Elönti a víz Pintérék agyát

  • Szlavkovits Rita
  • 2013. április 29.

Kis-Magyarország

A Nemzeti Vízstratégia fizikai végrehajtása a közmunkásokra vár. Nekik kell azt a munkát elvégezni, ami valaha több ezer vízügyi alkalmazott dolga volt. A közmunkások fölött viszont Pintér diszponál, ő azonban más feladatra is rendelheti őket. Vízügyben is kezd megmutatkozni a működésképtelenség.

„Nem akkor kell esernyőt venni, amikor már eleredt az eső.” Ez a népi bölcsesség jár szájról szájra a belvíz elöntötte földek tulajdonosai között. Két évtizede gyakorlatilag akkor folyik karbantartás a belvizet elvezető rendszereken, amikor már áll a víz a táblákon. De a baj ennél most jóval komolyabb.

Ma ugyanis az a helyzet, hogy a vízügyi hatósági feladatokat a vidékfejlesztési tárca látja el, az operatív részt a belügy vonta magához, azzal érvelve, hogy a közmunkaprogramok a tárcához tartoznak. Márpedig a vízügyben foglalkoztatják a közfoglalkoztatottak nagy részét. Így aztán előfordul, hogy például a vidékfejlesztés által meghatározott feladatokhoz 100 közmunkást kér a tárca, a belügy viszont csak 20-at tud biztosítani. Valaha több ezren dolgoztak a vízügyi igazgatóságokon. Ehhez képest ma a vízügynél, a társulatoknál és az önkormányzatoknál is közmunkások védekeznek.

Két bába között

„Tizenöten vagyunk közmunkán a faluban, ebből csak öt férfi – meséli Bata László –, képzelheti, mi öten szivattyúztunk, amikor egy hónapja házakat is kellett védeni. Nagyobb baj az idén nem volt, nem úgy, mint 2010-ben. Akkor is közfoglalkoztatott voltam, míg mások házát védtük, összedőlt az otthonom” – magyarázkodik László, mikor beljebb invitál lakhelyére, ami most egy korábban fürdőszobaként funkcionáló pici melléképület. Két éve itt lakik, az önkormányzat akkor felajánlott neki egy szobát a polgárőrök házában, de azt nem fogadta el, maradt a fürdőszoba, itt mégis a maga ura. A mosdóból asztalt csinált, egy deszkát fektetett keresztbe a valaha szebb napokat látott kerámián, az ágy meg éppen befért. Hát így. Abból az alig 30 ezer forintból. Az udvari tűzhelyen rotyog a fazékban a leves. Télen nem főz, akkor hideg van.

A vízstratégia országjárásának mórahalmi állomásán a Tisza–Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat elnöke jelezte, hogy míg tavaly 600 közmunkással tudták elvégezni a szükséges munkát, az idei évben 140-re kaptak lehetőséget, gyakorlatilag júniusig tudnak embereket foglalkoztatni. Illés Zoltán elismerte, hogy 2012 januárja óta nem tudnak megegyezni a belüggyel. A szakmai irányítást a vidékfejlesztés tartja magánál, ott vannak a szoftverek, adatok; a belügy pedig a közmunkásokat irányítja. Így fordult az is elő – mondta el az államtitkár –, hogy kért és kapott Pintértől 36 munkást, majd a belügy csupán 11 bérét utalta át. Ahol nem működik az alá-fölé rendeltség, ott szétesik a rendszer – érvelt Illés Zoltán.

A Nemzeti Vízstratégia – amelynek társadalmi vitája jelenleg zajlik – rögzíti ezt a kettős vezérlést. Szerettem volna megkérdezni a zöld államtitkárt, hogyan képzelik a stratégia megvalósítását, ha ez a kettősség, ami láthatóan jelenleg sem működik, megmarad. Illés szerint azonban eleget hallottam a fórumon, amit nyilván rögzítettem is, tehát nem kaptam választ. A fórumon ezzel kapcsolatban mindösszesen annyit mondott Illés, hogy az elkövetkező három évben majd letisztul a kép.

Pénz nélkül nem lehet védekezni

Egy gazda megmutatja a belvízi csatornákat, arra kér, hogy nevét ne írjam le, mert kicsi a falu, kibeszélik. Nem is kell kommentárt fűzni a látnivalóhoz: fák, bokrok nőnek a csatornákban sok helyen. Nincs pénze sem az önkormányzatoknak, sem a vízgazdálkodási társulatoknak – mondja megértően kísérőm –, pénz nélkül pedig sem védekezni nem lehet, sem öntözni. Tervezni, azt lehet. „Itt egy kapavágás sem történt a két évvel ezelőtti nagy belvíz óta – állít meg a férfi az egyik csatornánál –, nézze, ezt a szakaszt is mi ástuk ki, azóta benőtte a gaz, némelyikbe már szép fa is nőtt, ez nem eresztené át a vizet.”

 


Fotó: A szerző felvétele

Betérünk még egy tanyára, itt a száraz idő ellenére is csillog még a víz. „Nem tudjuk kivinni a teheneket legelni – mutatja a tavacskát a gazdasszony –, tavalyelőtt ástunk egy árkot, baráti segítséggel, saját pénzből. Itt én még nem láttam se vízügyeseket, se a társulat embereit.”

Zavaros jövőkép

Illés Zoltán, aki 2010-ben még a vízügy korlátlan ura volt, azt tervezte, hogy központi irányítás alá vonja az egész vízügyet (8000 km főcsatornát a vízügyi igazgatóságok, 20 ezer km mellékcsatornát a területi vízgazdálkodási társulatok kezelnek, a többi magánkézben van). Három év alatt gyakorlatilag csak zavarosabbá vált minden: a vízgazdálkodási társulatokat Illés először beszüntetni akarta, majd amikor kiderült, hogy erre a törvény nem ad lehetőséget, akkor ellehetetlenítette működésüket.

Ezt a területi szinten támadt űrt lett volna hivatott pótolni a – megint csak Illés álmai szerint – felállítandó Öntözési Hivatal, amely létrehozta volna a saját regionális szervezeteit. Igen ám, de az Öntözési Hivatal helyett egy ügynökséget fognak létrehozni (ez szintén szerepel a Nemzeti Vízstratégiában), aminek csak szakmai feladatai lesznek, utasításokat nem adhat, az a belügy dolga lesz, s megint marad a kérdés: ki fog védekezni és öntözni?

A területi vízgazdálkodási feladatokra bejelentkeztek a földtulajdonosok. Jakab István, a Magosz elnöke, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének márciusi rendezvényén arról biztosította az ott megjelent társulati vezetőket, hogy számít a munkájukra, csak más felállásban, erről részleteket az új agrárkamara megalakulása után árul el. A mórahalmi fórumon megkérdeztem, hogy miként tervezik az új felállást. Az elnök válaszaiból csupán az derült ki, hogy a vízkormányzást a gazdáknak kell kezükbe venniük.

További államosítások
Nemzeti Vízstratégia tehát van, amely meghatároz rövid, közép- és hosszú távú célokat, uniós források felhasználásával. Kisebb nézeteltérések szakmai kérdésekben is vannak, de az igazi hiányossága az, hogy nem derül ki belőle, ki irányítja valójában a vízügyet. Nem derül ki, hogy alulról szerveződik-e a védekezés és öntözés vagy központi irányítás lesz; ha alulról szerveződik, akkor maradnak-e a társulatok; ha központi irányítás lesz, a vízügyi igazgatóságok képesek lesznek-e 46 ezer kilométernyi csatorna kezelésére; ki fogja az öntözést megszervezni, az érte járó pénzt beszedni.

A mórahalmi fórumon Illés azt is elárulta, hogy Pintér a csatornákat maradéktalanul állami kézbe venné. Ez persze terv csupán, mint ahogy a Nemzeti Vízstratégia is az, egyelőre. Még tart az országjárás, júniusban kerül a végleges terv a kormány elé. Ahogy Illés fogalmazott a fórumon: számos érdek feszül egymásnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.