„Politikai okokból váltak meg tőlem” – szolnoki újságírósors alulnézetből

  • Massay-Kiss Andrea
  • 2021.02.14 13:00

Kis-Magyarország

Személyes történet a megyei lapok kormánylappá alakításáról, a vidéken is működő cenzúráról.

Évekkel ezelőtt végbement az a folyamat, amelynek során a Fidesz irányítása alá kerültek egykor szebb napokat látott (országos és megyei) sajtótermékek. Ismert, hogy ezek miként váltak egyik napról a másikra olvashatatlan propagandatermékekké. A közelmúltban is jelentek meg azonban részletek egyes szerkesztőségek sajtóosztállyá silányításáról, a cenzúra működéséről, szerkesztők, újságírók elbocsátásáról. A napokban a Kimondott Szolnok nevű Youtube-csatornára került fel egy beszélgetés; a KDNP-ből kilépett, most a Mindenki Magyarországa Mozgalom színeiben politizáló Lukács Katalin kérdezte Tóth Andrást, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap egykori munkatársát. Az újságíró részletesen elmesélte, hogyan silányult pártlappá a megyei napilap, hogyan vált siralmassá a vidéki újságírás. Nem utolsósorban arról is szó volt a beszélgetésben, miért kellett Tóthnak távoznia a laptól. 

Tóth András még a rendszerváltás előtt, 1988-ban kezdte a szakmát. Először újságíróként, később szerkesztőként dolgozott a megyei lapnál. Elmondása szerint súlyos a helyzet a vidéki újságoknál, alkotóműhelyekből irányított lapokká váltak, ahol nem lehet mindent leírni,

mert állandósult a korlátozás és az ellenőrzés.

Az egykori újságíró felidézte: korábban a főszerkesztők mindig a piaci viszonyokat nézték. De onnantól, hogy a Mediaworks tulajdonában lévő Új Néplapot a Pecina-érában átjátszották Mészáros Lőrinc birtokába, már nem a piaci körülmények számítottak. Az újságban sajtóipari munkások gyártottak cikkeket, a legfontosabb kritérium pedig az lett, hogy ne jelenjen meg problémás, a kormánypártot kritizáló írás. Aligha véletlen, hogy a példányszám és vele együtt az olvasói létszám jelentősen csökkent, habár erről nem hivatalos forrásból értesültek csak a lap készítői.

Észrevehető volt a városházi nyomás is. Tóth András példának a Grátisz nevű mellékletet hozta fel, amelyben csak a Fidesz szólalhatott meg, más önkormányzati képviselő véleménye nem kerülhetett bele. Konkrétan senkit nem utasítottak, de amikor a "városvezető" megjelent a szerkesztőségben és elmondta, hogy mi a helyzet, abból mindenki tudhatta, mi a dolga, működött az öncenzúra. 

A városháza valahonnan mindent tudott arról, ami a szerkesztőségben történt.

„Nagyon látszott, hogy mire megy ki a játék” – tette hozzá Tóth. Az volt a cél, hogy felülről egy személy által irányított rendszer alakuljon ki. Saját bőrén tapasztalta, létezik a szocializmusból jól ismert három T, azaz a támogatott, tűrt, tiltott kategória világa. „Én a tiltottba estem” – mondta. „Nem tudtam elfogadni, hogy túlzottan a Fidesz politikáját tükrözi a lap” – folytatta Tóth. 2015-ben megjelentetett egy jegyzetet, melyben leírta, hogy milyen országban szeretne élni.

Ez már olyan súlyos vétek volt, hogy azonnal ki akarták rúgni,

de ezt akkor még nagy nehezen megúszta. A városháza arról is tudomást szerzett, hogy többször részt vett ellenzéki tüntetéseken.

Többen szóltak neki, hogy ne hangoztassa a másfajta véleményét. Eleinte csak baráti, munkatársi figyelmeztetéseket kapott. Végül találtak egy mondvacsinált indokot, ami miatt eltávolították a szerkesztőségből. 2019-ben a megyei lap online kiadása, a szoljon.hu felületén megjelent egy cikk, amiről később kiderült, hogy már egy évvel korábban is ugyanígy megjelent. A portálnak akkor Tóth András volt a szerkesztője, de rajta kívül több szerkesztő - köztük a főszerkesztő - is látta az oldalt. De egyikük sem emlékezett a korábbi írásra. A hasonlóság azonban kiderült és nyilvánosságot kapott. Onnan már felkapta az országos sajtó, nevetségessé téve a Mészáros Lőrinc-lapokat. 

Tóth Andrást azonnal eltávolították, holott a többi szerkesztő is jóváhagyta a cikket, ám ők mégsem kaptak semmilyen büntetést. Az indok az volt, hogy kár érte a Médiaworksöt. Lukácsi Katalinnak a szolnoki újságíró megerősítette: úgy gondolja, politikai okokból váltak meg tőle.

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.