2012. január 20-án Levél Tatáról címmel jelent meg a narancs.hu-n a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) reakciója egy környékbeli lakos írására. A cikk szerint a cég „egyesével cáfolja meg a Greenpeace állításait”. A vállalat nagy lendülettel sárba döngöl több olyan állítást, amelyet a Greenpeace sosem tett, ám az általunk felvetett problémákra továbbra sem ad semmilyen érdemi választ.
A Greenpeace álláspontja szerint a Duna-parton a környezeti kockázat jelentősen nő a több mint 160-féle veszélyes hulladék és egyéb hulladékok keverésével, majd a nem elégségesen szigetelt tározón való terítéssel. Nem igaz, hogy a sokféle mérgező anyagból ártalmatlan komposzt lesz: a zöldek által felkért független osztrák hulladékgazdálkodási igazságügyi szakértő, Karl E. Lorber ezt elég egyértelműen cáfolta. A felügyelőség által kiadott engedély az EMLA környezetjogi egyesület jogász szakértője és Bándi Gyula környezetjogász professzor szerint sem jogszerű, ezért javasolják az engedély visszavonását. A Greenpeace ez alapján a hazai ügyészségnél, illetve az Európai Bizottságnál kérte a fellépést a szabálytalan engedély ellen.
A Greenpeace szerint a tározókból kijutnak a szennyező anyagok, veszélyeztetve a talajvizet és a Dunát. Az almásfüzitői tározók szennyezését alacsony vízállásnál magunk is láttuk, és laboratóriumban ki is mértük. Decemberben a Greenpeace munkatársai, majd a Bálint Analitika laboratórium szakemberei is hivatalos körülmények között vettek mintákat, majd azokat akkreditált laboratóriumban vizsgáltuk. A tározó melletti partfalból vett mintákban arzén, a molibdén és a bróm mennyisége haladta meg jelentősen a talajra megadott határértéket (1). Azt, hogy a tározók szennyezik a környezetet, még az illetékes Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség több dokumentuma is megerősíti (2).
Fotó: Sióréti Gábor
Nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a Tatai Zrt. által a területre hozott veszélyes anyagok milyen mértékben kerülnek a levegőbe, ám a vörösiszap pora több rákkeltő anyagot tartalmaz, ami összefüggésben állhat a környék rákos megbetegedéseivel. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. feladata lenne a vörösiszap befedése, amit több mint húsz éve nem fejeznek be. Nyilván sokkal jobban fizet az, ha a befedésre hivatkozva több mint 25 éven át sok millió tonnányi veszélyes és nem veszélyes hulladékot hordhatnak oda, mint egy-két év alatt megfelelően lefedni a területet. A lakosság egészségének védelme nyilván ráér, ha sokmilliárdos profit zsebelhető be ezalatt. A Greenpeace szerint komoly problémát jelent a porszennyezés, és azonnali intézkedéseket kellene hozni a kiporzás ellen. Ám nem a kiporzás okozza a talaj és a környező vizek szennyezettségét, hanem maga a tározó, melynek az alja nem elégségesen szigetelt, és az oldalsó falán is átjuthat a szennyezés.
A cég mindenáron a konkurensekkel próbálja összehozni Lorber professzor urat – mondván, hogy a professzor egyetemével más hulladékos cégek dolgoznak. Az érveit, szakmai állításait azonban nem vitatja. Az igazságügyi szakértő szerint Almásfüzitőn nem játszódnak le a komposztálódásra jellemző folyamatok, és a tevékenység gyakorlatilag a tiltott hulladékhígítás, amely komoly környezeti kockázatot jelent. A cég mellesleg megbízta kutatásokkal az ELTE-t és az MTA-t, és nem gondoljuk, hogy ebből számottevő következményeket lehetne levonni a két intézményről.
A cég többször állította, hogy akár mezőgazdasági felhasználása is lehetne a komposztjuknak, még sincs információnk arról, hogy bárki is vett volna e csodakomposztból. Különösen, hogy a „komposzt” megengedett toxikus elemtartalma sok elemnél a talajhatárérték tízszerese, higany esetében például hússzorosa (!). Egyébként józan ésszel is feltételezhetjük, hogy ebben a magyar csodában azért valami sántít, hiszen valamiért a világ nagy részén kezelni, ártalmatlanítani próbálják a veszélyes hulladékokat, nem pedig mindet összekeverni, amiből kijön egy fantasztikus komposzt. Korábban Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár is kijelentette, hogy „teljesen igaza van a Greenpeace-nek: Almásfüzitőn nincs szó semmiféle komposztálásról, amely amúgy fizikai abszurdum lenne”, továbbá az engedély teljes felülvizsgálatát ígérte. Bár az engedélyről hazánk talán legismertebb környezetjogásza is kijelentette, hogy szabálytalan és jogellenes, ennek ellenére Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter idén februárban már azt jelentette ki, hogy Almásfüzitőn a TKV által alkalmazott technológia „korszerű, az EU-ban és világszerte elfogadott, ajánlott és alkalmazott hulladékkezelési gyakorlat”. Ami azért furcsa, mert a hatályos uniós hulladék-keretirányelv – amely nem volt még hatályban az engedély kiadásakor – tiltja ezt a technológiát (3), tehát nehezen elképzelhető, hogy az EU ajánlaná az általa már betiltott eljárást.
Az illetékes környezetvédelmi felügyelőség a környezet megóvása helyett sajnos inkább a szennyezés elfedését tekinti feladatának. A szabálytalan engedély kiadásán túl eseti, 111-szeres arzén- és 200-szoros molibdén-határértéket adott a területen a talajvízre. Így, ha az ügyészség vagy az uniós szervek nem lépnek, akkor a cég még négy évig hordhat közvetlenül a Duna partján álló tározóba több százezer tonna veszélyes hulladékot, mindenfajta érdemi ellenőrzés nélkül. Ha bebizonyosodik, hogy félelmeink mégsem voltak alaptalanok, akkor a kármentesítés akár százmilliárdos költségeit már minden bizonnyal közpénzből kell fizetnünk.
Simon Gergely
regionális vegyianyag-szakértő
Greenpeace
(A Tatai Környezetvédelmi Zrt. és a Greenpeace vitáját a narancs.hu ezzel lezártnak tekinti.)
Jegyzetek
1 A Greenpeace által vett part menti talajmintában a toxikus arzén koncentrációja 324 mg/kg volt, míg a talajra megadott határérték csupán 15 mg/kg. A labor szakértői által vett vöröslő talajmintarészekben 219 mg/kg volt az arzénszint.
2 A felügyelőség egy 2011-es határozata megállapítja, hogy a talajvízszennyezés a korábbi vörösiszap-kihelyezés következménye; egy korábbi 2010-es dokumentuma (H-8212-2/2010) szerint pedig „a területen lévő talajvíz toxikusfém-szennyezése uralkodóan a Ny-i szomszédos területen lévő nagy mennyiségű vörösiszap-depóniákból származik”. Egy 90-es évekbeli vizsgálat egyes tározókról megállapítja, hogy „a felületre juttatott vízmennyiség döntő hányada átszivárgott”.
3 A 2008/98/EK csak akkor engedi a hulladékkeverést, ha az megfelel egy BAT-nak (elérhető legjobb technológia). Márpedig ezen technológia nem BAT, azaz ezt kifejezetten tiltja a hulladék-keretirányelv.
