„A Castellum.do egy szókimondó, kritikus, lokálpatrióta indíttatású hírblog, ahol úgy tekintünk minden dunaújvárosi vonatkozású történetre, hogy az értékes és érdekes. A helyi erőket szeretnénk megmozgatni. Úgy látszik, ez sikerül, a napi olvasottságot ezres nagyságrenddel mérjük, de nagyjából mindenki olvassa, láthattuk, hogy még az alpolgármester is” – foglalja össze a lassan második szülinapját ünneplő portál lényegét Nyulasi Zsolt újságíró, a Castellum.do kitalálója, alapítója és főszerkesztője.
A dunaújvárosi portál pár hete azzal került be az országos hírekbe, hogy a város fideszes alpolgármesterének ténykedése során a szerkesztőséget több mint 200 ezer forint bírságra ítélték – ezzel pedig a független újság léte is veszélybe került. Az olvasók azonban nem engedték, hogy a lap megszűnjön – a részletekről hamarosan bővebben írunk, előbb ismerkedjünk kicsit a szerkesztőséggel!
| ||
A Castellum.do cikkei a helyi politikai sztorikon túl helyi sikerekről, személyes történetekről, közérdekű esetekről, információkról szólnak. Dunaújvárosban néhány blogtól eltekintve ez az egyetlen olyan portál, mely az önkormányzattal nyíltan szembemegy. Az oldalt a korábban a Magyar Narancsban is publikáló Nyulasi 2014. október elején, az önkormányzati választások előtt két héttel indította, miután leköszönt a Dunaújváros Online főszerkesztői posztjáról. „2000-ben kapcsolódtam be egy frissen alapított netes újság munkájába, ez volt a Dunaújváros Online, amit egy gazdasági társaság tartott fent. Megerősödtünk, szakmailag számon tartottak bennünket, díjakat nyertünk és persze lényegében folyamatosan csíptük a városvezetés szemét. Mivel nem tudták elhallgattatni, megvásárolták, így ez a felület is az önkormányzat médiaportfóliójának része lett” – meséli Nyulasi, aki a váltás után még három hónapig vezette a portált, majd szeptember végén elköszönt tőlük és két nap múlva elindult a Castellum. (Amely a nem szokványos .do-t szintén a Dunaújváros Online-tól „örökölte”, igaz, a domain regisztrációját Dominikán kellett lebonyolítani.) Először egy kezdetleges verzióval, amely ugyan fejlődött, de Nyulasi szerint azóta sem a külcsínen és a szerkezeten van a hangsúly, inkább a tartalmon.
Az ellenség
Ami nyilván továbbra is csípi a hatalom szemét. „Mi írtunk először a botrányos városi közvilágításról, mi hoztuk nyilvánosságra először, hogy a gyilkosságba keveredett dunaújvárosi férfi monogramja mögött egy fideszes képviselő rejlik, mi írtunk arról is, hogy az egyik iskolában kitakarítatták a diákokkal a vécét. Támadjuk az önkormányzat működését, odaszólunk, ha a városba érkezik egy államtitkár vagy egy nagykövet és a polgármester nem teszi tiszteletét. Mindenről beszámolunk, ami helyi szinten baszhatja az emberek csőrét” – mondja Nyulasi, akit ezért a helyi hatalom szerint vagy Soros, vagy legalábbis a DK pénzel. A portál vezetője most fizette ki a legutóbbi bírságot Nyulasi, amelynek összege közösségi kezdeményezés nyomán, gyűjtésből jött össze.
„A büntetés egy hülye hibából ered, amit vállaltam is” – mondja az újságíró, aki tudta, hogy ha fizetett politikai hirdetést kíván közzétenni egy kampány során, akkor a törvény szerint az erre vonatkozó tarifatáblázatukat el kell küldeni az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ), hogy az publikálni tudja a honlapján. Nyulasi egyébként a Castellumon ezt publikálta is, s úgy tudta, hogy az ÁSZ-nak is elküldte a táblázatot, utólag azonban kiderült, elgépelte az e-mail-címet, és mivel nem ellenőrizte, hogy megjelent-e a tarifája az ÁSZ weboldalán, nem jött rá a hibára. Csak akkor, amikor dr. Ragó Pál, fideszes alpolgármester, aki az áprilisi időközi választáson a párt kampánystábjának is tagja volt, be nem jelentette a malőrt a területi választási bizottságnál. Akik ezért 222 ezer forintra meg is bírságolták a portált. Nyulasi ugyan fellebbezett a Nemzeti Választási Irodánál, de ezt érdemi tárgyalás nélkül elutasították, mert a személyi azonosítója helyett a személyi igazolványának a számát írta be. „Ugyan kaptam még négy napot, hogy fellebbezzek a Kúriánál, de úgy döntöttem, ezen a pályán én úgysem rúghatok labdába, ezért azokhoz fordultam, akik velem, velünk vannak, az olvasóimhoz.”
A lapalapító szerint az alapközönség az, aki a régi Dunaújváros Online kemény magja is volt, az indulás óta láthatóan egyre többen olvassák, a Facebook-lájkok száma már elérte a 3600-at. Így a támogatás is gyorsan összejött, több tucat ember adta össze a pénzt, sokan csak 1-2 ezret, vagy éppen 2222 forintot, de volt, aki mélyebbre nyúlt a zsebében. „Nem arról van szó, hogy pár haverom összeállt és segített, mert az ismerősök mellett egy idő után totál vadidegenektől is érkezett pénz a számlámra” – meséli Nyulasi, és hozzáteszi, kedden indult a gyűjtőakció, csütörtök estére már a bírság háromnegyede megvolt.
A közösség
A napokban lezárult akció során ráadásul a bírságnál több is összejött, amiből Nyulasi egyrészt a StreetDog Állatvédő Egyesületnek utalt át, másrészt az Arany János Általános Iskola rajz tagozatos első osztályának gyűjtésébe szállt be azzal, hogy a jótékony célú árverésen két tehetséges fiatal munkáját vásárolta meg. „Az egyik képet annak a közösségnek szánom, amelynek tagjai összeadták a bírság összegét, a másikat pedig Ragó Pálnak ajándékba, nélküle ugyanis sosem tudtuk volna meg, milyen sokan hajlandók áldozni arra, hogy egy kis vidéki, kritikus lap fennmaradjon.”
Nyulasi szerint a büntetés ellehetetlenítette volna őket, és nem feltétlenül anyagilag. „Ketten csináljuk félállásban és sokan bedolgoznak külsősként – közösségi tartalomszolgáltatásként is üzemel, blogok és Facebook-csoportok történetei is megjelennek, egyre több a vendégposzt. Az oldal fenntartási költségeit nagyjából fedezik a PR-cikkek és hirdetések, még egy pici hozadék is van belőle, de korántsem innen élünk” – mondja Nyulasi, aki börtönben tanít, és ott trénerkedik is, drogprevenciós és filmes közösségi foglalkozásokat vezet. A hirdetők között van a Hankook Tire, vagy a speciális papírgyártás területén munkálkodó Dunafin, de rendszeresen megjelennek az oldalon stratégiai partnerük, az Ökologistic Környezetvédelmi Alapítvány kezdeményezései is. „Ha ez nem jött volna össze, úgy éreztem volna, hogy ami nekem fontos, másnak nem az. De nem ez történt. Az emberek a zsebükbe nyúltak, ez nagyon nagy dolog.” (Az oldal fenntartásához azonban még mindig elengedhetetlen az olvasók támogatása, erről itt olvashatnak bővebben.)
A kisebb vidéki városok kritikusabb médiumaiban Nyulasi egyébként sok potenciált lát, szerinte a kulcsszó az aktív ellenállás kell, hogy legyen. „Vagyis ahol lehet, baszogatni kell a hatalmat. A közösségi kezdeményezések pártolása, a helyi értékek figyelése és népszerűsítése mellett ahol lehet, kontrollálni kell a hatalmat, hogy a képviselői, gyakorlói hadd érezzék folyamatosan, hogy figyelünk, és nem, nem, nem hagyjuk szó nélkül az esetleges visszaéléseket. Eszközeink szerteágazóak és jelentősek, ma fillérekbe kerül létrehozni egy online újságot, csak olyan lelkes hülyék kellenek hozzá, mint én, mint mi. Dunaújváros olyan kicsiben, mint az ország: van helyi televízió, hely rádió, helyi print és online újság. És az egész tetején van egy médiaközpont, amire rátelepedett az önkormányzat, a csapból is a propaganda folyik, súlyos 10 milliós közpénzek mennek el a működtetésre, holott már az is nagy kérdés, vajon a rendszer fenntartása kerül-e ennyibe” – véli Nyulasi, és hozzáteszi, az embereknek elegük van ebből, ezért kellenek a kritikusok, ezért tudnak ők is erősek lenni. „Ami a helyi nyilvánosság színtereit illeti, mára ott tartunk, hogy lassan megint arról kell beszélni, mint a ’80-as évek elején: a propagandagépezet mellett létezik egy másik, egy alternatív nyilvánosság, ahol ezek a hangok artikulálódhatnak.”
