Még a sokat látott NER-hez képest is szokatlan mutatvánnyal rukkolt elő pár hete Simonka György. A dél-békési fideszes képviselőnek több ízben is sikerült megidéznie az ’50-es éveket, amikor a maga által grundolt, egymilliárd forintos ún. pilotprogram záróeseményéről saját falujában, az aprócska, ámde számos állami támogatást elnyerő Pusztaottlakán önmagát idézve ő maga tudósított – természetesen dicshimnuszokat zengve. Az MTI-ben nincs nyoma tudósításnak a március 4-i eseményről, de kisebb portálokon sem láttuk nyomát, hogy az állítólag „döbbenetesen sikeres”, a Belügyminisztérium (BM) finanszírozásával megvalósult majd’ egyéves program summázó eseményét újságírók is látogatták volna. Pedig akár diadalmenetnek is lehetne beállítani a programot – már ha Simonka szavaira hagyatkozunk. „Sok tanulmány készült arról, hogyan lehetne visszaállítani Magyarországon a háztáji gazdálkodást. Mi azt a feladatot tűztük ki célul, hogy nemcsak kitaláljuk, hogyan lehet háztáji gazdaságot létrehozni, hanem elkezdünk tenni érte. (…) Ezzel olyan dolgot valósított meg ez a tizenkilenc település, amire Magyarországon ezelőtt még nem volt példa – emeltem ki.” (Sic!) A saját honlapján közzétett tájékoztatóban nem szerénykedett Simonka, jóllehet a Narancs információi szerint a program résztvevői közül már nem lehetett mindenki ott a záró pillanatokban annak köszönhetően, hogy ők már rég nem voltak „elájulva” a Simonka-projekttől. Ráadásul a Narancs számításai éppen ellentétes eredményt mutatnak, mint Simonka minősítései, így nem is igen találunk magyarázatot arra, hogy mi értelme volt az egész tevékenységnek – leszámítva persze a Simonka-közeli tényezők jelentős közbeszerzési sikerét.
Sofőr meg dinnye
A 42 éves Simonka az a típusú vidéki politikus, aki stílusát és módszerét sokszor nem válogatja meg, és ezt nem is kívánja leplezni. Egy igazi kijáróemberről van szó. Képességeiből adott némi ízelítőt az a március eleji eset, amikor a Népszabadság arról számolt be, hogy több békési – köztük fideszes – polgármester tiltakozott a megyei közgyűlés vezetőjénél, miután a megyébe érkező 58 milliárd forintnyi fejlesztési pénzből 38 Simonka orosházi körzetének jut, ami súlyosan aránytalan, hiszen az mégiscsak egy körzet a négy közül. A tiltakozók vélelmezték, hogy a pénzek elosztását igazából maga Simonka, a Fidesz Békés megyei elnöke intézte így. Az pedig még februári történet volt, hogy Gőgös Zoltán tájékoztatása szerint Simonka sofőrje 100 millió forintért vett földet Mezőhegyesen – a szocialista politikus vélelme szerint nem magának. (Nem találtuk nyomát, hogy Simonka cáfolta volna az állítást, igaz, a „sofőr” megszólalt, de róla hamarosan lesz még szó.)
| ||
A legmagasabb iskolai végzettségét, azaz az érettségijét 28 éves korában megszerző, korábban szerelőként és hegesztőként jeleskedő Simonka 2006-ban lett Pusztaottlaka polgármestere, majd 2010-ben a parlamentbe is bekerült. A korábban komoly cégbirodalommal rendelkező és dinnyekartellezésbe keveredő Simonka (erről bővebben keretes írásunkban olvashat) politikusi ténykedését jól mutatja a szemfényvesztő, a saját környezetét állami százmilliókból gazdagító pilotprogram.
A Simonka választókerületében megvalósított programról tavaly tavaszi az első hír. „Öngondoskodás és munkahelyteremtés – ezt a célt szolgálja a Békés megyei szinten megvalósuló közfoglalkoztatási pilotprogram” – volt olvasható a közfoglalkoztatási portálon.
Súlyos mínuszok
A program lényege, hogy a konzorciumba (Európai Uniós Társadalmi Célú Nonprofit Kft.) tömörülő 19 önkormányzat (és egyéb szervezet) közel egymilliárd forintot kap arra, hogy saját szövetkezeteket alakítsanak, mely brigádok egy év után saját lábra állnak. Az első évben a brigádok karalábé-, sárgadinnye-termeléssel, valamint sertésneveléssel foglalkoztak, ehhez kaptak többek közt fóliát, felszerelést, palántát, illetve kismalacokat. A foglalkoztatottak jellemzően munkanélküliek, azaz helyi közmunkások voltak. A program lényegének legcsodálatosabb megfogalmazása egy helyi portálon, az Oroscafén esett meg: „A Simonka György (…) által kidolgozott program olyan profitorientált szociális szövetkezeteket kíván létrehozni, ahol a piaci igényeknek megfelelő termékeket állítanak elő, haladva ezzel az önfenntartó termelési tevékenységet végző gazdaságok felé.” Ez azonban nem nagyon sikerült.
A BM által megküldött adatok alapján ugyanis egyértelműen látszik, hogy súlyosan veszteséges lett a program, az önfenntartó termelés pedig puszta álom, jól csengő szlogen maradt. A valóságban a program „megvalósulása során karalábéból 195 ezer darabot, sárgadinnyéből 292 tonnát, sertésből pedig 205 tonnát értékesítettek” – áll a BM válaszában. Mindez összesen 106,2 millió forint bevételt hozott, miközben ezért az összegért az állam összesen 912 millió forintot (azaz majdnem a bevétel kilencszeresét) fizette ki. A „program bérköltsége 429 millió, a beruházási költség 286 millió, az anyagköltség 179,5 millió, a szaktanácsadás költsége pedig 17,5 millió forintot tett ki” – tájékoztatott a minisztérium, azaz látszik, még az anyagköltséget sem hozta vissza a bevétel.
|
Az első év „megfinanszírozása” utóbb persze megtérülhetne, amikor saját lábukra állnak ezek a brigádok – csakhogy ezt épp a BM akasztotta meg. Egy a Narancs birtokába került levélben Hoffmann Imre helyettes államtitkár azt magyarázza el a konzorciumot vezető, amúgy Simonka bizalmasának számító Fejes Róbertné orosházi fideszes alpolgármesternek, hogy a nagy terv, mely szerint e brigádok különböző szolgáltatásokat nyújtanak majd, „jogszabályi keretek közt nem támogatható”. Az ilyen, 100 százalékos állami támogatással járó „szolgáltatás piactorzító hatással is járhat, ami legrosszabb esetben teljes kiszorító hatást is eredményezhet a helyi vállalkozásokra nézve” – fogalmaz Hoffmann. Amikor Békés megyei forrásainktól arról érdeklődtünk, hogy ez az ún. saját „láb”, azaz a szolgáltatás mi is lett volna, azt mondják: ha valaki például kerítést akart volna építeni, akkor nem egy környékbeli, hozzáértő szakembernek szólt volna, hanem a közmunkásokból álló csapatnak. Ez nyilván kevéssé életszerű, de az is kérdés, mennyire jó állami támogatással ellátni olyan termelőtevékenységet (dinnye, sertés), amely Békésben amúgy is nagy erőkkel zajlik. Hiszen az állami százmilliók befektetésével végül is olyan értékesítendő „termék” jön létre, amely helyi cégek, illetve termelők piacára törne be, akár utóbbiak esélyeit rontva.
Egy helyi gazdálkodó szerint az ilyen jellegű „segélyezésszerű” gazdasági programok épp ezért semmit nem változtatnak a benne részt vevők életminőségén, csupán a bevont haveri vállalkozások járnak jól. „A közmunkaprogramnak valóságosan átmenetinek kell lennie, s nem álpiaci feltételek mellett kellene működni, miközben a valódi piaci szereplőket hátrányos helyzetbe hozzák a jelentős állami támogatással” – teszi hozzá a gazda. Forrásunk szerint elhibázott a Simonka-féle pilot, mert „először tisztázni kellett volna, hogy mit és hol tudnak eladni, majd ki kellett volna építeni az értékesítési csatornákat”. Ezzel cseng egybe a BM helyettes államtitkárának levele, amely lényegében elismeri a program eredménytelenségét: „ismételten felhívom a figyelmét (ez a konzorcium vezetőjének szól – a szerk.), hogy az eredményes gazdasági működés alapja a piaci igények felismerése és ez alapján a konkrét megvalósítás lépéseit is magába foglaló üzleti terv elkészítése. Ennek hiányában sem a rendelkezésre bocsátott támogatások hatékony és önfenntartás irányába mutató felhasználása, (…) sem az eredményes működés nem lehet biztosított, amire a pilot 2015. évi terv-tény mutatói is rámutatnak.” Így nem meglepő, hogy a BM megerősítette: a program kiemelt támogatása nem folytatódik.
Gyakorlati problémák
A 19 önkormányzat közül többeket megkerestünk, hogy a programmal kapcsolatos tapasztalataikról kérdezzük őket. Volt olyan településvezető, aki eleve elzárkózott a beszélgetéstől, féltucatnyian azonban vállalták, de – tartva Simonka bosszújától – csak azzal a kikötéssel, hogy sem nevüket, sem a településüket nem említhetjük.
„A tűző napon vártuk, hogy elvigyék a dinnyét, majd amikor órák elteltével megérkezett a szállító, akkor csak csapdosta a földhöz a dinnyét azzal, hogy milyen rosszak, csak áron alul tudja átvenni” – mondja egy polgármester, akit felháborított a tavalyi eset. Többen mesélték, hogy már a fóliasátrak felhúzását végző vállalkozóval meggyűlt a bajuk. „Odaállítottak, ledobálták a vasakat, majd mintha természetes lett volna, kértek traktort, áramot. Én meg csak hüledeztem, hogy ha egy csomó pénzért elvállalták a munkát, akkor miért nem oldják meg, hiszen nekünk az pluszköltség.” Egy másik településen egyenesen a helyi közmunkásokkal akarták felépíttetni a fóliát, ezt az ottani polgármesternek sikerült megakadályoznia, de ahogy felidézte a falu vezetője, a „közbeszerzett” vállalkozó gyorsan feltalálta magát. „Elhajtottak, majd pusztaottlakai közmunkásokkal jöttek vissza. Simonka a saját talpasaival elintéztette, hogy a falujából, ahol mindenki vigyázzban áll neki, küldjenek munkásokat.”
A fóliák azért elkészültek, kezdték szállítani a bele való palántákat, ami több polgármester szerint rendben ment, ám az ütemezéssel akadtak gondok. Az elsőként elültetett tökre oltott sárgadinnye termése jól sikerült, még másodvirágzás is következett, azaz újra lehetett volna szüretelni, ám addigra már a második „közbeszerzett” szállítású saját gyökerű sárgadinnyét kellett elültetni, így az első ültetés második várható termése pocsékba ment, ráadásul a saját gyökerű széria nem is hozott jó termést. „A dinnyével, hiába volt nagyon jó a termés, megjártuk, mert annyi termett, hogy nem győzték szállítani a Paprikakert Tész autói, sok tönkrement, illetve áron alul vették át. A karalábét, amely a dinnyét követte a fóliában, sokszor már saját autóval szállítottuk, csak elkeljen. A malacokat jobban el tudtuk adni, bár az is rosszul indult. A beígért 20-25 kilós malacok helyett 10-12 kilogrammosakat hoztak. Ezek felhizlalásához több takarmányra volt szükség, mint amennyit a közbeszerzés előírt a cégnek, tehát azt a pluszt nekünk kellett fizetni.”
Az év – elmondásuk szerint – nagy feszültségben telt a polgármesterek számára, azt már említésre méltónak sem tartják, hogy a „központilag” fizetett szakmai tanácsadóknak majd húsz településre kellett volna eljutniuk, és amikor gond adódott, ez nem mindig sikerült; ilyenkor többnyire megoldották a problémát a saját állatorvosukkal, vagy más saját szakemberrel – ingyen. „Így legalább nem döglöttek meg a malacok.”
Akadt gond az értékesítésnél is. Ezt amúgy a konzorcium vállalta még a program elején, a termékek szállítására járműveket is vásároltak, ám amikor eljött az idő, csak kapkodás volt, gyakran a polgármesterek maguk próbálták eladni a megtermelt dinnyét, karalábét.
Akik jól jártak
Voltak azonban olyanok, akik szép hasznot húztak a több százmillió forint veszteséget produkáló programból; e csoport közös halmaza Simonka személye. Pusztaottlakán – ebben az 500 lelkes zsákfaluban – a program keretében 21 millióért épült „gyakorlati ismereteket bemutató, palántanevelő és -elosztó központ”. Közbeszerzésen 57,5 millió forintot írtak ki palánták, munkavédelmi eszközök beszerzésére, ennek nyertese lett Simonka korábbi cége, a pusztaottlakai Paprikakert Tész Kft., amelyben Simonka több rokona megtalálható. Szintén a Paprikakert szerezhetett be fűtőanyagot 12,5 millió forintért.
Öt darab gépjármű beszerzésére nyert 22,5 millió forintot a Szervíz-Bodzás Kft.: a cég ügyvezetője és tulajdonosa jelenleg U. András, de korábban tulajdonosként szerepelt a társaságban Simonka Györgyné és Simonka testvérének lánya is. (U. András pedig feltűnt a Simonka-féle Paprikakert Tész-ben.) A két Nissan terepjáró, illetve a három Volvo és Mercedes, hűtőrendszerrel ellátott teherautó a fideszes vezetésű Orosháza tulajdonába került, ám kérdéses, hogy a program lejártával vajon mire használja ezeket az önkormányzat, illetve miért épp Orosháza jutott a járművekhez. A Szervíz-Bodzás ezentúl további 3,5 millió forintot nyert „állattenyésztéshez szükséges eszközök” beszerzésére is. (Egyébként a cégvezető U. András az, aki állítólag Simonka sofőrjeként szerzett 100 millióért földet, az MSZP szerint a politikus strómanjaként. U. ezt a vádat Simonka honlapján személyesen utasította vissza, mondván, ő nem sofőr, hanem felsőfokú végzettséggel rendelkező mezőgazdasági vállalkozó, aki korábban többször sikertelenül pályázott földre.)
Az oktatási célú épületek felújítására 21,3 millió forintot elnyerő Pronergy Kft. Kiskőrösön van bejegyezve, a cégben I. Zoltán a cégvezető és a tulajdonos 2015 februárja, azaz a projekt indulása óta. A férfi üzlettárs volt Simonka korábbi cégében, így a Magyar Termés Tész Kft.-ben, amely jelenleg felszámolás alatt áll, és a Pusztakert Hungary Kft.-ben is, ugyanakkor a Pronergy egyik tagja a Paprikakert Tész Kft.-nek is. A Pronergy egy másik közbeszerzés szerint további 15,5 millióért vesz részt a program építési feladataiban. Ezenkívül S. József egyéni vállalkozóként nyert 24 millió forintos árubeszerzést, ennek fejében neki kellett gondoskodnia a talicskákról, kapákról, ásókról, benzineskannákról, de a permetezőkről is. S. a 2010-es kampányban egy ingyenes kiadványban így emlékezett az akkor huszonéves Simonkára: „Emlékszem, 1995 júliusában egy közös ismerősünk segítséget kért, a számomra ismeretlen (akkor még!) fiatalembernek. Mondta, hogy van néhány hektár dinnyéje, de még bevétel híján kellene gombaölő, rovarölő és egy kis tápanyag. (…) Pár órán belül megjelent egy rozoga, vén ZUK-kal, szakadt nadrágban és lyukas cipőben. Felsorolta, mire van szüksége. Segítettem! Ő pedig a megbeszéltek szerint pontosan teljesítette az adósságát. Lendületes barátságunk azóta is tart, ami becsületességgel indult és ennek köszönhetően mélyült el.”
K. Árpád egyéni vállalkozó – aki pár éve azzal került a hírekbe, hogy a román határnál egy rendőrrel közösen úgy megvert pár rajtakapott dinnyetolvajt, hogy mindketten felfüggesztett börtönbüntetést kaptak – közel nyolcmillióért szerezhetett be üzemanyagot a Simonka-projektben. Ráadásul K. a pusztaottlakai önkormányzattól is nyert nem sokkal később hasonló megbízást közel 24 millió forintért. (Ez utóbbi közbeszerzésnek az volt az érdekessége, hogy noha Simonka már nem polgármester Pusztaottlakán – az országgyűlési munkát választotta –, a közbeszerzési honlapon mégis ő volt megadva kapcsolattartónak a pusztaottlakai önkormányzat részéről. Ez a szemérmetlenül sajátos megoldás nem csak egy esetben történt meg: akkor is Simonka György volt a kapcsolattartó az önkormányzat részéről, amikor saját egykori cége, a Paprikakert nyert a korábban általa vezetett önkormányzattól több mint 23 millióért közbeszerzést. Simonkához telefonszámot is adtak: a polgármesteri hivatalét. A korábban már bemutatott Szervíz-Bodzás szintén több mint 20 milliót nyert tavaly az önkormányzattól Simonka György kapcsolattartásával. Ez a nem sofőr U. András cége.)
Visszatérve a pilothoz: malacokat a szegedi Halmi Gazdász hozott 12 millióért, takarmányt pedig a cég tulajdonosa, a Napsugár Trade 23 millióért – ezeket a cégeket egyelőre nem sikerült Simonkához kötnünk, igaz, mindkét esetben hirdetmény nélküli tárgyalásos megbízás született.
Természetesen megkerestük a program kapcsán Simonka Györgyöt is, aki csak olyan feltételek mellett engedte volna válaszát szó szerint idézni, amelyeket nem állt módunkban teljesíteni. Válaszából az mégis kitűnik, hogy nem érzi problémásnak a hozzá akár baráti, akár rokoni szálon is kötődő cégek megbízásait, mert szerinte ezeket a döntéseket nem ő hozta meg. És ugyan a pilot-program nem kap újabb kiemelt támogatást, s ezért csökkentett módban folytatódik, Simonka nem pihen, hanem egy új terv elindításán fáradozik. A Calendula a dél-békési fiatalok elvándorlását állítaná meg – a pilot veszteségeit elnézve nem sok eséllyel.
| Felcsút Békés megyében Pusztaottlakán két éve jártunk (lásd: A kihalt zsákfalu, ahol milliomos polgármester uralkodik , magyarnarancs.hu), a pár utcából álló, mégis bekamerázott falu elég kihaltnak tűnt, de valóságos cégparadicsomot találtunk ott a Simonka által leszállított iparűzési adó miatt. (2012-ben az LMP azzal állt elő, hogy Simonka akkori cégében, a Paprikakertben közmunkások is dolgoztak. Korábbi cikkünkben úgy reagált erre Simonka, hogy „szerinte az embertelen körülmények miatti hisztit azok a fővárosiak csinálták, akik tűsarkúban jöttek le vidékre szétnézni, és elcsodálkoztak a pottyantós WC-n”.) Amíg Simonka vezette a falut, megesett, hogy a fideszes testület megszavazta a szerződéskötést Simonka, illetve Simonka feleségének cégével is, de vettek dinnyét Simonka unokatestvérétől és U. Andrástól is. Simonka a 2010-es választások előtt akkori ellenfelét, Karsai Józsefet is bíróság elé idéztette kényszerítés bűncselekménye vádjával, ugyanis Karsai és a dinnyetermesztők kevesellték azt a 18 forintot, amelyet Simonka cége hajlandó lett volna fizetni. Karsaiék blokád alá vették a vállalkozó házát azzal, hogy addig zárják le a kijáratot, amíg a kereskedő Simonka nem adja meg a 30 forintos felvásárlási árat. Akkoriban Simonka közleményt adott ki, amely szerint a magasabb felvásárlási árnál lehetetlen exportálni a dinnyét, hiszen a külföldi árak alacsonyabbak, s arról is szólt ebben a közleményben, hogy a piac majd meghatározza az árakat. Az utóbbi években e véleményét megváltoztathatta, hiszen a Magyar Dinnye Szövetség elnökeként – már Budai Gyulával egyetértésben – az árak szabályozhatósága mellett tette le a voksát. |
