A megnyitó geometrikus háttérmintázatra fittyet hányóan kaotikus koreográfiáját és a jól kiszámíthatóan rettenetes David Guetta-egyveleget kihasználva a tévé előtt gubbasztó szurker először is seregszemlét tart, ki játszik, ki hiányzik (mármint a franciáknál, elvégre a románoknál az utóbbi években nem tűntek fel karizmatikus, nemzetközi klasszis labdarúgók). Nos, mindenekelőtt Franck Ribéry (aki idén Bundesligát és német kupát nyert), korunk még mindig legismertebb gall (tudják, kakas!) játékosa hiányozhat – de ő már évekkel ezelőtt visszavonult a válogatottságtól. De nincs itt a friss BL-győztes Karim Benzema se, aki, khm, szembekerült a törvénnyel. A Real Madrid önsorsrontó hajlamú sztárja ugyanis egy különösen bénán kivitelezett, amúgy is gyomorforgatóan pitiáner zsarolási ügybe keveredett – ráadásul válogatottbeli társát, Valbuenát sikerült kisgengszter cimborái oldalán egy szexvideóval sarokba szorítaniuk. Benzema a maga részéről a rasszista nyomást tette felelőssé a keretből való kihagyásáért, ami a francia gyarmati örökséget hiánytalanul őrző válogatottat elnézve szinte értelmezhetetlen kirohanás. Pedig példát vehetett volna a mértéktartóan mohó szaktársaktól (Messi, Neymar és társai), akik ritkán lépnek túl az adócsalás-panamázás univerzumán. Bár azért rendre akad a hírekben garázda focista, sőt liliomtipró is (jut eszünkbe, Ribéryt is vádolták ezzel…), hogy ne is említsük az állítólag több spanyol játékost (közöttük a kapus De Geát) elkövetőként érintő, most kipattant nemierőszak-botrányt.
De menjünk tovább: nincs itt Samir Nasri, aki korábban összekülönbözött a francia szövetséggel, némely csapattársaival, no meg egyes sajtómunkásokkal, minek következtében előbb eltiltották, majd 2014-ben hátat fordított a válogatottnak (s amúgy is pocsék szezont futott a Manchester Cityvel). Csak szőr mentén említenénk a Liverpoolban játszó Mamadou Sakhót, aki túl sok zsírégetőt fogyasztott, amiért előbb eltiltották, később viszont az UEFA rájött, hogy a szer nincs is rajta a doppinglistán, de úgy látszik, akkor már késő volt. Ráadásul a legutóbbi Eb óta a szaklapot idézve végleg szögre akasztotta a stoplist a 2010-es botrányos kiűzéséig örökös válogatottnak számító Nicolas Anelka, aki ugyan soha egyetlen világtornán sem nyújtott semmi emlékezeteset, ám a maga sajátos módján kétségtelenül szórakoztató és legalább annyira idegesítő figura volt a pályán.
| ||
Bő kilencven perc kell ahhoz, hogy kiderüljön: nem hiányzott egyikük sem. A franciák végül szenvedve, nem kis szerencsével, de behúzták a nyitómérkőzést a rokonszenvesen küzdő románok ellen Dimitri Payet nevű, réunioni származású támadó középpályásuk, a teljes mezőny határozottan legtechnikásabb, legjobb rugótechnikájú zsugásának perfektül a pipába csavart góljával. A románok meg ehetik a kefét, mert elfelejtettek akcióból is gólt lőni, pedig kétszer is megtehették volna.
A tv-közvetítés leginkább tanulságos része az, amikor Hajdú B. kommentátor tolmácsolja Sagna francia hátvéd sajtótájékoztatón elhangzott szavait: szerinte nagyon jó a kapcsolat a két ország között, amit az is bizonyít, hogy nála is dolgozik egy csomó román. A meccs botrány- és erőszakmentesen zajlott, ami napjainkban (lásd korunk magyar focijának egyik elborzasztó esetét) szinte már szenzáció.
És el ne feledjük: Sportfogadási Főosztályunk első tippje remek volt, már 450 forintunk van! Haladjon továbbra is velünk a meggazdagodás útján!
(A dőlt betűs szakkifejezéseket a Nemzeti Sportból és a televíziós sportközvetítésekből kölcsönöztük.)
