A futballtörténelem egyik legtöbbször idézett és oly gyakran téves következtetésekre vezető mondása Gary Linekertől, az egykori angol válogatott csatártól származik: „A futball egyszerű játék, 22 ember kergeti a labdát 90 percen át, és a végén a németek nyernek”. E fatalisztikus kijelentés persze az 1990-es vb elődöntője nyomán hangzott el, ahol az angolok (akikhez mostani produkciójuk nyomán már véglegesen a szerencsétlen jelzőt társítja majd a lelketlen nemzetközi közvélemény) tizenegyes-párbajban kikaptak a NSZK-tól, miután előtte még a rendes játékidőben egyenlíteniük is sikerült, éppen Lineker révén.
| ||
Pedig a német válogatott, ama bizonyos Nationalelf addigra már számos világversenyen bizonyította be, hogy ki tud kapni sorsdöntő meccsen is, s a lista azóta még hosszabb lett. Eddig négy vb- és három eb-döntőt buktak el (utóbbit először 1976-ban, a csehszlovákok ellen, egy a névadó által által bepanenkázott tizenegyessel) – sőt, néha még előbb is elhasaltak. De semmi sem bizonyítja jobban Lineker mondásának hamisságát, minthogy a német (illetve a jogelőd NSZK) válogatott története során képtelen volt nyerni, illetve az egyenes kieséses fázisban továbbjutni az azurrik ellen. A futballtörténelem 33 eddigi német-olasz válogatott összecsapásából csupán nyolcat nyertek meg a németek – de ezek kivétel nélkül mind barátságos meccsek voltak. A nagy tornákon eddig legfeljebb az 1996-os foci-EB csoportkörében elért 0-0-s meccset tudják sikerként elkönyvelni – ezzel ugyanis akkor legalább kiejtették az olaszokat (akik ekkor Zola révén még tizenegyest is hibáztak).
Ezzel szemben
számos daliás talján diadalt tudunk
felsorolni, némelyikük a futball arany lapjaira kívánkozik. Ott van mindjárt az 1970-es mexikói vb elődöntője! Már épp úgy tűnt, hogy egy kicsit unalmas mérkőzésen nyernek az olaszok, amikor a németek (közelebbről a középhátvéd Karl-Heinz Schnellinger) az utolsó utáni percben egyenlítettek. A többi már történelem – a vége hosszabbításban elért 4-3-as olasz győzelem lett. Későbbi tétmeccseik között emlékezetes még az 1982-es Mundial (a spanyolországi futball-vb) döntője, ahol az olaszok végül megtörték a franciák elleni hosszabbításos, tizenegyes-drámával súlyosbított elődöntőtől még fáradt németek ellenállását, és 3-1-re nyertek. Hogy közelebb kerüljünk korunkhoz, 2006-ban saját otthonukban, Dortmundban verték meg hosszabbítás után 2-0-ra a németeket a vébén (amit végül az olaszok meg is nyertek – tizenegyesekkel). Négy éve pedig, ki ne emlékezne rá, Balotelli szinte egymaga mért csapást a németekre, akik ezúttal 2-1-re kaptak ki a számukra Angstgegner olaszoktól az elődöntőben.
Ám hogy minapi írásunkra hivatkozzunk,
a hosszú sorozatok arra valók, hogy megszakadjanak:
ez a német csapat van annyira jó, hogy levegye magáról a rontást és végre alaposan odasózzon az olaszoknak, játsszanak azok bármennyire szívósan, legalábbis ahogy eddigi meccseiken mutatták. A németek alighanem már a két évvel ezelőtti, számukra diadalmas világbajnokságon megtörhették volna a varázst, de akkor a szerencse (vagy ki tudja, tán a balsors) elsodorta egymástól a két csapatot.
Lehet, hogy hosszabbítás is lesz, de a németek végül, átok ide vagy oda, besöprik a győzelmet. Tudjuk, ez még nem jelent semmit, de a főpróba nekik sikerült jobban: tavasszal (március 29-én Münchenben) 4-1-re gázolták le az olaszokat. Ja persze, barátságos meccsen.
| ||
