A Péterfia utca Debrecen közepén indul, alig két perc sétára a Nagytemplomtól, hogy azután néhány száz méterrel odébb belefusson a Bem térbe, majd Simonyi utcaként a Nagyerdőig érjen ki. Itt jár a villamos is: az utca elejének bal oldalán a Debrecen Plaza, vele szemben a tanítóképző főiskola patinás épülete áll. Több ingatlanforgalmazó úgy véli, hogy ez a város egyik legértékesebb területe.
Házak a Péterfia utcában – szemből
Fotó: A szerző felvétele
Ehhez képest nyomorúságos állapotok uralkodnak az utca első, a Rákóczi és az Egymalom utca közé eső részén, illetve a telkekhez tartozó hátsó szabad területen; égig ér a parlagfű, a kerítéseken az megy be, aki csak akar, hiányosak a tetők, áznak a födémek, előbb-utóbb vakolat omlik a járókelőkre vagy a házakat lakó beköltözőkre. Az egyik házban már tavaly óta hajléktalanok élnek. Az utca 13. számától a 25.-ig ez a helyzet, ami körülbelül kétszáz métert jelent Debrecen egyik legforgalmasabb részén.
És madártávlatból a hátsó résszel
Már tíz éve
Az utcarész leromlásának története tíz évvel ezelőtt kezdődött. Akkor a Pro-Ép 2000 Kft. tulajdonosai úgy vélték, hogy Debrecenben kevés üzlet- és irodahelyiség található, így döntötték el, hogy az akkor már működő plázával szemben a Péterfia utca mögött húzódó szabad, mintegy 16 ezer négyzetméteres placcon új üzlet- és irodaközpontot létesítenek. Az eredeti elképzelések szerint a Péterfia utca házainak homlokzatát beépítették volna az új létesítménybe. 2002 után el is kezdték felvásárolni a részben magán-, részben önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokat. Az évek során (2006-ig) mindenkivel megegyeztek, és mindenkit kifizettek. A házak mögötti placcot aztán a város bérbe vette a cégtől, s a jelentős részét lebetonozták és könnyűszerkezetes piaccsarnokot építettek rá, ami két éven át üzemelt is. Aztán elköltözött, ugyanis időközben felépült a város új piaca, így nem volt szükség az átmenetire.
Ekkor – 2009-et írunk – szűnt meg az üresen álló ingatlanok őrzése. A tulajdonos cég annyit tett, hogy a bejáratokat és az ablakokat befalazta, ezért a kerítést bontották meg a házfoglalók, akik hamar otthonra találtak a nem eléggé őrzött épületekben.
Miért nincs ott semmi?
„Megegyeztünk egy francia ingatlanfejlesztővel, az egész egy igazán nagyszabású plázatervnek indult” – mondja Kelemen György. Az ügyvéd néhány éve új cégen (Keso Kft.) keresztül próbálja hasznosítani a Péterfia utcai házakat és telkeket, miután az eltérő elképzelések miatt kiszállt a Pro-Ép-ből. Kelemen úgy emlékszik, hogy az akkori városfejlesztési tervekbe beleillettek elképzeléseik, s támogatta az önkormányzat is a kereskedelmi felületek növelését. A városnak mindössze az volt a feltétele, hogy „a műemléki gondot kezelni kell”.
Az egyik ház kertje
Csakhogy mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy remélték. „Nem sikerült megegyezni a francia befektetővel, és 2008 márciusában már egy szlovák fejlesztővel tárgyaltunk, aki azonban júniusban visszavonta ajánlatát” – folytatja Kelemen. 2011-ben pedig „bejött a plázastop, s bár kértünk felmentést, nem kaptunk”. Ekkor már a város vezetése is sokallta a kereskedelmi felületek nagyságát Debrecenben. Nem is csoda, ugyanis jelenleg is több, önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiség áll kiadatlanul, üresen a belvárosban.
Változó koncepció
A cégvezető ekkor döntött úgy, hogy koncepcióváltás kell, az újabb elképzelés arról szólt, hogy a Péterfia utcával – a placcon át – párhuzamosan kialakítanak egy új sétálóutcát, sok vendéglátóhellyel. Mindezek fölé lakásokat terveztek, alá pedig egy pincerészt, parkolónak. Kelemen György jelenleg bízik egy svájci cég lakások iránti érdeklődésében is, és úgy véli, hogy jövőre akár el is kezdhetik az építkezést.
Egy beköltöző
„Kelemen György álmokat kergetett, és ma is azt teszi” – kezdte H. Nagy István, a Pro-Ép 2000 Kft. ügyvezetője, többségi tulajdonosa, Kelemen egykori társa. A korábban drágán megvásárolt utcarész kisebbik fele jelenleg az ő, nagyobb része pedig a Keso tulajdona. Az együttműködés ma már azonban finoman szólva sem megalapozott. „Nincs igény újabb üzletekre, irodákra, és a lakásépítésben sincs arra remény, hogy a hitelek megtérülnek” – mondja az építész. „A célok, amiket magunk elé tűztünk, vállalhatatlanok voltak” – folytatta H. Nagy István. „Buta voltam, amikor megszereztük ezeket a területeket, és azt hittem, hogy tudunk vele valamit kezdeni. Hiába költöttünk 100 milliót tervezésre, ezek nem valósíthatók meg. Az őrzés, állagromlás csökkentése 14–40 millió forint körüli összegbe kerül évente (néha ugyanis végeznek felújítási munkákat a házakon – P. G.), miközben százmilliós nagyságrendű kintlevőségeink után futunk” – sorolta H. Nagy.
A Pro-Ép tulajdonában jelenleg hét és fél ezer négyzetméter van (a 16 ezerből), ebből ezer négyzetméternyi felületre készítenek ingatlanterveket – ennyit látnak csupán reálisnak. „Nincs mit összehangolni a terület másik tulajdonosi körével, mert se vevő, se kereslet, se tőke, se hitel nincs” – mondja az építész a nagyobb álmokról. „Azt nem akarjuk, hogy összedőljenek, de ezeknek az épületeknek ma mindegyike egy színházi díszletnek felel meg. Ezért nem lehet minket arra kötelezni, hogy ezt így hagyjuk meg. Itt ugyanis félreértés van: ha megengedik lebontani, jog szerint nem kényszeríthető ki, hogy épp ilyen homlokzatot építsünk vissza. Mégis vállaltuk a visszaépítést.”
A főépítész, a városvédő és a műemlékes
Felkerestük a város főépítészét is. Kováts Ákos írásbeli válaszából az derül ki, hogy a város ragaszkodik ahhoz, hogy a terület beépítése során megmaradjon a Péterfia utcai házsor homlokzata. Ennek építészeti megoldásait a benyújtott korábbi terveknél minden esetben megkövetelték. „Az állag megóvása a tulajdonosok feladata, amelyre az első fokú építési hatóság tudomásom szerint kötelezést küldött ki” – írta a főépítész. „Elsősorban azt kívánjuk megakadályozni, hogy az épületek állaga oly mértékben romoljon, hogy azok bontását vonhatná maga után.” A főépítész ezen kívül hangsúlyozta, hogy az ingatlan tulajdonosának kötelessége lenne a rend és a tisztaság fenntartása, de még a gyommentesítés is.
Deszkák a rácson
Voltak olyanok is, akik eleve a beruházástól igyekeztek az utcarészt megmenteni: sikertelenül. A Debreceni Városvédő és Szépítő Egyesület többször is kérte a Péterfia utcai házsor védetté nyilvánítását, hivatkozva többek közt annak cívis jellegére, ezt azonban mindannyiszor elutasította a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Az egyesület tagjai szerint pontosan körbeírni a cívis jelleget nem lehet, de a városszerkezet, a városkép együttesen jellemző Debrecenre. „Nem indokolt műemléki védettséget, mert ezek az épületek egyenként nem képviselnek országosan kiemelkedő védendő értéket” – tudtuk meg a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának felügyelőjétől. Virányi Zsolt azt is elmondta, hogy a Péterfia utcán a helyi védettség csak a 13., 19., illetve 25. szám alatti házakra terjed ki, emellett Debrecen egész belvárosát műemléki környezetként tartják nyilván. „Ezzel együtt a tulajdonosnak gondoskodnia kellene az állagmegóvásról. A beépítésre kötelezést nem lehet kiadni, az állagmegóvásra azonban igen” – mondta a felügyelő, majd hozzátette: a hivatal ragaszkodik az utcakép megőrzéséhez.
A hátsó betonplaccon ma is gördeszkások gyakorolnak, a házak továbbra is bedeszkázva, őrizetlenül állnak: a cégek egyelőre nem érzik szükségesnek sem a gyomirtást, sem a védelmet. A helyzet rendeződésének jelenleg még csak körvonalai sem látszódnak.
Múlt és jelen
| A név eredete Az utca Péterfia Jakabról kapta a nevét. A 13. században három falu volt a mai Debrecen helyén, ezek egyikének volt ura Péter. Az ő fia szintén Péter volt, és annak fiát hívták Péterfia Jakabnak. Ő a 14. század elején lett tulajdonosa az egyik falunak. Ennek határával esik egybe a mai Péterfia utca. |
