Tegnapi ajánlatunknak (minimum három gól a francia–románon) köszönhetően 250 forintos induló tőkénk 450 forintra duzzadt. A szombati három mérkőzéssel ezt az összeget – várakozásaink szerint – 2,5875-szeresére növeljük.
Délután háromkor kezdődik az A csoport második mérkőzése. Az Albánia–Svájc párosítás a korábbi eredmények alapján fix kettesnek tűnik, ám egy körültekintő sportfogadó soha nem a száraz statisztika alapján dönt. Ezúttal például nem hagyhatja figyelmen kívül a modern európai történelem alakulását, jelesül a kilencvenes évek délszláv háborúinak labdarúgásra gyakorolt hatását. (Ennek legismertebb következménye a dánok 1992-es Európa-bajnoki címe; Dánia ugyanis a selejtezők során nem kvalifikálta magát a nyolcas döntőbe, ám Jugoszlávia kizárása miatt az utolsó pillanatban mégis az övék lett az indulás joga, hogy aztán nyári szabadságukról a svédországi stadionokba beesve megnyerjék a tornát.) Svájc a nyolcvanas évek végétől összességében több mint tízezer koszovói albán menekültet fogadott be, és az ettől teljesen függetlenül nagyjából akkortájt megreformált utánpótlásképzésnek köszönhetően hamarosan szekérderéknyi albán származású játékos került ki a futballpiacra. Így ma délután az a fura helyzet áll elő, hogy a svájci válogatott hat labdarúgója származása okán akár az albán válogatottban is játszhatna, míg az albán válogatott kilenc focistája születési helye okán akár Svájc csapatában is.
A Xhaka testvérek sorsa mintegy esszenciája e sajátos helyzetnek: míg a 23 éves Granit Svájc egyik erőssége, a 25 éves Taulant az albán válogatottban játszik. De pályájuk más szempontból is szimbolikus: 2012 őszén a Svájc–Albánia világbajnoki selejtező második félidejében az akkor 19 éves Granit nyilvánvalóan szándékosan hagyott ki egy 110 százalékos ziccert. Utóbb vállalta is tettét, mondván, „abszolút albánnak érzem magam”. A mélyalbánság felől nézve persze okkal felróható, hogy egyrészt Granit mindezt magabiztos svájci vezetésnél tette (vagyis nyugodt lélekkel engedhetett felbuzgó nemzeti érzéseinek), másrészt az első gólt éppen az ő átadásából szerezte a szintén koszovói Xherdan Shaqiri. Bizony, ahogyan Burt Young fogalmaz a Volt egyszer egy Amerikában, „az élet néha furább, mint a szar”.
A svájci győzelem bár nem kizárható, a fentiek alapján erősen kétséges.
A délutáni (Wales–Szlovákia) és az esti (Anglia–Oroszország) meccsek esetében bővebben ki nem fejtendő érzelmi okok határozzák meg a Főosztály számításait. Világszínvonalú etikai kódexünk sarkalatos pontja ugyanis, hogy komoly sportfogadó soha, de soha sem fogad brit csapatok vereségére. Másfelől viszont a sportfogadó, mint az tegnap óta mindenki számára világos, két lábbal áll a valóság talaján, így pontosan tisztában van azzal, hogy a brit játékosok a nyári nemzetközi tornákra a gyilkos iramú hazai bajnokságaik miatt mindig kifacsart állapotban érkeznek, és ezért, főleg az első meccseiken, borzalmasak. Ráadásul, elsősorban a hibátlan kinézetű Marek Hamšík miatt, kifejezetten kedveljük a szlovák nemzeti tizenegyet is, így ellenük sem tippelnénk szívesen.
Mindezen tényezők figyelembevételével mai tippjeink:
Albánia–Svájc X2 (átlagosan 1,15-os szorzóval)
Wales–Szlovákia 1,5 gól felett (átlagodds: 1,5)
Anglia–Oroszország 1,5 gól felett (jellemzően 1,5 körüli oddsszal)
És ne feledjék, már 450 forintunk van, amelyet a mai hármas kötéssel (amelynek a szorzója összességében 2,5875) alaposan fölhizlalunk. Határ a csillagos ég, gazdagodjon továbbra is velünk! Ha még biztosabbra akar menni, fogadjon ellenünk!
Frissítés: Ez bizony megint bejött, úgyhogy immár 450 Ft x 1,15 x 1,5 x 1,5 = 1164,375 forintnál tartunk.
