„Remélem, a polgármester úr is úgy gondolja, hogy inkább azokat kellene kirúgni, akiknek nincsen gyerekük, se hitelük. Nekik úgyis könnyebb” – fogalmaz kissé sarkosan egy hódmezővásárhelyi tanárnő, aki – jobb híján – egy ideje kalkulál.
Néhány héttel ezelőtt ugyanis az önkormányzat által fenntartott intézmények vezetői levelet kaptak a városházáról, amelyben arra kérték őket, hogy gyűjtsék össze, saját intézményükben kinek mennyi hitele van, és azt milyen pénznemben, melyik banktól vették fel, de emellett a levélírók még arra is kíváncsiak voltak, hogy forintban átszámolva jelenleg mennyi a tartozásuk. A feladat igen sürgős volt: az egyik iskolaigazgató elmondása szerint két órájuk volt rá, hogy válaszoljanak a megkeresésre.
Pontos összeget kértek a dolgozóktól
„Hirtelen nem is igazán tudtuk, mit tegyünk. Először az jutott eszembe, kinek mi köze ahhoz, hogy nekem mennyi hitelem van. A levélben nem írták, hogy kötelező-e válaszolni, de ha az ember főnöke kérdez valamit, arra válaszolni szokás” – mesélte az igazgató, de azt végül inkább nem mondta el, mennyien szolgáltatták ki az adataikat. „Én leadtam az adatokat – mondja egy könyvtáros, majd hozzáteszi: – Nincs vesztenivalóm. Azt mondják, Lázár (értsd: Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere) segíteni szeretne a hiteleseken. Az is valami, ha nem azokat küldi el, akiknek hitelük van.”
Óvatos nyilatkozók a vásárhelyiek, nevét senki sem adja a véleményéhez. Azóta ilyen elővigyázatosak, mióta a városban azt rebesgetik, hogy az önkormányzat jövőre 300 alkalmazott elbocsátását fontolgatja. Ráadásul nemrég a kormány is bejelentette, hogy jövőre 20 százalékkal csökkenteni kívánják Magyarországon a közalkalmazottak számát, így a pletyka megalapozottnak tekinthető. A vásárhelyiek egy része attól tart – más abban reménykedik –, hogy a szóban forgó „érdeklődés” az alkalmazottak hitelállományáról is ezzel kapcsolatos. Vagyis az önkormányzat „humánus módon” megvédené azokat a családokat, amelyek svájci frankban felvett hitelt fizetnek – azok kárára, akiknek nincsen ilyen.
Göbl Vilmos, az önkormányzat sajtóreferense azonban cáfolta ezeket a feltételezéseket. „Hódmezővásárhely önkormányzata csak és kizárólag azért érdeklődött a közelmúltban a közalkalmazottak által felvett hitelek felől, mert szerette volna felmérni annak a lehetőségét, hogy az önkormányzat a közalkalmazottak számára miként nyújthatna segítséget a devizaalapú hitelek törlesztéséhez, a végtörlesztéshez. Az érdeklődés nem állt, nem is állhat összefüggésben akár egyetlen közalkalmazott elbocsátásával – vagy bármi egyéb, a közalkalmazottak számára hátrányos következménnyel – sem.”
A biztatás ellenére sokan félnek. „Vénkisasszony vagyok, ahogy a tanítványaim mondják – nevet zavartan egy másik tanárnő. – Nekem se kutyám, se macskám – se hitelem, se gyerekem. Bízom az iskola vezetőségében, ha rajtuk áll, kit bocsássanak el, akkor talán nem engem választanak, mert szinte régebben vagyok itt, mint ők. De ahhoz nem elég régen, hogy nyugdíjba mehessek” – mondja már sokkal kevésbé vidáman. A pályakezdő kolleginák viszont még ennyire sem mernek reménykedni, aki teheti, már egy ideje külföldre küldözgeti az önéletrajzát, de a pedagógusokért nem kapkodnak annyira, mint az orvosokért. „Szinte biztos vagyok benne, hogy engem az elsők között fognak elküldeni – sóhajt egy friss diplomás vásárhelyi közalkalmazott. – Arra hivatkozva, hogy egyedülálló vagyok, eddig is nekem kellett az esti, hétvégi rendezvényeket vinni. Most valószínűleg szintén a gyermektelenségem okán mondanak majd fel."
