Hódmezővásárhely

Mutasd a hiteled!

  • Mencser Mária
  • 2011. december 3.

Kis-Magyarország

Felvett hitelükről érdeklődik Hódmezővásárhely az önkormányzati intézmények dolgozóinál. A városban eközben elbocsátásoktól tartanak.

„Remélem, a polgármester úr is úgy gondolja, hogy inkább azokat kellene kirúgni, akiknek nincsen gyerekük, se hitelük. Nekik úgyis könnyebb” – fogalmaz kissé sarkosan egy hódmezővásárhelyi tanárnő, aki – jobb híján – egy ideje kalkulál.

Néhány héttel ezelőtt ugyanis az önkormányzat által fenntartott intézmények vezetői levelet kaptak a városházáról, amelyben arra kérték őket, hogy gyűjtsék össze, saját intézményükben kinek mennyi hitele van, és azt milyen pénznemben, melyik banktól vették fel, de emellett a levélírók még arra is kíváncsiak voltak, hogy forintban átszámolva jelenleg mennyi a tartozásuk. A feladat igen sürgős volt: az egyik iskolaigazgató elmondása szerint két órájuk volt rá, hogy válaszoljanak a megkeresésre.

 

 

Pontos összeget kértek a dolgozóktól


Pontos összeget kértek a dolgozóktól

 

„Hirtelen nem is igazán tudtuk, mit tegyünk. Először az jutott eszembe, kinek mi köze ahhoz, hogy nekem mennyi hitelem van. A levélben nem írták, hogy kötelező-e válaszolni, de ha az ember főnöke kérdez valamit, arra válaszolni szokás” – mesélte az igazgató, de azt végül inkább nem mondta el, mennyien szolgáltatták ki az adataikat. „Én leadtam az adatokat – mondja egy könyvtáros, majd hozzáteszi: – Nincs vesztenivalóm. Azt mondják, Lázár (értsd: Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere) segíteni szeretne a hiteleseken. Az is valami, ha nem azokat küldi el, akiknek hitelük van.”

Óvatos nyilatkozók a vásárhelyiek, nevét senki sem adja a véleményéhez. Azóta ilyen elővigyázatosak, mióta a városban azt rebesgetik, hogy az önkormányzat jövőre 300 alkalmazott elbocsátását fontolgatja. Ráadásul nemrég a kormány is bejelentette, hogy jövőre 20 százalékkal csökkenteni kívánják Magyarországon a közalkalmazottak számát, így a pletyka megalapozottnak tekinthető. A vásárhelyiek egy része attól tart – más abban reménykedik –, hogy a szóban forgó „érdeklődés” az alkalmazottak hitelállományáról is ezzel kapcsolatos. Vagyis az önkormányzat „humánus módon” megvédené azokat a családokat, amelyek svájci frankban felvett hitelt fizetnek – azok kárára, akiknek nincsen ilyen.

Göbl Vilmos, az önkormányzat sajtóreferense azonban cáfolta ezeket a feltételezéseket. „Hódmezővásárhely önkormányzata csak és kizárólag azért érdeklődött a közelmúltban a közalkalmazottak által felvett hitelek felől, mert szerette volna felmérni annak a lehetőségét, hogy az önkormányzat a közalkalmazottak számára miként nyújthatna segítséget a devizaalapú hitelek törlesztéséhez, a végtörlesztéshez. Az érdeklődés nem állt, nem is állhat összefüggésben akár egyetlen közalkalmazott elbocsátásával – vagy bármi egyéb, a közalkalmazottak számára hátrányos következménnyel – sem.”

A biztatás ellenére sokan félnek. „Vénkisasszony vagyok, ahogy a tanítványaim mondják – nevet zavartan egy másik tanárnő. – Nekem se kutyám, se macskám – se hitelem, se gyerekem. Bízom az iskola vezetőségében, ha rajtuk áll, kit bocsássanak el, akkor talán nem engem választanak, mert szinte régebben vagyok itt, mint ők. De ahhoz nem elég régen, hogy nyugdíjba mehessek” – mondja már sokkal kevésbé vidáman. A pályakezdő kolleginák viszont még ennyire sem mernek reménykedni, aki teheti, már egy ideje külföldre küldözgeti az önéletrajzát, de a pedagógusokért nem kapkodnak annyira, mint az orvosokért. „Szinte biztos vagyok benne, hogy engem az elsők között fognak elküldeni – sóhajt egy friss diplomás vásárhelyi közalkalmazott. – Arra hivatkozva, hogy egyedülálló vagyok, eddig is nekem kellett az esti, hétvégi rendezvényeket vinni. Most valószínűleg szintén a gyermektelenségem okán mondanak majd fel."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.