A mai magyar életnívó hű tükre: a gundizás

  • narancs.hu
  • 2016. július 1.

Kispálya

Így beszél ma egy tapasztalt profi a köztévénél.

Amikor veterán tévést először megláttuk Európa-bajnoki tévés közvetítések kerekasztal lovagjai között, istenuccse azt hittük, hogy a bukott szövetségi kaptány, Egervári Sándor, ám hamarosan rá kellett döbbennünk, hogy vele ezerszer jobban jártunk volna. Héder ugyanis indokolatlan felröhögéseivel, beszólásaival okoskodásaival messze a legidegesítőbb figurája a köztévé Eb-truppjának, noha nélküle is elég erős lenne a mezőny.

Ifj. Knézy szinte minden szava, Berkesi Judit bögréje Gundel Takács Gábor nyomasztó bakijai sem piskóták, nem beszélve arról, hogy mintha kötelezővé tették volna, hogy mindent a magyarokra kell kifuttatni, ám mindezek eltörpülnek Héder tenyérbe mászó bizalmaskodása közepette, melynek alfája és ómegája a Gundizás.

Például tegnap is, a portugál-lengyel közben véletlenül sem mondta volna azt, hogy Gundel Takács Gábor, azt viszont rengetegszer, hogy Gundi. Biztosan sokan mondják erre, hogy mi baj van ezzel, hogy ez jópofa, aranyos, stb.? Ja, persze biztosan az a tévé büféjében, meg a home videón. De egy állítólagos közszolgálati csatornán ekkora dózisban eléggé ciki.

Pláne úgy, ha Héder nemcsak idegíesítő arca, de egyúttal sportigazgatója is e közszolgálati csatornának.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.