Vannak tökös újságírók vidéken, akik nem feküdtek be a Fidesznek, és igazi sajtót csinálnak

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. augusztus 9.

Kis-Magyarország

Hogy lehet független újságot csinálni, amikor ellepik az országot Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Heinrich Pecina lapjai? Mutatjuk!

A friss Magyar Narancsban olyan vidéki szerkesztőségeket mutatunk be, amelyek a Mészáros Lőrinc tulajdonában álló megyei lapok mellett csinálnak helyi sajtót – nem kevés sikerrel.

Az áprilisban indult Szabad Pécs alapítóit interjúban faggattuk az első hónapok tapasztalatairól. Külön érdekesség, hogy Babos Attila és Nimmerfroh Ferenc is annál a Dunántúli Naplónál dolgoztak hosszú éveken át, amelyek ma már Mészáros Lőrinchez tartoznak, és interjúalanyaink is a felcsúti polgármester feltűnésekor távoztak korábbi munkahelyükről. Babos Attila például azt mondja, hogy „a Szabad Pécs koncepciója, formája alapján egy fontos és érdekes hírekre koncentráló oldal, nem blog, és nem ellenzéki oldal, nem sértettségből vagy bosszúból írjuk, ez nem Fidesz-ellenes portál, kizárólag egy szakmailag rendben lévő, független hírportált akartunk és akarunk csinálni, ami a mindenkori hatalom és kormány kontrollja. Ami emellett elsősorban tájékoztatni akar úgy, hogy közben a minimális piszkokat is lesöpörjük a vállunkról. Például, hogy egy önkormányzati cégvezető pattogjon, hogy ő mennyit hirdet nálunk, és hogy akkor te miket írsz róla. Ez rendszeres volt, máshol is, mi a Naplónál ilyenkor futottunk még két kört, és lehoztuk az anyagot. Egész nonszensz, ami a hirdetések körül folyik a megyei lapoknál.”

Nimmerfroh Ferenc és Babos Attila

Nimmerfroh Ferenc és Babos Attila

 

Ami külön örömteli emellett – és ezt már Nimmerfroh Ferenc mondja –, hogy „megértették az emberek, hogy ez fontos, és a független sajtóért fizetni kell. Vannak már, akik beállítottak előfizetői díjat minden hónapra, annyit, mint egy megyei lap előfizetésére. Ezenkívül jöttek nagyobb adományok is.” Szintén ő mondja azt, hogy nem reménytelen a független média megteremtése vidéken, még ha a megyei lapok most már teljes egészében a Mészáros–Vajna–Pecina trió kezében vannak. A független vidéki médiahálózathoz „két feltétel szükséges. Minden megyében kell pár tisztességes újságíró, akik ebbe beleállnak. Szerintem ez mindenhol adott, csak meg kell találni ezeket az embereket. A másik, hogy legyen két-három bátor üzletember, aki lát ebben fantáziát, és hajlandó erre áldozni. Hiszek benne, hogy fel lehet építeni egy új rendszert, mert bár gondoltam, hogy Baranyában van igény egy új hangra, azt nem hittem, hogy ez az igény ekkora.”

Az összeállításban olvashatnak még egy független veszprémi és egy fehérvári portál múltjáról és jelenéről is. A három műhely vezetőiben sok más mellett az a közös, hogy alapvetően optimisták, úgy látják ugyanis, hogy a Fidesz uralta vidéki nyilvánosságban rengeteg téma van elhallgatva, az olvasók viszont sokszor épp az ilyen, politikai okokból elfojtott témákra kattintanak legjobban.

Nagy Gergely Miklós összeállítását a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.