A mai magyar életnívó hű tükre: a gundizás

  • narancs.hu
  • 2016. július 1.

Kispálya

Így beszél ma egy tapasztalt profi a köztévénél.

Amikor veterán tévést először megláttuk Európa-bajnoki tévés közvetítések kerekasztal lovagjai között, istenuccse azt hittük, hogy a bukott szövetségi kaptány, Egervári Sándor, ám hamarosan rá kellett döbbennünk, hogy vele ezerszer jobban jártunk volna. Héder ugyanis indokolatlan felröhögéseivel, beszólásaival okoskodásaival messze a legidegesítőbb figurája a köztévé Eb-truppjának, noha nélküle is elég erős lenne a mezőny.

Ifj. Knézy szinte minden szava, Berkesi Judit bögréje Gundel Takács Gábor nyomasztó bakijai sem piskóták, nem beszélve arról, hogy mintha kötelezővé tették volna, hogy mindent a magyarokra kell kifuttatni, ám mindezek eltörpülnek Héder tenyérbe mászó bizalmaskodása közepette, melynek alfája és ómegája a Gundizás.

Például tegnap is, a portugál-lengyel közben véletlenül sem mondta volna azt, hogy Gundel Takács Gábor, azt viszont rengetegszer, hogy Gundi. Biztosan sokan mondják erre, hogy mi baj van ezzel, hogy ez jópofa, aranyos, stb.? Ja, persze biztosan az a tévé büféjében, meg a home videón. De egy állítólagos közszolgálati csatornán ekkora dózisban eléggé ciki.

Pláne úgy, ha Héder nemcsak idegíesítő arca, de egyúttal sportigazgatója is e közszolgálati csatornának.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.