„Politikai okokból váltak meg tőlem” – szolnoki újságírósors alulnézetből

  • Massay-Kiss Andrea
  • 2021. február 14.

Kis-Magyarország

Személyes történet a megyei lapok kormánylappá alakításáról, a vidéken is működő cenzúráról.

Évekkel ezelőtt végbement az a folyamat, amelynek során a Fidesz irányítása alá kerültek egykor szebb napokat látott (országos és megyei) sajtótermékek. Ismert, hogy ezek miként váltak egyik napról a másikra olvashatatlan propagandatermékekké. A közelmúltban is jelentek meg azonban részletek egyes szerkesztőségek sajtóosztállyá silányításáról, a cenzúra működéséről, szerkesztők, újságírók elbocsátásáról. A napokban a Kimondott Szolnok nevű Youtube-csatornára került fel egy beszélgetés; a KDNP-ből kilépett, most a Mindenki Magyarországa Mozgalom színeiben politizáló Lukács Katalin kérdezte Tóth Andrást, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap egykori munkatársát. Az újságíró részletesen elmesélte, hogyan silányult pártlappá a megyei napilap, hogyan vált siralmassá a vidéki újságírás. Nem utolsósorban arról is szó volt a beszélgetésben, miért kellett Tóthnak távoznia a laptól. 

Tóth András még a rendszerváltás előtt, 1988-ban kezdte a szakmát. Először újságíróként, később szerkesztőként dolgozott a megyei lapnál. Elmondása szerint súlyos a helyzet a vidéki újságoknál, alkotóműhelyekből irányított lapokká váltak, ahol nem lehet mindent leírni,

mert állandósult a korlátozás és az ellenőrzés.

Az egykori újságíró felidézte: korábban a főszerkesztők mindig a piaci viszonyokat nézték. De onnantól, hogy a Mediaworks tulajdonában lévő Új Néplapot a Pecina-érában átjátszották Mészáros Lőrinc birtokába, már nem a piaci körülmények számítottak. Az újságban sajtóipari munkások gyártottak cikkeket, a legfontosabb kritérium pedig az lett, hogy ne jelenjen meg problémás, a kormánypártot kritizáló írás. Aligha véletlen, hogy a példányszám és vele együtt az olvasói létszám jelentősen csökkent, habár erről nem hivatalos forrásból értesültek csak a lap készítői.

Észrevehető volt a városházi nyomás is. Tóth András példának a Grátisz nevű mellékletet hozta fel, amelyben csak a Fidesz szólalhatott meg, más önkormányzati képviselő véleménye nem kerülhetett bele. Konkrétan senkit nem utasítottak, de amikor a "városvezető" megjelent a szerkesztőségben és elmondta, hogy mi a helyzet, abból mindenki tudhatta, mi a dolga, működött az öncenzúra. 

A városháza valahonnan mindent tudott arról, ami a szerkesztőségben történt.

„Nagyon látszott, hogy mire megy ki a játék” – tette hozzá Tóth. Az volt a cél, hogy felülről egy személy által irányított rendszer alakuljon ki. Saját bőrén tapasztalta, létezik a szocializmusból jól ismert három T, azaz a támogatott, tűrt, tiltott kategória világa. „Én a tiltottba estem” – mondta. „Nem tudtam elfogadni, hogy túlzottan a Fidesz politikáját tükrözi a lap” – folytatta Tóth. 2015-ben megjelentetett egy jegyzetet, melyben leírta, hogy milyen országban szeretne élni.

Ez már olyan súlyos vétek volt, hogy azonnal ki akarták rúgni,

de ezt akkor még nagy nehezen megúszta. A városháza arról is tudomást szerzett, hogy többször részt vett ellenzéki tüntetéseken.

Többen szóltak neki, hogy ne hangoztassa a másfajta véleményét. Eleinte csak baráti, munkatársi figyelmeztetéseket kapott. Végül találtak egy mondvacsinált indokot, ami miatt eltávolították a szerkesztőségből. 2019-ben a megyei lap online kiadása, a szoljon.hu felületén megjelent egy cikk, amiről később kiderült, hogy már egy évvel korábban is ugyanígy megjelent. A portálnak akkor Tóth András volt a szerkesztője, de rajta kívül több szerkesztő - köztük a főszerkesztő - is látta az oldalt. De egyikük sem emlékezett a korábbi írásra. A hasonlóság azonban kiderült és nyilvánosságot kapott. Onnan már felkapta az országos sajtó, nevetségessé téve a Mészáros Lőrinc-lapokat. 

Tóth Andrást azonnal eltávolították, holott a többi szerkesztő is jóváhagyta a cikket, ám ők mégsem kaptak semmilyen büntetést. Az indok az volt, hogy kár érte a Médiaworksöt. Lukácsi Katalinnak a szolnoki újságíró megerősítette: úgy gondolja, politikai okokból váltak meg tőle.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.