Mindenkiből a legjobbat hozta ki a kortárs költészet

A budaörsi Illyés Gyula Gimnázium bejárata előtt álló hat szürke oszlop sivársága régóta szúrta a tanárok és diákok szemét, eddig azonban nem került sor arra, hogy barátságosabbá és szebbé tegyék őket. „Az iskola ötvenedik évfordulója jó alkalmat adott arra, hogy valami különleges dologgal emlékezzünk meg az intézmény múltjáról” – mondja Ráthonyi Kinga keramikus, aki az iskola legújabb művészeti projektét életre hívta. Ennek során a sivár oszlopok új életre keltek.

Képek forrása: Facebook

Szöveget az oszlopra!

Az idén ötvenéves Illyés Gyula Gimnázium környéke már évek óta különleges, köszönhetően az iskola OKJ-s művészeti képzést nyújtó tanárainak és diákjainak, akik színes mozaikokkal és különböző formájú arcfigurákkal tették korábban különlegessé az iskola kapuját és az intézmény közelében található körforgalmat is.

Ráthonyi Kinga és férje, Neil Wolstenholme keramikusok, nem ez volt az első közösségi művészeti projektjük. „Mivel én a Pécsi Egyetemen is tanítok, minden nyáron szervezek gyakorlatot a diákjaimnak, így történt, hogy színes mozaikokkal tettük hívogatóvá Mátranovákon a FISE (Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület) Alkotóház Kis Galériájának homlokzatát, de egy pályázat keretében a Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Gyermekotthonában, az ott lakó gyerekekkel közösen is készítettünk egy több, apró darabból álló műalkotást” – meséli Ráthonyi, aki az Illyés Művészeti Szakképző Akadémia animáció szakán plasztikát tanít.

Ő találta ki most azt, hogy a gimnázium oszlopait ne csak mozaikok díszítsék, hanem szövegek is, amelyek különböző méretű és színű kerámiából készülnek.

Legelőször természetesen egy Illyés Gyula idézet merült fel, de ezt leszavazta a tanári kar. „Van már az iskola területén két helyen is pár sor Illyéstől, most valami mást szeretett volna a közösség.” Így esett a választás Kemény Istvánra és lányára, Kemény Zsófira, illetve Závada Péterre. „Mindenképpen olyan szövegeket szerettem volna kitenni, amelyek a máról szólnak, amely egy lenyomat arról, hogy milyen az élet 2015-ben. Mivel Kemény István annak idején ide járt gimnáziumba, hamar eszembe jutott, hogy az ő sorainak méltó helye lenne az Illyés bejárata” – mesél a koncepcióról Ráthonyi, aki nem csak egy embertől szeretett volna szövegeket, ezért keresett még olyat, akinek köze lehet az iskolához. „Závada Péter itt végezte a tanítási gyakorlatát, Kemény Zsófi pedig a maga korosztályában kiemelkedő” – folytatja. A választással kezdetben nem volt elégedett a tanári kar, ugyanis többen ódzkodtak Závada Péter „slammer voltjától”, Kemény Zsófit pedig túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy sorai egy iskola épületére kerüljenek. Árendás Péter, az iskolai igazgatója összességében „pezsgő vitának” nevezte a tanárok közötti nézetkülönbséget, amely idővel elcsendesedett, és a fiatal kortárs költőkkel mindenki megbékélt.

„Mondták páran, hogy inkább legyen egy jó József Attila vagy Vörösmarty Mihály, én azonban azt akartam, hogy a mai magyar közéletről kerüljön ki egy lenyomat, és ebbe a koncepcióba nem passzol Vörösmarty” – magyarázza Ráthonyi Kinga, aki arra is büszke, hogy sikerült a kortárs irodalomból három különböző generációt megszólaltatni. „Szerintem csodálatos ez a kezdeményezés. Furcsa, de megtisztelő érzés, hogy húszévesen kőbe vésve láthatom a soraimat. Egyébként megértem, hogy nem fogadták páran szívesen a nevem, hiszen a projekt kezdetén még kötetem sem volt” – mondja Kemény Zsófi.

Megmozdultak helyben

Az egy éven át tartó munkában több száz ember vett részt, diákok, tanárok és helyi lakosok is.

Neil Wolstenholme

„Nemcsak az elemek elkészítésében segítettek az iskola dolgozói és a fiatalok, hanem a szövegek kiválasztásában is” – mondja Ráthonyi, miután pontosan ki kellett számolni, hogy egy oszlopra hány betű fér, ezért szelektálni kellett a beküldött részletekből. „Jelenlegi és volt diákokat, illetve tanárokat kértünk meg, hogy rangsorolják a szövegeket. Így lett végül hat versszak Kemény Istvántól és Závada Pétertől, tizenkét sor pedig Kemény Zsófitól. Vicces, hogy ugyanazokat a szövegeket részesítették előnyben a mostani kamaszok, mint a nyugdíjas korú öregdiákok” – emlékszik vissza a plasztikatanár. Igaz, hogy az elején senki nem akart Illyés-idézetet, végül mégis úgy döntöttek a tanárok, hogy az oszlopok tetejét az iskola névadójának sorai díszítsék.

Ráthonyi olyan vizuális hatást akart elérni az oszlopokkal, mint amilyen egy graffitis fal előtt, vagy egy romkocsma mosdójában éri az embert. „Azért akartam sok szöveget az oszlopokra, hogy az emberek várakozás közben olvasgassanak, szemlélődjenek” – mondja a projekt koordinátora.

Az igazgató végig kiállt a szövegválasztás és a koncepció mellett, mint mondja, nagyon örül annak, hogy már a harmadik olyan nagy közösségépítő projekten van túl az iskola, amely az utca embere számára is jól látható. A gimnázium egyébként szerencsés helyzetben van, hiszen az épületet érintő változásokkal kapcsolatban nem kell engedélyt kérniük a KLIK-től, mert az iskola az önkormányzat tulajdonában van, amely kezdettől szimpatizált a művészeti projektekkel. „Még nem tudok végső összeget, de nagyjából másfél-két millió forintba került az oszlopok átalakítása. A munkában segítségünkre volt több építési anyagokat gyártó cég, az önkormányzat és a szülők is” – mondja elégedetten az iskola igazgatója, aki hosszú évek óta vezeti az intézményt, és fogja is, ugyanis újra meghosszabbították vezetői státuszát. „Azért is tartottam fontosnak, hogy az oszlopokon lévő szövegek a mai közéletről szóljanak, mert Árendás Péternek köszönhető az, hogy az iskola jelenleg az ország tízedik legjobb gimnáziuma, és sajnos egyáltalán nem evidens az, hogy egy jó vezető jelen körülmények között a helyén maradhat” – véli Ráthonyi.

Az oszlopokat ma 17 órakor avatják fel a budaörsi gimnáziumban.