Kétegyháza

Már nem adnák el a veséjüket

Kis-Magyarország

Lassan három éve, hogy egy Békés megyei, négy gyermeket nevelő házaspár végső kétségbeesésében törvényellenesen próbálta áruba bocsátani fél veséjét. Noha kezelhetetlen anyagi gondjaik nem szűntek meg, a télen pedig kis híján megfagytak, most már nem akarják eladni testrészüket.

A Magyar Narancs 2010. karácsonyi számában közöltünk riportot arról a kétegyházi házaspárról, akiknek még 2009 nyarán a Békés Megyei Hírlap SMS-rovatába feladott hirdetése egy szempillantás alatt országos hír lett. Előbb a nő, majd hozzá csatlakozva férje, szorongató anyagi helyzetükre hivatkozva fél veséjüket kínálták eladásra, darabonként 10-10 ezer euróért. Ám csak miután több újságíró felkereste őket, tudták meg, hogy ajánlatuk törvénybe ütközik, mivel az emberi szervek pénzért árusítása bűncselekmény.

Éppen az életben maradáshoz
Amikor 2010 karácsonya előtt felkerestük a családot, kiderült: helyzetük semmit sem változott. Anyagi kálváriájuk egy gyulai, félbemaradt házépítéssel kezdődött, ahol pénzzel és hitellel is megszorultak – így áron alul eladták az ingatlant, és egy közeli községben, Kétegyházán vettek új házat. Csakhogy a rokkantnyugdíjas asszony és az akkor minimálbért kereső férje „ráfázott” a házzal. Rosszul zártak az ajtók és az ablakok is, átfújt rajtuk a szél, így nemcsak a bank, de hamarosan a gáz-, villany- és vízszolgáltatók felé is jelentős tartozásokat halmoztak fel, emellett fogyasztási hitelüket sem tudták törleszteni. Reális veszély volt, hogy házukat hamarosan elárverezik, négy gyermeküket pedig máshova helyezik.

Még akkor, 2010 decemberében, tizennyolc hónappal a megrázó hirdetés megjelenése után is döbbenetes volt szembesülni azzal: a házaspár tudja, hogy bűncselekmény lenne veséjük áruba bocsátása, de mivel semmi más lehetőséget nem látnak helyzetük javítására, mégis hajlandók lennének erre. Lapunk riportja után többen a kétegyházi család segítségére siettek: egy budai baráti kör és egy idős asszony egyszeri pénzadománnyal, míg egy fővárosi vállalkozó rendszeres havi apanázzsal segített. Az adomány az életben maradáshoz elég volt, többre azonban nem.

A jelen
A napokban visszamentünk Kétegyházára, hogy megnézzük, mi történt az egykor az országos híráramba hirtelen bekerült, de onnan éppolyan gyorsan kipottyanó családdal. Nos, a helyzet érdemben nem változott, mégis sok minden történt.

Kiderült, hogy a férfit (a család most, ellentétben korábbi riportunkkal, neve elhallgatását kérte – B. T.) 2011 tavaszán Németországba hívták dolgozni. Ezzel esély kínálkozott, hogy az összességében közel 7,5 millió forintos bank-, közüzemi és hiteltartozásaikat valamelyest csökkentsék. A férfi további kölcsönöket vett fel, hogy a külföldi munkát vállalni tudja, ennek azonban csúnya átvágás lett az eredménye. Az asztalosmunka ellenében beígért 8-10 eurós órabérből ugyanis semmi nem lett, sőt a kint ledolgozott három-négy hónap után is alig kapott valamit.

Ekkor fogta magát, és dühösen hazajött, ám ez csak úgy sikerült, hogy főnökétől mégis ki tudott csikarni 1000 eurót. Közben itthon, a külföldi munkához felvett kölcsönöket kezdték a hitelezők visszakérni. Ezzel nagyjából egy időben feleségének meghalt az édesanyja. A család és a rokonság alig tudta kinyögni a szerény temetés költségeit.

Elárverezhetik a házat
A helyzet akkor vált igazán súlyossá, amikor 2011 júliusában mindketten munkanélküliek lettek, és ott álltak jövedelem nélkül, négy gyerekkel. Köztük a legnagyobb, az egyetlen lány, kiválóan abszolvált egy békéscsabai pénzügyi szakközépiskolát, de anyagiak híján sem főiskolára, sem egyetemre nem tudott menni. Érettségivel nem veszik fel egyetlen munkahelyre sem, azt mondják neki, menjen diplomát szerezni… Ő eközben Londonba vágyik, de esélye sincs arra, hogy kijusson az angolul amúgy remekül beszélő 19 éves lány.

A munkafronton azonban valamelyest javult a helyzet. Az asszonyt 2011 decemberében, minimálbérrel felvették egy állami céghez takarítónak, míg a férfi jelenleg négy órában egy helyi asztalosműhelyben dolgozik. Mindez családi pótlékkal és lakhatási támogatással összesen 150 ezer forint bevételt jelent a hattagú családnak. Azaz 25 ezer forint jut mindenkire, ezért az asszony mindent kicentiz, a számlákat felváltva fizeti, de hiába kaptak a banki hitelekre átmeneti könnyítést, ez a tőkerészt nem érintette. Tartozásaik mindenestül meghaladják a 7 millió forintot, a legutolsó telet úgy sikerült átvészelniük, hogy fával tüzeltek, és egy Narancs-olvasó havonta küldött nekik pénzt.

A családfő és a felesége már nem gondol arra, hogy áruba bocsássa veséjét, de arra felkészültek, hogy elárverezhetik a házukat. Kérdés, hogy ki és mennyiért veszi meg. Ha ez megtörténik, akkor egy szerény falusi albérlet lehetne az új otthon. „Majdcsak lesz valahogy” – mondja az asszony búcsúzásképp, amikor végül arról kérdezem, milyennek látják a jövőt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.