A szerb határ közelében lévő Hóduna mellett találhatók a Duna–Dráva Nemzeti Park keleti bejáratai: itt kezdődik a természetvédelmi és itt végződik a mezőgazdasági terület. A határon átcsörtető vadállatok – szarvasok, őzek és vaddisznók – komoly károkat okozhatnak a mezőgazdasági termésben, ha letapossák vagy lelegelik a közeli kukorica- és napraforgóföldeket. Mivel a veszteség éves szinten akár több száz milliós értékű is lehet, a legtöbb helyen kerítések és villanypásztorok állják az állatok útját. Van azonban két pont, ahol kennelekben tartott kutyák „teljesítenek szolgálatot” – összesen négyen. Tartási körülményeik finoman szólva is vitatottak, civilek szerint állatkínzás folyik.
Bezárva
Állatvédők szerint értelmetlen
Az állatokat a Gemenc Zrt. birtokában lévő Pandúri Erdészet munkatársai helyezték ki még 1996-ban. A Pandúri Erdészet tájékoztatása szerint azért van szükség a kutyákra, mert a helyszínen „speciális körülmények” vannak: mivel a két helyszínen közút szeli át az erdőhatárt, nem zárhatják le a szakaszt kerítéssel, csak kennellel. Szerintük a kutyák alkalmazása jelenleg kicsi hibaszázalékkal működő, hatékony megoldás. „Az őrkutyák használata legalább olyan vagy még jobb hatékonyságú, mint az épített kapu vagy a villanypásztor.”
Ezzel szemben Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora állítja: gyakorlatilag ma már elavult módszer a kutyás vadriasztás, mivel az éhes vadállatok egy idő után úgyis megszokják a kennelek jelenlétét, és felbátorodnak annyira, hogy át merjenek haladni a közelükben. Erre van is bőven helyük, hiszen a környéken – erről magunk is meggyőződtünk – nincs mindenhol kerítés, így egy szarvas akár a kutyaőrhelytől másfél kilométerre is átmehet.
A helyszín
Kennelből kennelbe
A kennelbe zárt kutyák tartásának körülményeiről markánsan eltérnek a vélemények. Az erdészet úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a kutyákat „napi két alkalommal kutyaeledellel és friss vízzel látják el. A kötelező oltásokkal rendelkeznek, és a vadászháznál tartott vadászkutyákkal együtt negyedévente állatorvosi ellenőrzésen esnek át. Az elmúlt 16 évben rendszeresen tartott helyszíni ellenőrzést a hatósági állatorvos, az ÁNTSZ, az önkormányzat jegyzője, és minden alkalommal az előírásoknak megfelelően és rendben találták a kutyákat és a tartási körülményeket. Egy időben négy őrkutya teljesít szolgálatot, havi váltásban. A közeli vadászházban az üres kennelekben lehetőség van az őrkutyák pihenésére is.”
De mindennek ellentmond az egyik helyi lakos beszámolója, aki szerint a kutyák szinte soha nem hagyják el a ketrecet, és kétnaponta kapnak enni-inni. A Pandúri Erdészet elismeri: van olyan kutya, amelyik már 7-8 éve tartózkodik valamelyik kennelben. A helyszínen azt tapasztaltuk, hogy az állatok ételként kukoricapépet kaptak, vizet pedig a közeli hínáros patakból merítettek nekik. Környékbeli informátorunk szerint a kutyáknak általában volt valamilyen betegségük: bolhaekcéma, szemgyulladás; szőrzetüket pedig sokszor vérszívók lepik el. Úgy tudjuk, pár évvel ezelőtt télen a kennelben elpusztult egy német juhászkutya is.
„Víz”
Ez erkölcsös az erdészet szerint
Nem ez az első eset, hogy konfliktus támad a Gemenc Zrt. kutyáinak tartási körülményei miatt. 2003-ban az őrkutyáknak még nem voltak kenneljeik, akkor csak oszlopokhoz voltak láncolva az erdő szélén. Ekkor az arra túrázó Tolna megyei állatvédők fedezték fel az állatokat, és bírósági eljárást is indítottak az ügyben – ezután épültek a körbekerített ólak a kutyáknak. Szilágyi István elmondása szerint a Fehérkereszt Állatvédő Liga a mostani esetben is „mindenképpen megteszi a szükséges lépéseket a kutyák helyzetének megváltoztatása érdekében” (Szilágyi maga is járt a helyszínen). A procedúrát szakhatósági állatorvosi vélemény kérésével kezdené, de az Országos Magyar Vadászkamarával és az illetékes kormányhivatallal is felveszik a kapcsolatot. Egyelőre azon az állásponton van, hogy az állatok tartása nem az állatvédelmi törvény 3. paragrafusának 8. pontjában definiált „jó gazda gondosságával” történik. Szilágyi végső soron azt szeretné, ha a kutyákat elkoboznák. Az erdészet álláspontja ezzel szemben az, hogy „a tartási körülményeik minden előírásnak és erkölcsi elvárásnak megfelelnek”. A vadriasztó kutyákat egyébként a „helybéliek adományozzák. Olyan állatokról van szó, amelyek senkinek sem kellenek, és ha nem a hódunai ólakban lennének, akkor kóborolniuk kellene.”
