Megduplázzuk a pénzünket – Gazdagodjon meg a Magyar Naranccsal!

  • SF Főosztály
  • 2016. június 11.

Kispálya

Ma három mérkőzést játszunk meg, és megtanuljuk figyelembe venni a sporton kívüli tényezőket.

Tegnapi ajánlatunknak (minimum három gól a francia–románon) köszönhetően 250 forintos induló tőkénk 450 forintra duzzadt. A szombati három mérkőzéssel ezt az összeget – várakozásaink szerint – 2,5875-szeresére növeljük.

Délután háromkor kezdődik az A csoport második mérkőzése. Az Albánia–Svájc párosítás a korábbi eredmények alapján fix kettesnek tűnik, ám egy körültekintő sportfogadó soha nem a száraz statisztika alapján dönt. Ezúttal például nem hagyhatja figyelmen kívül a modern európai történelem alakulását, jelesül a kilencvenes évek délszláv háborúinak labdarúgásra gyakorolt hatását. (Ennek legismertebb következménye a dánok 1992-es Európa-bajnoki címe; Dánia ugyanis a selejtezők során nem kvalifikálta magát a nyolcas döntőbe, ám Jugoszlávia kizárása miatt az utolsó pillanatban mégis az övék lett az indulás joga, hogy aztán nyári szabadságukról a svédországi stadionokba beesve megnyerjék a tornát.) Svájc a nyolcvanas évek végétől összességében több mint tízezer koszovói albán menekültet fogadott be, és az ettől teljesen függetlenül nagyjából akkortájt megreformált utánpótlásképzésnek köszönhetően hamarosan szekérderéknyi albán származású játékos került ki a futballpiacra. Így ma délután az a fura helyzet áll elő, hogy a svájci válogatott hat labdarúgója származása okán akár az albán válogatottban is játszhatna, míg az albán válogatott kilenc focistája születési helye okán akár Svájc csapatában is.

A Xhaka testvérek sorsa mintegy esszenciája e sajátos helyzetnek: míg a 23 éves Granit Svájc egyik erőssége, a 25 éves Taulant az albán válogatottban játszik. De pályájuk más szempontból is szimbolikus: 2012 őszén a Svájc–Albánia világbajnoki selejtező második félidejében az akkor 19 éves Granit nyilvánvalóan szándékosan hagyott ki egy 110 százalékos ziccert. Utóbb vállalta is tettét, mondván, „abszolút albánnak érzem magam”. A mélyalbánság felől nézve persze okkal felróható, hogy egyrészt Granit mindezt magabiztos svájci vezetésnél tette (vagyis nyugodt lélekkel engedhetett felbuzgó nemzeti érzéseinek), másrészt az első gólt éppen az ő átadásából szerezte a szintén koszovói Xherdan Shaqiri. Bizony, ahogyan Burt Young fogalmaz a Volt egyszer egy Amerikában, „az élet néha furább, mint a szar”.

A svájci győzelem bár nem kizárható, a fentiek alapján erősen kétséges.

A délutáni (Wales–Szlovákia) és az esti (Anglia–Oroszország) meccsek esetében bővebben ki nem fejtendő érzelmi okok határozzák meg a Főosztály számításait. Világszínvonalú etikai kódexünk sarkalatos pontja ugyanis, hogy komoly sportfogadó soha, de soha sem fogad brit csapatok vereségére. Másfelől viszont a sportfogadó, mint az tegnap óta mindenki számára világos, két lábbal áll a valóság talaján, így pontosan tisztában van azzal, hogy a brit játékosok a nyári nemzetközi tornákra a gyilkos iramú hazai bajnokságaik miatt mindig kifacsart állapotban érkeznek, és ezért, főleg az első meccseiken, borzalmasak. Ráadásul, elsősorban a hibátlan kinézetű Marek Hamšík miatt, kifejezetten kedveljük a szlovák nemzeti tizenegyet is, így ellenük sem tippelnénk szívesen.

Mindezen tényezők figyelembevételével mai tippjeink:

Albánia–Svájc X2 (átlagosan 1,15-os szorzóval)

Wales–Szlovákia 1,5 gól felett (átlagodds: 1,5)

Anglia–Oroszország 1,5 gól felett (jellemzően 1,5 körüli oddsszal)

És ne feledjék, már 450 forintunk van, amelyet a mai hármas kötéssel (amelynek a szorzója összességében 2,5875) alaposan fölhizlalunk. Határ a csillagos ég, gazdagodjon továbbra is velünk! Ha még biztosabbra akar menni, fogadjon ellenünk!

Frissítés: Ez bizony megint bejött, úgyhogy immár 450 Ft x 1,15 x 1,5 x 1,5 = 1164,375 forintnál tartunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.