Titkok könyvei - Vadászvilág Magyarországon - 2. rész

  • Grünczeisz Kata
  • 2014.07.19 06:06

Kis-Magyarország

Korábban az elvtársaktól a polgártársakig követtük nyomon a magyarországi politikai és gazdasági elit vadászatait. Mindkét csoportra jellemző, hogy tagjai térítésmentes vadászatok vendéglistáin szerepelnek - de milyenek is ezek a "csapatépítő tréningek", és van-e alapja a közvagyon károsítására vonatkozó, újra és újra felmerülő vádaknak?

Magas beosztású személyek erdei összejövetelei a kikapcsolódáson és kapcsolatépítésen túl lekötelezettségi rendszereket hozhatnak létre. Nem állítjuk, hogy - hasonlóan az egypártrendszer hagyományaihoz - a vadászat a legfőbb szervező erő a politikai és gazdasági életben (bár kétségtelenül jöttek létre jelentős kapcsolatok és dőltek el fontos kérdések vadászaton), az viszont bizonyos, hogy a rendszeresen együtt vadászók kölcsönösen támogatják egymást, valamint egy-egy vadászati meghívásnak jelzésértéke van.

Eredendően az államigazgatást szerette volna a korrupciótól megtisztítani a kétezres évek elején Keller László közpénzügyi államtitkár, akit azonban állítása szerint sokszor a saját párttársai is

Olvasta már?

Sorozatunk első része itt olvasható.

akadályoztak abban, hogy egy-egy gyanús ügy végére járjon. Államtitkárságához 2004 elején érkezett a politikai és gazdasági elit közös, közvagyont károsító vadászatairól szóló bejelentés. "Iszonyú volt, mert miközben azzal nyertük meg a választást 2002-ben, hogy fordulópontot hozunk a politikába és mindent tisztességesen csinálunk, mentek a sumákolások a közbeszerzések területén. Ellenzékben négy éven át mást sem csináltam, mint napi tizenhat órában a korrupciót üldöztem, ezért komolyan hittem abban, hogy az új államtitkárság (az intézmény tizenegy fővel, 2002 júniusától 2004 őszéig működött - a szerk.) képes lesz az igazságszolgáltatás elé állítani a vétkeseket, és jogszabályalkotással segíteni az átláthatóságot" - idézi fel a múlt eseményeit. A peranyagok alapján - bár ezt Keller nem ismerte el, és senki nem is bizonyította - a Somogy megyei vadászati hatóságok számítógépes nyilvántartásából származhatott az a lista, amelyet egyes vélekedések szerint eljuttattak hozzá a vadászatok helyszínéről, időpontjáról és résztvevőiről. Három, kiemelt vadgazdagságú Somogy megyei állami erdőgazdaság került a fókuszba: a HM Kaszó, a SEFAG és a Lábod Zrt. A füleshez útmutatót is mellékeltek, miszerint a vagyonnyilatkozatban feltüntetendő vadászati meghívások és a közpénzzel való visszaélések a vadászati naplók, a trófeabírálati jegyzőkönyvek és a számlák összevetésével bizonyíthatók - Keller nyomban be is kérette az összes vonatkozó dokumentumot.

Macik a málnásban

"A feltárásnak - a törvénytelenség leleplezése mellett - célja volt, hogy üzenetet közvetítsen a 'hatalmasok' felé: a jogi passzusok kiváltságosokra és hétköznapi emberekre egyaránt vonatkoznak. Az egy társaságban vadászókat külön-külön szinte lehetetlen lett volna túlkapáson érni, viszont a vadászatok révén mindannyian felelősségre vonhatók lettek volna." A büntető eljárás dokumentumai szerint, mivel "a Somogy megyei vadászterület az egyik legjelentősebb országos és megyei szinten, ezért számos üzletember, politikus, művész neve előfordult a protokoll-listákon", így többek között a CIB és OTP bank elnökei, Polt Péter legfőbb ügyész, Németh János, az Alkotmánybíróság 1998 és 2003 közötti elnöke, ezen túl Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. első Orbán-kormány alatti vezetője, valamint utódja, Faragó Csaba, aki a második Orbán-kormány alatt a Magyar Villamos Művek (MVM) elnöke, majd Szingapúrban nagykövet lett. Polt Péter, Erős János (a Magyar Fejlesztési Bank elnöke 2002-től 2010-ig), továbbá Pintér Sándor akkori és jelenlegi belügyminiszter, valamint Budapest akkori rendőrfőkapitány-helyettese, az OTP jelenlegi bankbiztonsági igazgatója, Jakab Géza közös nagybajomi vadászatait pedig vélhetően a trófeabírálati adatok mutatták ki.

Polt Péter elmagyarázza

Polt Péter elmagyarázza

Fotó: MTI

Keller törekvését végül nemcsak elmeszelték, de politikai karrierje is ráment a kázus feltárására: április végén az adatvédelmi biztos dorgálta meg, augusztusban pedig Medgyessy Péter miniszterelnök felmentette megbízatása alól, igaz, Medgyessy kényszerű távozása miatt a változásra csak ősszel került sor, amikor államtitkárságát is felszámolták (Keller kezdeményezéséről bővebben a Nagyvadak megszállottja című keretes anyagunkban olvashat). "Versenyt futottam az idővel, hogy megszerezzem a feltáráshoz szükséges dokumentumokat. Értésemre adták, hogy rossz szemmel nézik, amit csinálok, de én annál inkább foglalkoztam az üggyel" - mondja Keller. "Keller balfácán volt, mert elhitte, hogy kikezdhet Polttal" - jellemezte egyik beszélgetőpartnerünk a volt államtitkárt, aki az adatgyűjtések kényszerű berekesztése után, 2004 szeptemberében vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményezett Polt Péterrel szemben, mivel a legfőbb ügyész az "ingóságok rovatban nem tüntette fel a vadászatrévén szerzett, elejtett vadakat, ideértve a trófeákat is, holottezek értéke meghaladta azt a határt, amely felett ezekszerepeltetése kötelező". Az eljárás végül Polt Péter emlékezetes sajtótájékoztatójával végződött, ahol egy fürdőszobamérlegen mérette le a trófeát, így bizonyítva, hogy a Somogy megyében állományszabályozó vadászaton elejtett rossz vérvonalú selejtbika agancsának értékhatára messze nem éri el a vagyonnyilatkozati szabályban rögzítettet. A procedúrát az azóta elhunyt Diviánszki János, az Országos Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervezetének elnöke az MTI-nek nyilatkozva kifogásolta, mivel szerinte a trófea árát nem a kilövés után fizetendő érték, hanem a hullott agancs felvásárlási ára alapján számolták ki - így valós díja a szakértő által megállapított 30 ezer forintnak legalább tízszerese "bármely vadászatszervező iroda árjegyzéke alapján".

Ez munka, nem szórakozás

Megfelelő pozíció birtokosaként könnyen rá lehet kerülni egy-egy vendéglistára, így alkalomadtán magán- és állami cégek is finanszírozhatják a vadászatokat. "A protokollvadászatok egyetlen hátránya a hangulatkeltés, amit a sajtó képes kelteni. A CIB-nél (és általában minden banknál - G. K.) hagyománya volt a vadászatnak. Meghívtuk az igazgatóság külföldi tagjait, és - figyelembe véve a bank üzleti érdekeit - egy-két magyar üzletembert, akiket pedig meghívtunk, azok visszahívtak. A fácánhajtás kifejezetten társasági esemény, ahol 20-30 méterre vagyunk egymástól, és ha jön egy fácán, akkor puff-puff, csak úgy pattognak a sörétek. Örülünk a másik sikerének, ha pedig valaki két egymás utáni lövéssel (a sörétes puskában két lőszer van - G. K.) két fácánt terít le, akkor bravózunk - mosolyog Zdeborsky György, a Vylyan pincészet társtulajdonosa, a CIB, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) korábbi vezetője. - Mióta nem vagyok aktív bankvezető, jóval kevesebbszer hívnak meg, hiszen már nem tudom visszahívni őket. 2010 óta nagyjából évente megyek fácánvadászatra, társas vadászaton pedig kétszer voltam egy barátom meghívására, és vannak barátaim, akik alkalomadtán a saját vadászterületükre invitálnak azzal, hogy 'gyere, Gyuri, légy a vendégem egy őzbakra'" - meséli, majd megsúgja, hogy Magyarországon nagyon drága a vadászat, ezért, ha teheti, inkább elmegy ugyanennyi pénzért Afrikába.

Más a helyzet az állami erdőgazdaságok szervezte térítésmentes, ún. állománycsökkentő vadászatokkal, ahová a társaságok vezérigazgatói hívhatnak meg vendégeket. "Az a cél, hogy az állami erdőgazdaságok minden vadászati lehetőséget bérvadászattal hasznosítsanak, de aki ismeri a szakmát, tudja, hogy ez nem lehetséges, mivel a fizetővendég általában értékes trófeájú vadra hajlandó áldozni, ugyanakkor a kilövendő vadak számát a megyei vadászati hatóságok írják elő. A kötelező állománycsökkentés ezért a társaságok hivatásos vadászainak feladata, másrészt a társaság vezetésének ebben az esetben joga van vendégeket hívni" - magyarázza Nyiri János, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) szóvivője. Nyiri felvilágosít minket, hogy törvényi értelemben a "protokollvadászat" nem létező fogalom, de feltehetően - "régebbi hagyományra visszamenően" - ezeket az állománycsökkentő összejöveteleket szokás így hívni. "Ezek nem különösebben ünnepi események, mivel a vadászvendégek (akik adott esetben egy másik állami erdőgazdaság munkatársai is lehetnek) végeredményben átvállalják az erdőgazdaságra háruló kötelező feladat egy részét, ami inkább munka, mint szórakozás. Értékes trófeájú vad ilyen vadászatokon nem szokott terítékre kerülni, és bár minden agancsot, dámlapátot vagy vaddisznóagyart trófeaként definiálunk, nem mind értékesek. A hibás agancsú szarvast például - mert veszélyes a többire - ki kell lőni, de a fizetővendég ezért nem nyúl a pénztárcájába" - mondja, és hozzáteszi, hogy mindezen túl elvben engedélyezett - ha a társaság üzleti érdeke indokolja -, hogy az állami erdőtársaságok vendéget hívjanak kapcsolatépítő céllal. Ezeket az alkalmakat azonban nem érdemes misztifikálni, mert nincsenek érdemi hatással a vadászati bevételekre.

"Mivel a bérvadászok nem lövik ki az összes trófeás vadat, azokat kilőheti a társaság vendége, vagy egy meghívott protokollvadász, netán a szomszéd társaság vezérigazgatója, de az is előfordul, hogy a vezérigazgató szervez például terelővadászatot saját kontingensének, amire meghívja a szomszéd erdőgazdaságok igazgatóit és részlegvezetőit. Elképzelhető, hogy egy ilyen eseményre meghívnak egy-két politikust is, de az, hogy csak politikusoknak rendezzenek protokollvadászatot, olyan nincs - állítja Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés oszlopos tagja, aki szerint ezek az összejövetelek elsősorban a barátkozás és a lobbizás terepei. - Szigorúan megmondják, legyen szó akármilyen protokollvadászatról, hogy például a vaddisznó esetében milyen nemű és életkorú egyed és milyen dúvad ejthető. És hajtásban tilos trófeás vadat lőni. Oda jöhet elém a legszebb szarvasbika, vagy akár egy igazi selejt, akkor sem lőhetem le." Keller László szerint ugyanakkor előfordul, hogy a potentátok visszaélnek helyzetükkel, és a selejt vagy sérült vad trükkjéhez folyamodva trófeás vadakat ejtenek állományjavító vadászatnak leplezett protokollvadászatokon. "Ha a vadászkedv megvan, de éppen nincs cég, amely fizetné a vadászatot, akkor állománycsökkentő vadászatként jegyzik be az eseményt, és ezzel adott esetben vissza is hívják céges vendéglátóikat. Az ingyenesség legalább ilyen súlyos fokának tartom, ha egy képviselőnek vagy magas rangú tisztségviselőnek egy cég kifizeti a kilövési díjat és a trófea árát, az illető utána mégsem tünteti fel ezt a vagyonnyilatkozatában" - így Keller, aki hangsúlyozza, hogy nem a politikai és gazdasági elit közös, akár protokoll-, akár baráti célú összejöveteleiben látja a problémát, sokkal inkább abban, hogy ezek költségei rejtve maradnak. "Az, hogy állami erdészetekben szervezett protokollvadászatokon kik vesznek részt és mit lőnek, közérdekű adat. Ugyanígy transzparensnek kellene lennie, hogy éves szinten mennyit költenek egy-egy állami erdőgazdaságban protokollcélra, pontosan jelölve, mely tevékenységek és kiadások tartoznak ebbe a keretbe."

Az MFB 2011. márciusi, új vadásztatási protokollja arra utal, hogy a vezetés lépéseket tett az ún. protokollvadászatok visszaszorítására; e tervekről Nyiri János szóvivő már 2010-ben beszélt a Narancsnak (lásd: Lövések és ajándékok, Magyar Narancs, 2010. november 25.). Ekkor helyezték előzetes letartóztatásba Benedek Fülöp egykori államtitkárt, részben a 2005 és 2007 között jogtalanul szervezett protokollvadászatok miatt (tudomásunk szerint az utóbbi vádat ejtették). "Az új szabályozás egységesítette az állami erdőgazdaságokra vonatkozó eljárásrendet, mivel az állami erdészeti társaságok korábban nem azonos módon értelmezték és nem megfelelőképpen szabályozták a vadászati jog gyakorlását. Minden társaságnak át kellett dolgoznia saját vadgazdálkodási szabályzatát, hogy azonos szerkezetűek legyenek, és lehetővé tegyék a mindenre kiterjedő, kötelező adatrögzítést mindenféle vadászat szervezésére" - tájékoztat Nyiri, de ennél konkrétabban nem avat be minket a részletekbe, mivel "a kérdezett protokoll belső társasági szabályozás, amit nem szokás kiadni, főleg, mert nem tartalmaz semmilyen kötelezettséget a kívülállóra nézvést - csak ha vadászni kíván".

Kincset rejt az erdő mélye

Magyarország a tervszerű vadgazdálkodásnak köszönhetően igazi vadparadicsom, ahová mindenki az erdők koronás királyáért, a szarvasbikáért jön. A borsos tarifát leginkább a külföldi bérvadászok hajlandók megfizetni, így a vadgazdálkodás legfontosabb bevételi forrását az évente hozzánk érkező 20-25 ezer osztrák, német, olasz, valamint az utóbbi években egyre növekvő számú svéd, dán, portugál és spanyol vadászturista jelenti.

A trófeaértékű egyedek 60-70 százalékát bérvadászok ejtik el, ezért a vadásztársaságokban a maradékelv működik: amit nem lő ki a külföldi vagy magyar vendég, az marad a társasági tagoknak. "Közel harminc éve vagyok hivatalos vadász, de még sosem lőttem ki gímszarvast. Egyetlenegyszer, távol a vadászterületünktől lett volna rá lehetőségem, de hiába gubbasztottam két napon át az erdőben, a kiszemelt hím elkerülte az őrhelyemet. Többhavi fizetésem áráért persze vehetnék kilövési jogot, de sajnálom rá a pénzt, így lehet, hogy végül agancstrófea nélkül szállok a sírba - sóhajt egyik Nógrád megyei kísérőnk, akivel már órák óta zötykölődünk a leharcolt terepjáróban. - Rengeteg a vaddisznó, nem győzzük kilőni őket" - mondja, majd morogva hozzáteszi, hogy délután megint egy földtulajdonossal kell tárgyalnia a disznók okozta vadkárról, akik az etetés ellenére is imádják kitúrni a terményeket.

A huszonkét állami erdőgazdaság és a közel 1500-2000, anyagi érdek alapján elkülönült vadászterület határai behálózzák az országot. A rendszerváltás, majd az 1996-os vadászati törvény átalakította a szabályozást; a földtulajdonos vagy a földtulajdonosok közössége tízévente - illetve a különleges rendeltetésű vadászati területeknél 13 évente - dönthet arról, hogy kinek adja a vadászati jogot. "Vadásztársaságunk területe megközelítőleg 7000 hektár, ám ha feltűnik egy másik bérlő és a földtulajdonosok egy része inkább vele köt szerződést, akkor hamarosan egész létünk kérdésessé válik" - mondja egy hivatásos vadász, aki szerint országszerte komoly harcok folynak egy-egy térségért.

Nagyvadak megszállottja

Az állami vagyont herdáló vadászatokról, valamint a SEFAG és Lábod Zrt. fúziójának problémájáról a Lábod Zrt. utolsó vezérigazgatója, Bálint Ferenc már Keller László megkeresése előtt több állami szervnek - így az ÁPV Rt.-nek - is írt. A térítésmentes vadászatok - melyek Bálint számítása szerint a bevétel 10-20 százalékát érintették - csak egy részét képezték panaszainak. Keller azon meggyőződésében, hogy az üvegzsebtörvény felhatalmazza rá, a vadászati felügyeletet ellátó szervektől bekérte az érintett társaságok vadászati naplóit, valamint a trófeabírálati jegyzőkönyvek hiteles másolatát, és a számlákat. A Lábod Zrt. 15, a HM Kaszó 8, a SEFAG Zrt. 24 naplót küldött el, azonban az utóbbi vezérigazgatója visszatartotta azon területek naplóit, amelyeken magas beosztású személyek vadásztak. A SEFAG által bérbe adott, a Fauna Zrt. használta üzemi vadászterület beírókönyveinek kiadását a társaság vezérigazgatója határozottan megtiltotta, adatvédelmi aggályairól pedig Kiss Péter kancelláriaminisztert és Benedek Fülöpöt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) közigazgatási államtitkárát is tájékoztatta. Ezzel egy időben a Fauna ügyvédje feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, az adatvédelmi biztos pedig megállapította, hogy Keller túllépett a hatáskörén (erről bővebben lásd: Vadászati idény, Magyar Narancs, 2004. július 8.). A feljelentés folyományaként a volt államtitkárt 2013 decemberében hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés kísérletének bűntettemiatt marasztalták el első fokon. Pedig Keller közel járt ahhoz, hogy kiderítse, ki kinek fizetett vadászatot, és egyáltalán, megalapozott volt-e az ingyenvadászatok vádja; a vadászati időpontokat és résztvevőket a kezdetektől ismerhette, a trófeabírálati lapokat megkapta, így csupán az ÁPV Rt-től várta a kérdéses 63 vad fizetéséről szóló számlát, hogy összevethesse, azonos-e az elejtő és a fizető személye, illetve hogy fizettek-e az adott vadászatért. (A volt államtitkárnak a feltárás idején a HM Kaszó Zrt. és a társaságot felügyelő Honvédelmi Minisztérium reagált érdemben.)

A Somogy megyei ügyet kipattintó bejelentéshez kísértetiesen hasonló levelet juttattak el tavaly tavasszal - az aláírás szerint a Szombathelyi Erdészeti Zrt. dolgozói - a miniszterelnöknek, az állami erdőgazdaságok tulajdonosi jogkörét gyakorló Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezetőjének és a miniszterelnökséget vezető Lázár Jánosnak, kérve, hogy vizsgálják ki az erdőgazdaság új vezérigazgatójának reprezentációs költségeit. "A cég élén olyan udvartartást vezet, mint egy miniszter. A korábbi vezérigazgató megelégedett egy-két millió forinttal, ez most meghaladja a harmincmillió forintot. Saját maguknak, ismerősöknek lakomákat, lakodalmakat szerveznek. Ekkor még nem beszéltünk a bennfenteseknek biztosított ingyenvadászatokról" - írták. Tájékoztatásukban konkrét időpontokat és helyszíneket neveztek meg, amelyek a vadászati naplókban visszakereshetők, ezért arra biztatták a címzetteket, hogy nézzék meg, vadkárelhárítás címén hány nem fizetős hajtóvadászat volt az erdészet területén 2012 decemberében és 2013 januárjában. ""riási a kontraszt az állami intézményrendszer puritanizmusa, a dolgozókra kényszerített költségtakarékosság és az államerdészeti vezetés rongyrázó, fényűző vezetése között" - keseregtek a levélírók, hozzátéve, hogy még a jutalomként beígért esőköpenyt sem kapták meg. A levél idén januárban jutott el a sajtóhoz, ekkor a Blikk derítette ki, hogy semmilyen vizsgálat nem indult az ügyben, a levelet pedig még csak nem is iktatták, mivel a miniszterelnökség névtelen bejelentésekkel nem foglalkozik.

 

Szigorúan bizalmas

A vadászati naplók tartalmazzák a vadászat kezdetét és végét, a vadászterület és a résztvevők nevét, a vadászjegy vagy engedély számát, az elejtett vad faját, ivarát, mennyiségét, azonosítójelét és a vadászat vezetőjének aláírását. A trófeát a vadász vagy megbízottja bármelyik vadászati hatóságnál bemutathatja, az elejtéstől számítva legkésőbb harminc napon belül. A trófeabírálati lap tartalmazza a bírálatot végző hatóság megnevezését, ügyszámát, az igazolás helyét, idejét, a kiadmányozó nevét és hivatali beosztását, valamint a trófea bírálati adatait és minősítését. A vadászatra jogosultakat a megyei kormányhivatalok földművelésügyi igazgatóságai részben az éves ellenőrzési tervek alapján, részben előre be nem jelentett helyszíni szemléken ellenőrzik. A megyei vadászati hatóságok bonyolította komplex ellenőrzéseken elsősorban a személyi és tárgyi feltételeket, valamint a balesetvédelmi oktatás megtörténtét vizsgálják. Ezen túlmenően az éves vadgazdálkodási terv és a trófeabemutatási kötelezettségek teljesítését, a vadászati naplókat és teríték-nyilvántartásokat, az azonosítójel felhasználását, valamint a hivatásos vadászokkal kapcsolatos előírások betartását veszik szemügyre. Az elsőfokú vadászati hatóság a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága, amely szakmai irányító testületként nyújt segítséget: meghatározza az ellenőrzések szempontrendszerét, az ellenőrzések tárgyát, és az ellenőrzési időszakot.

 

A szenvedély ára

A fácánvadászat áraival - hála Lázár Jánosnak - tisztába került az olvasó nép: egy tapasztalt vadász kétnapos pufogtatása teljes ellátással 1,5-2 millió forintot kóstál. Négy személy egynapos, nagy terítékes vaddisznóhajtása első osztályú vadászterületen hajtókkal, szállással és étkezéssel együttt nagyjából 6000 euró, de a SEFAG Zrt.-nél kedvezményes vadkárelhárító vadászaton mindez már napi 3000 euróból kivitelezhető. Ugyanitt egy közepes méretű trófeás gímszarvas kilövése 2800 euró, míg ha kapitális bikára vágyunk (11 kg feletti trófeával), akkor 11 ezer eurót készíthetünk elő, ráadásul akár egy hetet is rá kell szánni az elejtésre. Ehhez képest Namíbiában egy hét - utazással, vendéglátással, valamint 5-6 egzotikus állat leterítésével - 1-1,5 millió forintból kihozható. A vadásztársaságokban a belépési díjon felül (ami hozzávetőleg 200 ezer forinttól 5 millióig terjedhet) havi 10-50 ezer forint a tagdíj, míg a kilőhető vadak számát a terület vadgazdasága és a társaság költségvetése határozza meg. A tagság nélküli vadászat előnye, hogy nincsenek kötöttségek, az ún. terület nélküli bérkilövő társaságok pedig azoknak kedveznek, akik sem belépési díjat, sem tízezres tagdíjat nem szeretnének fizetni, ellenben örülnek a rendszeres lövöldözési lehetőségnek.

Neked ajánljuk