Elönti a víz Pintérék agyát

  • Szlavkovits Rita
  • 2013. április 29.

Kis-Magyarország

A Nemzeti Vízstratégia fizikai végrehajtása a közmunkásokra vár. Nekik kell azt a munkát elvégezni, ami valaha több ezer vízügyi alkalmazott dolga volt. A közmunkások fölött viszont Pintér diszponál, ő azonban más feladatra is rendelheti őket. Vízügyben is kezd megmutatkozni a működésképtelenség.

„Nem akkor kell esernyőt venni, amikor már eleredt az eső.” Ez a népi bölcsesség jár szájról szájra a belvíz elöntötte földek tulajdonosai között. Két évtizede gyakorlatilag akkor folyik karbantartás a belvizet elvezető rendszereken, amikor már áll a víz a táblákon. De a baj ennél most jóval komolyabb.

Ma ugyanis az a helyzet, hogy a vízügyi hatósági feladatokat a vidékfejlesztési tárca látja el, az operatív részt a belügy vonta magához, azzal érvelve, hogy a közmunkaprogramok a tárcához tartoznak. Márpedig a vízügyben foglalkoztatják a közfoglalkoztatottak nagy részét. Így aztán előfordul, hogy például a vidékfejlesztés által meghatározott feladatokhoz 100 közmunkást kér a tárca, a belügy viszont csak 20-at tud biztosítani. Valaha több ezren dolgoztak a vízügyi igazgatóságokon. Ehhez képest ma a vízügynél, a társulatoknál és az önkormányzatoknál is közmunkások védekeznek.

Két bába között

„Tizenöten vagyunk közmunkán a faluban, ebből csak öt férfi – meséli Bata László –, képzelheti, mi öten szivattyúztunk, amikor egy hónapja házakat is kellett védeni. Nagyobb baj az idén nem volt, nem úgy, mint 2010-ben. Akkor is közfoglalkoztatott voltam, míg mások házát védtük, összedőlt az otthonom” – magyarázkodik László, mikor beljebb invitál lakhelyére, ami most egy korábban fürdőszobaként funkcionáló pici melléképület. Két éve itt lakik, az önkormányzat akkor felajánlott neki egy szobát a polgárőrök házában, de azt nem fogadta el, maradt a fürdőszoba, itt mégis a maga ura. A mosdóból asztalt csinált, egy deszkát fektetett keresztbe a valaha szebb napokat látott kerámián, az ágy meg éppen befért. Hát így. Abból az alig 30 ezer forintból. Az udvari tűzhelyen rotyog a fazékban a leves. Télen nem főz, akkor hideg van.

A vízstratégia országjárásának mórahalmi állomásán a Tisza–Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat elnöke jelezte, hogy míg tavaly 600 közmunkással tudták elvégezni a szükséges munkát, az idei évben 140-re kaptak lehetőséget, gyakorlatilag júniusig tudnak embereket foglalkoztatni. Illés Zoltán elismerte, hogy 2012 januárja óta nem tudnak megegyezni a belüggyel. A szakmai irányítást a vidékfejlesztés tartja magánál, ott vannak a szoftverek, adatok; a belügy pedig a közmunkásokat irányítja. Így fordult az is elő – mondta el az államtitkár –, hogy kért és kapott Pintértől 36 munkást, majd a belügy csupán 11 bérét utalta át. Ahol nem működik az alá-fölé rendeltség, ott szétesik a rendszer – érvelt Illés Zoltán.

A Nemzeti Vízstratégia – amelynek társadalmi vitája jelenleg zajlik – rögzíti ezt a kettős vezérlést. Szerettem volna megkérdezni a zöld államtitkárt, hogyan képzelik a stratégia megvalósítását, ha ez a kettősség, ami láthatóan jelenleg sem működik, megmarad. Illés szerint azonban eleget hallottam a fórumon, amit nyilván rögzítettem is, tehát nem kaptam választ. A fórumon ezzel kapcsolatban mindösszesen annyit mondott Illés, hogy az elkövetkező három évben majd letisztul a kép.

Pénz nélkül nem lehet védekezni

Egy gazda megmutatja a belvízi csatornákat, arra kér, hogy nevét ne írjam le, mert kicsi a falu, kibeszélik. Nem is kell kommentárt fűzni a látnivalóhoz: fák, bokrok nőnek a csatornákban sok helyen. Nincs pénze sem az önkormányzatoknak, sem a vízgazdálkodási társulatoknak – mondja megértően kísérőm –, pénz nélkül pedig sem védekezni nem lehet, sem öntözni. Tervezni, azt lehet. „Itt egy kapavágás sem történt a két évvel ezelőtti nagy belvíz óta – állít meg a férfi az egyik csatornánál –, nézze, ezt a szakaszt is mi ástuk ki, azóta benőtte a gaz, némelyikbe már szép fa is nőtt, ez nem eresztené át a vizet.”

 


Fotó: A szerző felvétele

Betérünk még egy tanyára, itt a száraz idő ellenére is csillog még a víz. „Nem tudjuk kivinni a teheneket legelni – mutatja a tavacskát a gazdasszony –, tavalyelőtt ástunk egy árkot, baráti segítséggel, saját pénzből. Itt én még nem láttam se vízügyeseket, se a társulat embereit.”

Zavaros jövőkép

Illés Zoltán, aki 2010-ben még a vízügy korlátlan ura volt, azt tervezte, hogy központi irányítás alá vonja az egész vízügyet (8000 km főcsatornát a vízügyi igazgatóságok, 20 ezer km mellékcsatornát a területi vízgazdálkodási társulatok kezelnek, a többi magánkézben van). Három év alatt gyakorlatilag csak zavarosabbá vált minden: a vízgazdálkodási társulatokat Illés először beszüntetni akarta, majd amikor kiderült, hogy erre a törvény nem ad lehetőséget, akkor ellehetetlenítette működésüket.

Ezt a területi szinten támadt űrt lett volna hivatott pótolni a – megint csak Illés álmai szerint – felállítandó Öntözési Hivatal, amely létrehozta volna a saját regionális szervezeteit. Igen ám, de az Öntözési Hivatal helyett egy ügynökséget fognak létrehozni (ez szintén szerepel a Nemzeti Vízstratégiában), aminek csak szakmai feladatai lesznek, utasításokat nem adhat, az a belügy dolga lesz, s megint marad a kérdés: ki fog védekezni és öntözni?

A területi vízgazdálkodási feladatokra bejelentkeztek a földtulajdonosok. Jakab István, a Magosz elnöke, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének márciusi rendezvényén arról biztosította az ott megjelent társulati vezetőket, hogy számít a munkájukra, csak más felállásban, erről részleteket az új agrárkamara megalakulása után árul el. A mórahalmi fórumon megkérdeztem, hogy miként tervezik az új felállást. Az elnök válaszaiból csupán az derült ki, hogy a vízkormányzást a gazdáknak kell kezükbe venniük.

További államosítások
Nemzeti Vízstratégia tehát van, amely meghatároz rövid, közép- és hosszú távú célokat, uniós források felhasználásával. Kisebb nézeteltérések szakmai kérdésekben is vannak, de az igazi hiányossága az, hogy nem derül ki belőle, ki irányítja valójában a vízügyet. Nem derül ki, hogy alulról szerveződik-e a védekezés és öntözés vagy központi irányítás lesz; ha alulról szerveződik, akkor maradnak-e a társulatok; ha központi irányítás lesz, a vízügyi igazgatóságok képesek lesznek-e 46 ezer kilométernyi csatorna kezelésére; ki fogja az öntözést megszervezni, az érte járó pénzt beszedni.

A mórahalmi fórumon Illés azt is elárulta, hogy Pintér a csatornákat maradéktalanul állami kézbe venné. Ez persze terv csupán, mint ahogy a Nemzeti Vízstratégia is az, egyelőre. Még tart az országjárás, júniusban kerül a végleges terv a kormány elé. Ahogy Illés fogalmazott a fórumon: számos érdek feszül egymásnak.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.