Kübekháza egy 1500 lelkes kis falu Csongrád megye déli részén, a szerb–magyar–román határ találkozásánál. Épp mostanában készült el a kübeki grund, amely lényegében a fél falut is befogadó sátor, a hamarosan kezdődő nyári szezonban itt fognak színielőadásokat tartani. A falu közepén, a templom körül kis park van, itt kerti ülőgarnitúrákba lehet leheveredni, de van tavacska, rajta híd, a Mézeskalács házban szinte szociális központként működik egy csapat, ahova be lehet térni egy pofa kakaóra vagy levesre. A legtöbb ötlet ugyan a polgármestertől származik, de a közmunkások barkácsolják össze azokat. A hétvégén egyiküket jutalmazták a falunapon.
| ||
„Tíz éve vagyok közmunkás – fog bele nehézkesen Kollár János. – Szegeden éltünk, de a feleségem szívműtéten esett át, ápolásra szorult, így a kisfiunk mellé én mentem gyesre. Mire letelt, addigra az olasz munkáltatóm Romániába telepítette a céget, laboratóriumi eszközöket gyártottunk, elektronikai műszerészként dolgoztam ott. Aztán nem vettek fel sehova, az olcsóbb megélhetés és a nyugalmasabb viszonyok miatt kiköltöztünk Kübekházára. Amikor már több állást kínáltak a piacon, akkor meg már azért sem vettek fel, mert a szegedieket előnyben részesítették, meg aztán egyre idősebb is lettem. Nem szakmám az ácsmesterség, de barkácsolni szeretek, amit itt lát mindenfele, azt mi csináltuk a kollégáimmal.”
Az ötvenes férfi nem panaszkodik, inkább mosolyog, bár amikor arról kezdünk beszélgetni, anyagilag hogy jönnek ki beteg feleségével, aki ugyan évekkel ezelőtt rokkantsági nyugdíjba ment, de most a „javulás útjára” lépve rehabilitációs járadékot kap, akkor azért ráfagy az arcára a mosoly. Aztán amikor 14 éves fia jön szóba, ismét felderül: „Nemzetközi versenyt is nyert már, akusztikus gitáron játszik, nagyon tehetséges. A 37 éves kis Opellel viszem be Szegedre minden héten háromszor, nem szeretnénk, ha lemaradna, kiesne.” Most zavarba ejtő volt számára a kitüntetés, de meg is hatódott tőle. „Jó érzés, hogy ragaszkodnak hozzám. Tudja, senkinek nem kívánom azt, amikor lejár egy ciklus, akkor mindig attól rettegünk hetekig, hogy vajon lesz-e újra munka, vagy azért a kevésért sem dolgozhatunk.”
| ||
„Kvóta kellene”
„Nagyon rossz úgy az emberek szemébe nézni, hogy semmi biztatót nem tudok nekik mondani hosszú távon, pedig vannak olyanok, akikkel évek óta együtt dolgozunk, tudom, hogy tisztességgel, jó minőségben elvégzik a munkájukat” – magyarázza Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere (róla korábbi cikkünkben olvashat bővebben). „A közkonyhán évek óta közfoglalkoztatottak mosogatnak, osztják az ételt, csak a szakácsnő dolgozik főállásban. Az időseknek, akik már maguk képtelenek arra, lenyírjuk a füvet, bevásárolunk. Nálunk nincs mezőgazdasági Start program, amely egész éves foglalkoztatást biztosít, mivel a szegedi járáshoz tartozunk, így nem számítunk hátrányos helyzetű településnek, holott rosszabb helyzetben vagyunk, mint sok település, amely a hátrányos kategóriába került. (Az egész éven át tartó Start program kiegyensúlyozottabb, biztosabb munkát jelent, de csak a hátrányos helyzetű járásokban levő települések kapnak erre támogatást – Sz.R.) Mi így próbálunk boldogulni.”
A polgármester szerint az a 340 milliárd forint, amit a kormány az idei közfoglalkoztatásra szán, igazán elég lenne arra is, hogy a települések számára biztosítsanak egy kvótát, különítsenek el ebből az óriási összegből egy keretet, amelyből a települések, igényeik szerint állandó alkalmazásba vehetnék azokat, akiknek a munkájukra szükség van, és azt megbízhatóan el is végzik. Molnár szerint ezzel az egyébként szűkösnek nem mondható keret nem növekedne. Ezt az ötletét a kübekházi polgármester felvetette egy nemrégiben, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége szervezésében a térség polgármestereinek és jegyzőinek tartott tanácskozásán is, ahol egyébként jelen volt a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásban jártas főtanácsosa is. Lőrincz Leó a felvetésre annyit reagált csupán, hogy a közfoglalkoztatást éppen átmeneti megoldásnak találták ki, nem állandó munkahelyek finanszírozása a cél. Pedig a fórumon részt vevő polgármesterek közül többen is hasonló cipőben járnak, néhányan még azzal is kiegészítették, hogy míg egyesek számára méltatlanul kevés lehetőséget és pénzt jelent a közmunka, addig másoknak egy teljesen másfajta ellátásra lenne szükségük, mert vannak, akik mentális problémákkal küzdenek, s a jelenlegi struktúra rajtuk sem segít egy szemernyit sem. Erre már inkább volt javaslata a tanácsadónak: kidolgoztak egy programot erre a célcsoportra, amelyben szociális munkások és mentorok is segítik majd az abban résztvevőket. Többet azonban nem árult el a programról, mivel arról még nem döntöttek a kormányülésen, csak annyit mondott, hogy elsőként pilot jelleggel fogják azt elindítani.
Átmeneti?
Kübekházán forgó rendszerben 25-40 közfoglalkoztatott dolgozik, ahogy a hétvégén kitüntetett Kollár János. Többnyire asztalos- és vasmunkák adódnak az iskolában, a polgármesteri hivatalban, illetve a közterületen. Többen dolgoznak a közkonyhán és a Nemzeti Művelődési Intézet programjában is foglalkoztatnak egy jogi egyetemet végzett férfit.
| ||
De van a közmunkások között hiányszakmát tanult férfi is. Pali végzettsége szerint hentes, és annak ellenére nem tud elhelyezkedni, hogy a henteseket mindenütt vadásszák, mivel rengetegen külföldön vállaltak munkát. „Tudja, inkább kapnak a fiatalok után. 58 évesen már be sem hívnak, pedig rengeteg pályázatot írtam, írok folyamatosan, de már nem vagyok túl lelkes, még csak nem is válaszolnak” – magyarázza a nemrégiben a közmunkásokhoz csatlakozó férfi.
Az asszonyok, akik szeméttel teli zsákokat gyűjtöttek épp a térről, ugyanerről beszélnek. „Az élet fintora, hogy én munkaügyi előadó voltam, de a hatvanas éveim felé nem törik magukat értem. Igaz-e, Kati?” – szól a másik hasonló korú nő felé. A harmadik szorgos kéz egy fiatal lányé, látja csodálkozásomat, így a kérdésemet meg sem várva mondja: „Három éve vagyok közmunkás. 26 éves vagyok, érettségim van. Jelentkeztem én már eladónak, pénztárosnak, de be kellene járni innen Szegedre, 18 kilométer csupán, de nem kellettem. Meg szerintem attól is tartanak, hogy hamarosan gyereket szülnék. De mire is szülnék?”
Molnár Róbert nehezen viseli azt, hogy a kis közösségben rá hárul az a feladat, hogy a szemébe nézzen azoknak, akik a közfoglalkoztatás rendszeres időszaki felfüggesztése idején még az amúgy is megalázóan alacsony közmunkásbér töredékéből kénytelenek élni, majd rettegve várják, hogy indul-e újabb program, s ha igen, nekik lesz-e abban helyük. A kormányzati portálon márciusban elindult közfoglalkoztatási oldal adatai szerint a tavalyihoz képest kétezerrel nőtt a közfoglalkoztatottak száma, ám az évek óta csökkenő tendencia megállt, sőt növekedni kezdett a munkanélküliek esetében. Az ellátásban egyáltalán nem részesülő munkanélküliek száma 35 ezerrel, a foglalkoztatáshelyettesítő ellátásban részesülők száma 14 ezerrel, az álláskeresési ellátásban részesülők száma pedig 8 ezerrel nőtt a tavalyihoz képest. Az országos átlagnál kedvezőbb helyzetben lévő Csongrád megyében is nőtt a munkanélküliek száma, míg a közfoglalkoztatásba kevesebben jutottak be a március végi adatok szerint.
