondandójuk?
A történet legfrissebb fejleménye, hogy Hankó Lászlóné, aki 1997 ősze óta próbál az ügy végére járni, az idén nyáron levelet írt Lázár Jánosnak, a Fidesz frakcióvezetőjének. A politikusi derűlátás ellenére a válaszból kiolvasható valóság lehangoló. A két és fél oldalas levél első oldalán Lázár az elmúlt rendszer igazságtalanságairól és a magántulajdont nem becsülő politikájáról ír, majd azzal folytatja, hogy ismerteti a párizsi békeszerződés idevágó pontját és az Alkotmánybíróság másfél évtizeddel ezelőtti határozatát. (Erre hivatkozva kereste meg Lázárt az érintett, így ez nyilvánvalóan fölösleges volt.) Végül a frakcióvezető azt írta: „bízik benne”, hogy az összes lehetőséget és körülményt figyelembe véve hazánk „még ebben a ciklusban” eleget tehet kötelezettségeinek.
Kérdés, ha Hankó Lászlóné nem ír levelet, akkor honnan tudja meg, hogy a frakcióvezető bízik a néhány éven belüli megoldásban? Kérdés, 2012-ben, vagy utána egy évvel, esetleg 2014-ben várható a kárpótlás? Kérdés, milyen munkamódszer és metódus szerint dolgoznak az ügyön? Kérdés, hány embert érinthet, mekkora összegben, s ennek honnan lesz fedezete? Kérdés, ki az ügygazda a frakcióban, kikkel és hogyan egyeztetnek, milyen előkészítés szükséges, vagy elég leporolni a 2005-ös képviselői indítványt? Kérdés, mennyibe kerül az előkészület? Kérdés, hogy az elmúlt másfél évben miért nem került szóba ez a fajsúlyos téma? Kérdés, hogyan valósul majd meg a részleges kárpótlás: készpénzkifizetéssel, járadékkal, vagyonelemek átadásával? Kérdés, mennyi időt igényelnek az előkészületek és a szükséges egyeztetések? És az is kérdés, hogy ezekről miért nem szól a Lázár-levél? Kérdés, mit kell azon érteni, hogy Lázár bízik valamiben?
