Stadiont építene a püspök – Fociért lobbizik Szegeden az egyház

  • Szlavkovits Rita
  • 2013. december 3.

Kis-Magyarország

Új stadiont építene a Szeged-Csanádi Egyházmegye cége. A Kiss-Rigó László által gründolt projekt 3 milliárdra rúg, ebbe az MLSZ 700 milliót már beletett. A beruházás pénzügyi háttere ennek ellenére zavaros, miközben rendes csapat sincs a Tisza-parton.

A profi labdarúgás már jó ideje leáldozóban van Szegeden, de – kis túlzással – stadiont mindig, mindenki szeretett volna a Tisza-parton: a szegediek utoljára az 1999/2000-es szezonban mehettek ki NB I-es meccsre, igaz, nem sokáig, mert a csapat nem játszotta végig az idényt, hanem közben visszalépett.

Ehhez képest jelenleg két pálya is akad Szegeden: a SZEOL (Etelka sori, hajdan Szegedi Egyetemi és Olajipari sportpálya – most ezt építenék át) és a SZVSE (Szegedi Vasutas Sportegyesület), de mindkettő állapota jócskán hagy kívánnivalót maga után.

Ebből lenne csillogás

Ebből lenne csillogás!

Fotó: A szerző felvételei

Még az előző ciklusban, 2008-ban, a szocialista önkormányzat idején a Szeviép cégcsoport építette volna fel a szegedi stadiont a SZEOL-pályán. A cég a SZVSE pályáért cserébe, amelynek helyére üzletközpontot épített volna, felhúzta volna a korszerű sportlétesítményt a SZEOL-pályán.
Az akkor ellenzéki jobboldaliak megakadályozták a szerintük törvénytelen üzletet, még feljelentést is tettek hűtlen kezelés gyanújával. Végül nem lett stadion. (A kacskaringós történetről itt olvashat bővebben.) Azóta a Szeviép csődbe ment, a Fidesz többségbe került a testületben, a foci pedig – meglehetősen érdekes körülmények közt – elköltözött Gyulára, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Grosics Akadémiájára. (Erről bővebben itt.)

false

És noha pár éve Kiss-Rigónak köszönhetően, egyszerre két NB II-es csapat focizott a Tisza partján, de tiszavirág-életű volt ez az időszak. Ma ott tartunk, hogy már „NB sehányas” csapata sincs Szegednek.

Vetődik a püspök

Ennek ellenére újra stadionépítés van kilátásban. „A városnál a Szeged 2011 Kft.-t működtető befektetői kör jelentkezett a tervvel, a közgyűlés pedig az érdeklődés nyomán írhat ki pályázatot a terület hasznosítására igen kedvező feltételekkel” – tájékoztatta a hetekben az újságírókat Nógrádi Tibor, a helyi Fidesz képviselője. „A városnak nem kell önerőt biztosítania, az üzemeltetést teljes egészében a beruházó vállalja, aki köteles évi 10 alkalommal városi rendezvényeknek ingyen átadni a stadiont, és a piaci értéket jócskán meghaladó földhasználati díjat fizet a tulajdonos, évi 50 millió forintot, amit olyan konstrukcióban fizet meg Szegednek a befektető, hogy 50 év múlva lényegében a város tulajdonába adja a létesítményt.” (A helyi sajtó szerint az Etelka sori pályán „először az öltöző és az öltöző felőli lelátó épülhet meg, a jelenlegivel megegyező elhelyezéssel. A két hosszú, oldalsó lelátó egyenként háromezer férőhelyes, a kanyarok kialakítása pedig egy másik részfeladat lesz”.)

Kiss-Rigó véd

Kiss-Rigó véd

Fotó: MTI

A Szeged 2011 Labdarúgó Sportszolgáltató Kft. többségi tulajdonosa a Szeged-Csanádi Egyházmegye (püspöki minőségében ennek vezetője Kiss-Rigó László), amely a gyulai Grosics Akadémiát alapította még 2009-ben, és működteti azóta is. (A kft. ügyvezetője Emődi Sándor, az egyházmegye vagyonkezelője.) A másik tulajdonos a Kiskundorozsmai Egységes Sportkör, melynek öregfiúk meccsén maga Kiss-Rigó szokott kapuba állni.

A megyés püspök nem először rúg labdába: 2010-ben magánemberként szállt be 510 ezer forinttal egy szegedi focicsapatot, a KITE Szegedet működtető cég alapításába. A Profi Futball Kft.-ben a megyés püspök 51 százaléka mellé beállt Magyar Anna, a megyei közgyűlés elnöke, Molnár Róbert, Bakai Csaba, aki akkoriban a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke volt. (A szövetség társadalmi elnöke Kiss-Rigó László.) A szövetség megyei igazgatója, Nógrádi Tibor az a képviselő, aki az előterjesztést elkészítette.

A KITE Szeged 2010-ben az NB III-ban indulhatott, ám a Szeged 2011 megalakulásával gyakorlatilag meg is szűnt a csapat. A Szeged 2011 mögé állt fel a most stadionra pályázni kívánó Szeged 2011 Kft., a nagyobb részben egyházi vállalkozás – jóllehet ezúttal már nem dr. Kiss-Rigó László magánpénzéből.

Az isteni tao

A stadion tervezett költsége két és fél-három milliárd forint körül mozog: ebből 700 millió forintot jóváhagyott az MLSZ még nyáron egy tao-s pályázaton, ez a tervezésre, hatástanulmányokra elegendő. A többit a Szeged 2011 Kft.-nek kell állnia, ám a cég üzemi eredménye tavaly 98 milliós veszteség volt. Ugyanakkor a beruházás pénzügyi hátterének biztosítása miatt nem fáj a püspök feje, a magyarnarancs.hu kérdésére válaszolva azt mondta: a tao-ból biztosított a felújítás 3 milliárd forintja, a Szeged 2011 Kft. az önerőt is mögé tudja tenni különböző támogatásokból. A majdan felépülő stadion működtetése sem jelenthet gondot, hiszen az „egyháznak, szerényen mondom, hatékonyabb lehetősége van, hogy jó szándékú emberek támogatását élvezhesse vagy csatornázhassa jó irányokba, ezt tesszük örömmel, adományokból, támogatásokból. Miből is másból? Ugyanúgy pályázott tao-pénzre a Szeged 2011, mint bárki más, a miniszterelnöknek ehhez semmi köze. Nem kaptunk külön támogatást. Ha Szeged elfogadja ezt, amit mi ajándékként felajánlunk, hiszen neki ez egy fillérjébe nem kerül, akkor jó, ha nem, semmisnek tekintjük az egészet” – mondta el lapunknak Kiss-Rigó László.

false


Az önkormányzatnak a beruházás – ahogy ezt a pályázati kiírást előterjesztő kormánypártiak is hangsúlyozták – egy fillérjébe se fog kerülni, bár kérdéses, milyen vállalkozásnak lehet kedve az alábbi feltételekkel belevágni az üzletbe: a „pályázati kiírás továbbra is egy olyan befektetőt keres, aki a város önereje nélkül megépít egy minimum 5000 férőhelyes stadiont a legmodernebb tartalommal, magyar első osztályú és nemzetközi mérkőzések megrendezésére. Nemcsak megépíti, hanem az üzemeltetés anyagi terheit is átveszi Szeged városától, és évi 10 nap ingyenes használatot ad a város részére, ami több 10 milliós bérleti díjat jelentene piaci körülmények között. A szerződés fontos eleme, hogy hatálya alatt csak labdarúgó-stadionként, sportcélra hasznosítható a létesítmény, és a pályázónak az állandó karbantartását, felújítását is vállalni kell. A fentiek mellett még földhasználati díjat is kell fizetnie.”

Kiss-Rigó László

Kiss-Rigó László

Fotó: MTI

A december 20-i közgyűlésen már meg is szavazhatják a pályázat kiírását. „Egy pályázatról beszélünk, hogy van-e ilyen befektető” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Nógrádi, amikor arról érdeklődtünk, hány érdeklődőről tud. „A befektető zsebét most csak sejthetjük, de én nem akarok nyilatkozni, hogy miből építi. Ha bejön a pályázat, megtudhatjuk, hogy miből építi. A társasági adó (tao) forráslehetőséget ad, hogy adóforintokból stadion épülhessen úgy, hogy a beruházás 70 százaléka adóforintból, a 30 százaléka nem abból. Erről a közpénzről úgy kell elmélkedni, ha nem idekerül, akkor az ország más részében fogják felhasználni. A pályázónak az önrészt vállalnia kell. És vállalja a működtetést. Osztott tulajdonról beszélünk, tehát a beruházó, amennyiben nem biztosítja a működtetést, elveszíti a 3 milliárdos beruházást. A hüvelykujjszabály szerint” – magyarázza Nógrádi. „A beruházás 10 százalékát számoljuk fenntartásra. Ez nem kevés pénz, nem turkálunk az egyházmegye zsebében, nem lesz kevés. Amennyiben a kormány leveszi a város válláról az adósságot, a továbbiakban épülhetne uszoda, sportcsarnok és atlétikai pálya a komplexumban” – fejezte be a távlati tervekkel Nógrádi Tibor, az MLSZ Csongrád megyei igazgatója.

A stadion építésére eddig egyetlen jelentkező van, a Szeged-Csanádi Egyházmegye többségi tulajdonában levő Szeged 2011 Kft., de ha a decemberi közgyűlés után kiírják a pályázatot, bárki jelentkezhet – már akinek van felesleges 2-3 milliárd forintja.

Nyomozás a püspökségen


Költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt nyomoznak a szegedi egyházmegyén a NAV emberei – így szólt a hír még nyáron. Erre az egyházmegye gyorsan tudatta: az eljárásban együttműködik. A július óta tartó vizsgálatot nemrég két hónappal meghosszabbították, januárig.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.