Vasutat építek, százat, ezeret! – Bővítik a felcsúti kisvasutat

  • Magyar Krisztián
  • 2016. május 29.

Kis-Magyarország

A felcsúti kisvasút első szakaszának szűk körű átadóján Orbán Viktor már arról beszélt, hogy Csákvárig kéne lefektetni a síneket. A térség miniszterelnöki biztosa pedig azt indítványozta, a másik irányban meg se álljanak Bicskéig.

„Miért kellett vasutat építeni Alcsútdobozra és Felcsútra? Miért kellett a síneket lefektetni? (…) erre az egyszerű kérdésre az a válasz, hogy azért kellett a síneket lerakni, mert a kommunisták felszedték. Ha nem szedték volna fel, akkor most nem kellett volna újra leraknunk” – indokolta a közel 900 millió forintból kialakított kisvasút megépítését Orbán Viktor, amikor április végén szűk körben, a sajtó kizárásával átadta a beruházást. A miniszterelnök csak azt sajnálja, hogy mindössze hat kilométeren zakatol a vonat. És ha Orbán vasutat akar, akkor ott vasút lesz, még ha Felcsúton is akadnak szép számmal olyanok (Orbán meghatározásában: „cinikusok”), akik nem csupán feleslegesnek gondolják az egészet, hanem úgy vélik, megnehezíti az életüket is. Néhányan nyilatkoztak a Népszabadságnak azok közül, akik kénytelenek elviselni, hogy hétvégén több mint tízszer – hétköznap még csak délután vannak járatok – a házuktól alig 10-15 méterre zakatol a szerelvény. Lapunk úgy értesült, hogy még a kivitelezés előtt akadt olyan ingatlantulajdonos, aki a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál fellebbezett az engedélyeztetési eljárás után, de a kifogásait elutasították, mert a nyomvonal kialakítása elvileg megfelelt a jogszabályban leírtaknak. Beszéltünk olyan lakossal is, aki a Mészáros Lőrinc vezette önkormányzatnak jelezte: egyáltalán nincs ínyére, hogy a családi háza mellett mennek a sínek, de érdemi választ nem kapott. „Lehet mondani – mert ezt is megkaptam már a helyi nagy­okosoktól –, hogy csak délelőtt 10 óra körül jön az első szerelvény, de mi van, ha én akkor még pihenni szeretnék. Cseréljünk, jöjjenek ide élni és hallgassák napjában többször, ahogy csörög meg csattog a szerelvény” – mondta egy ott élő férfi, aki csak név nélkül nyilatkozott, mert – mint mondta – Orbán falujában könnyen megtalálják azokat, akik nyíltan mernek elégedetlenkedni. Jó pár olyan helybélit megkérdeztünk, aki az akadémia és a felcsúti vasútállomás közötti szakaszon, a sínek mellett él, hogy zavarja-e őket a kisvasút, de nyilatkozni nemigen akartak. Igaz, akadt, aki szűkszavúan megjegyezte: ez van, nem tud mit tenni; ám a többség annak hallatán, hogy újságíró vagyok, már fordult is meg.

Bukfenc

Bukfenc

Fotó: Sióréti Gábor

 

Mindenki megkaphatja

A felcsútiak tehát megkapták a kormányfő játékszerét, most az etyekiek izgulhatnak, hogy a feléjük már részben megtervezett útvonal elmegy-e a házak mellett, netán átvezet olyan ingatlanokon is, amelyek magánkézben vannak. Az állam által megrendelt megvalósíthatósági tanulmány és a beruházást előkészítő bizottság olyan nyomvonalat támogat, amely kettészel egy családi birtokot úgy, hogy a lakóház mellett haladnának a sínek egy másik, szintén magántulajdonú telekre.
A kétségbeesett lakóknak egy szűk körben rendezett fórumon Tessely Zoltán, a térség fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztos és országgyűlési képviselő próbálta elmagyarázni, hogy ne izguljanak, hiszen ezek csak tervek, semmilyen engedélyeztetési eljárás nem indult el, forrás sem áll rendelkezésre – arra viszont már nem volt hajlandó, hogy állami ígérvényt szerezzen, miszerint az állam nem sajátít ki magántelkeket a vasútépítésre. Tessely egyébként szintén kommunistázott egyet, amikor a fórumon így kommentálta a beruházást: „A mi különös kegyetlenséggel, előre megfontolt, aljas kommunista szándékból kisemmizett, kirabolt világunknak egy nemes darabját illeszthetjük ma vissza méltó helyére.” De kiderült az is, hogy Tessely „indítványozására” a felcsúti hat kilométert minden bizonnyal először Bicske felé bővítik. A már elkészült és a lapunk által is megszerzett tanulmány szerint valamivel több mint egymilliárdba kerülne e nyomvonal kiépítése, amely az előzetes kalkuláció szerint 2019-re lehet kész, és összehangolnák a bicskei vasúti csomópont átalakításával, amelyre már kapott pénzt a város. Hogy pontosan mit jelent, hogy Tessely a kormánynál „indítványozta” a Bicskéig történő bővítést, nem tudni; szerettünk volna erre is rákérdezni a miniszterelnöki biztosnál, de írásos megkeresésünkre nem reagált. Mindenesetre Orbán Viktor – információink szerint – a felcsúti átadón szűk körben beszélt a bővítésről, és kijelentette, hogy szerinte indokolt a nyomvonal kiépítése Bicskéig, az ellenkező irányba pedig egészen Lovasberényig; az etyekiek pedig, ha eldöntik, mit akarnak, részévé válhatnak a fejlesztésnek.
A miniszterelnök azt is felvetette, hogy a Lovasberény felé haladó sínekhez csatlakozva Csákvár felé is elmehetne a kisvasút egy mellékvonala. A térségben így fellendül a turizmus, és ezzel munkahelyek is létesülnek.

Arról, hogy Lovasberény lehet a cél, a kisvasút dolgozói is hallottak, az egyik jegyszedő hölgy azt is elmondta lapunknak, hogy úgy tudja, a Fejér megyei település fő látványossága, a Cziráki-kastély megújulásával kedvelt turistacélpont lehet, így került szóba a kisvasút elvezetése a Felcsút és Székesfehérvár között nagyjából félúton található községbe. „De még nem tudni, mi lesz, mert ezt is ócsárolják rendesen” – panaszkodott a hölgy.

Drága és unalmas

 

A már működő szakasz a fenntartók szerint is minden bizonnyal veszteséget termel majd. Az átadás utáni teljes hétvégén úgy láttuk, majdnem megtelik az egyenként nagyjából ötven-hatvan utast befogadó két vagon, de a még lelkes kisvasút- vagy Orbán-rajongók sem fogják rendszeresen látogatni az attrakciót, és az érdeklődő kisgyermekek sem akarnak minden hétvégén kisvasutazni. Már csak azért sem, mert a hat kilométeres szakasz megtétele roppant unalmas lehet azoknak, akik nem akarnak a három megálló valamelyikén leszállni, és onnan csak később visszaindulni. Ha a Puskás Akadémiától néhány száz méterre található megállóból indulunk, akkor nagyjából 35 perc alatt érünk át az alcsútdobozi arborétumhoz. A hat kilométer megtétele azért tart ilyen sokáig, mert a több helyen érvényben lévő 15 km/h korlátozások miatt eleve lassan halad a szerelvény, amely minden megállóban 10 percet várakozik. Aki úgy próbálná ki a kisvasutat, hogy közben nem száll le egy kávéra a középső állomáson, és nem akarja bejárni a Pancho Arénát vagy az alcsútdobozi arborétumot, annak egy oda-vissza út majd’ másfél órájába telik, miközben nem lehet azt sem mondani, hogy legalább a tájban gyönyörködhet. Több szakaszon kimondottan lehangoló a gazos erdőszél, a kertek végei vagy a magas töltések, amelyek miatt akkor sem tudnánk bámészkodni, ha szeretnénk. Így pedig legfeljebb az „élményért” érdemes kifizetni az 1000 forintos menettérti teljes árú jegyet. A kávéval sem árt vigyázni, hiszen 500 forintért lehet meginni egyet a középső állomásnál kialakított kávézóban. (A jegypénztárban kapott blokk szerint a helyet a Puskás Akadémia egyik nonprofit vállalkozása, a Pro-Kvóta 2004. üzemelteti.) Igaz viszont, hogy a sínek lefektetésével Orbán Viktor egy újabb álma is valóra válhat: a miniszterelnök ugyanis azt nyilatkozta, hogy kisgyermekként mindig arról ábrándozott, egyszer majd ő is „hajtányolhat”, ráadásul nem is akárhogy, csakis kézi hajtányon. Ehhez ugyan még engedélyt is kell kérnie, de ha megkapja, akkor a mellett a ház mellett is elsuhanhat Felcsúton, ahol gyermekkora egy részét töltötte.

Segítenek, ahol tudnak

Nyílt titok, hogy a felcsúti kisvasút építésébe Mészáros Lőrinc is besegített. A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány ugyan a Swietelsky Vasúttechnika Kft.-t bízta meg a kivitelezéssel, de a munkálatok helyszínén több alkalommal is láttuk a milliárdos polgármester cégeinek gépeit és alkalmazottait. Az egyik végállomásnál található Alcsúti Arborétumot 200 millió forintért újította fel nemrég a Mészáros és Mészáros Kft., amely onnan nem messze néhány hete egy kalandparkot is nyitott. A közelben található még a Puskás Sport Hotel is, amelynek tulajdonosa a Mészáros által elnökölt Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány. A hotel éttermében a felcsúti baráti körrel együtt gyakran megfordul Orbán Viktor is.

A kisvasúthoz a felcsúti polgármester öccse, a szintén sikeres vállalkozó és önkormányzati képviselő is hozzátette a magáét. Mészáros János mostanában jól menő vállalkozásának, az Agro-Felcsút Kft.-nek a középső állomás közvetlen szomszédságában volt az egyik telephelye, ám nem sokkal a megnyitó előtt kipakolt a területről, így itt most azok parkolhatnak ingyen, akik autóval érkeztek kisvasutazni. Az ingatlan információink szerint még mindig az Agro-Felcsúté.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)