„Nem akkor kell esernyőt venni, amikor már eleredt az eső.” Ez a népi bölcsesség jár szájról szájra a belvíz elöntötte földek tulajdonosai között. Két évtizede gyakorlatilag akkor folyik karbantartás a belvizet elvezető rendszereken, amikor már áll a víz a táblákon. De a baj ennél most jóval komolyabb.
Ma ugyanis az a helyzet, hogy a vízügyi hatósági feladatokat a vidékfejlesztési tárca látja el, az operatív részt a belügy vonta magához, azzal érvelve, hogy a közmunkaprogramok a tárcához tartoznak. Márpedig a vízügyben foglalkoztatják a közfoglalkoztatottak nagy részét. Így aztán előfordul, hogy például a vidékfejlesztés által meghatározott feladatokhoz 100 közmunkást kér a tárca, a belügy viszont csak 20-at tud biztosítani. Valaha több ezren dolgoztak a vízügyi igazgatóságokon. Ehhez képest ma a vízügynél, a társulatoknál és az önkormányzatoknál is közmunkások védekeznek.
Két bába között
„Tizenöten vagyunk közmunkán a faluban, ebből csak öt férfi – meséli Bata László –, képzelheti, mi öten szivattyúztunk, amikor egy hónapja házakat is kellett védeni. Nagyobb baj az idén nem volt, nem úgy, mint 2010-ben. Akkor is közfoglalkoztatott voltam, míg mások házát védtük, összedőlt az otthonom” – magyarázkodik László, mikor beljebb invitál lakhelyére, ami most egy korábban fürdőszobaként funkcionáló pici melléképület. Két éve itt lakik, az önkormányzat akkor felajánlott neki egy szobát a polgárőrök házában, de azt nem fogadta el, maradt a fürdőszoba, itt mégis a maga ura. A mosdóból asztalt csinált, egy deszkát fektetett keresztbe a valaha szebb napokat látott kerámián, az ágy meg éppen befért. Hát így. Abból az alig 30 ezer forintból. Az udvari tűzhelyen rotyog a fazékban a leves. Télen nem főz, akkor hideg van.
A vízstratégia országjárásának mórahalmi állomásán a Tisza–Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat elnöke jelezte, hogy míg tavaly 600 közmunkással tudták elvégezni a szükséges munkát, az idei évben 140-re kaptak lehetőséget, gyakorlatilag júniusig tudnak embereket foglalkoztatni. Illés Zoltán elismerte, hogy 2012 januárja óta nem tudnak megegyezni a belüggyel. A szakmai irányítást a vidékfejlesztés tartja magánál, ott vannak a szoftverek, adatok; a belügy pedig a közmunkásokat irányítja. Így fordult az is elő – mondta el az államtitkár –, hogy kért és kapott Pintértől 36 munkást, majd a belügy csupán 11 bérét utalta át. Ahol nem működik az alá-fölé rendeltség, ott szétesik a rendszer – érvelt Illés Zoltán.
A Nemzeti Vízstratégia – amelynek társadalmi vitája jelenleg zajlik – rögzíti ezt a kettős vezérlést. Szerettem volna megkérdezni a zöld államtitkárt, hogyan képzelik a stratégia megvalósítását, ha ez a kettősség, ami láthatóan jelenleg sem működik, megmarad. Illés szerint azonban eleget hallottam a fórumon, amit nyilván rögzítettem is, tehát nem kaptam választ. A fórumon ezzel kapcsolatban mindösszesen annyit mondott Illés, hogy az elkövetkező három évben majd letisztul a kép.
Pénz nélkül nem lehet védekezni
Egy gazda megmutatja a belvízi csatornákat, arra kér, hogy nevét ne írjam le, mert kicsi a falu, kibeszélik. Nem is kell kommentárt fűzni a látnivalóhoz: fák, bokrok nőnek a csatornákban sok helyen. Nincs pénze sem az önkormányzatoknak, sem a vízgazdálkodási társulatoknak – mondja megértően kísérőm –, pénz nélkül pedig sem védekezni nem lehet, sem öntözni. Tervezni, azt lehet. „Itt egy kapavágás sem történt a két évvel ezelőtti nagy belvíz óta – állít meg a férfi az egyik csatornánál –, nézze, ezt a szakaszt is mi ástuk ki, azóta benőtte a gaz, némelyikbe már szép fa is nőtt, ez nem eresztené át a vizet.”
Fotó: A szerző felvétele
Betérünk még egy tanyára, itt a száraz idő ellenére is csillog még a víz. „Nem tudjuk kivinni a teheneket legelni – mutatja a tavacskát a gazdasszony –, tavalyelőtt ástunk egy árkot, baráti segítséggel, saját pénzből. Itt én még nem láttam se vízügyeseket, se a társulat embereit.”
Zavaros jövőkép
Illés Zoltán, aki 2010-ben még a vízügy korlátlan ura volt, azt tervezte, hogy központi irányítás alá vonja az egész vízügyet (8000 km főcsatornát a vízügyi igazgatóságok, 20 ezer km mellékcsatornát a területi vízgazdálkodási társulatok kezelnek, a többi magánkézben van). Három év alatt gyakorlatilag csak zavarosabbá vált minden: a vízgazdálkodási társulatokat Illés először beszüntetni akarta, majd amikor kiderült, hogy erre a törvény nem ad lehetőséget, akkor ellehetetlenítette működésüket.
Ezt a területi szinten támadt űrt lett volna hivatott pótolni a – megint csak Illés álmai szerint – felállítandó Öntözési Hivatal, amely létrehozta volna a saját regionális szervezeteit. Igen ám, de az Öntözési Hivatal helyett egy ügynökséget fognak létrehozni (ez szintén szerepel a Nemzeti Vízstratégiában), aminek csak szakmai feladatai lesznek, utasításokat nem adhat, az a belügy dolga lesz, s megint marad a kérdés: ki fog védekezni és öntözni?
A területi vízgazdálkodási feladatokra bejelentkeztek a földtulajdonosok. Jakab István, a Magosz elnöke, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének márciusi rendezvényén arról biztosította az ott megjelent társulati vezetőket, hogy számít a munkájukra, csak más felállásban, erről részleteket az új agrárkamara megalakulása után árul el. A mórahalmi fórumon megkérdeztem, hogy miként tervezik az új felállást. Az elnök válaszaiból csupán az derült ki, hogy a vízkormányzást a gazdáknak kell kezükbe venniük.
További államosítások
Nemzeti Vízstratégia tehát van, amely meghatároz rövid, közép- és hosszú távú célokat, uniós források felhasználásával. Kisebb nézeteltérések szakmai kérdésekben is vannak, de az igazi hiányossága az, hogy nem derül ki belőle, ki irányítja valójában a vízügyet. Nem derül ki, hogy alulról szerveződik-e a védekezés és öntözés vagy központi irányítás lesz; ha alulról szerveződik, akkor maradnak-e a társulatok; ha központi irányítás lesz, a vízügyi igazgatóságok képesek lesznek-e 46 ezer kilométernyi csatorna kezelésére; ki fogja az öntözést megszervezni, az érte járó pénzt beszedni.
A mórahalmi fórumon Illés azt is elárulta, hogy Pintér a csatornákat maradéktalanul állami kézbe venné. Ez persze terv csupán, mint ahogy a Nemzeti Vízstratégia is az, egyelőre. Még tart az országjárás, júniusban kerül a végleges terv a kormány elé. Ahogy Illés fogalmazott a fórumon: számos érdek feszül egymásnak.
