Nem Orbán stadionjairól szól: dokumentumfilm a magyar labdarúgókról

  • Gera Márton
  • 2016. június 10.

Kispálya

A tárgyilagos riportjairól hírhedt Tv2-n bemutatták a magyar labdarúgó-válogatott elmúlt éveiről szóló dokumentumfilmet. Kritika.

Miről nem szól Muhi András Pires dokumentumfilmje? Nos, nem szól arról, hogy milyen elképesztő pénzeket pumpálnak az itthoni futballba, miközben annak színvonala – az Eb-re való kijutás ellenére is – a béka feneke alatt van. Egy percet sem időz azzal a Magyar csapat – „…még 50 perc…”, hogy elmondja, sorra épülnek a stadionok, de többnyire az összes az ürességtől kong. Persze, lehet azt mondani, hogy ebben a dokumentumfilmben kizárólag a magyar válogatott elmúlt éveit szeretné bemutatni a rendező, a mostani Európa-bajnokságig vezető utat. Lehet. Csakhogy a fentiek nélkül nem igazán lehet erről beszélni. Vagy ha mégis, akkor az eredmény nem feltétlenül egy dokumentumfilmre fog hasonlítani.

false

Muhi András Pires megpróbálta: négy éven át figyelte a válogatott mindennapjait, 250 órányi nyersanyagot forgatott, ám közben az MLSZ „elvileg” fenntartotta magának a végső vágás jogát.  Most itt a végeredmény, és egy ideig valóban rácsodálkozhatunk, hogy miként folyik a „munka” az öltözőkben, hogyan káromkodnak a játékosok. Lehet hüledezni, hogy Egervári Sándor mennyire enervált szöveggel próbálja erőre bírni a csapatot, és mindenki gondolhat arra, amire akar, amikor kiderül: Pintér Attila ámokfutása alatt nem engedték forgatni Muhit. Aztán meg lehet csodálkozni, hogy mekkora megváltást jelent egy olyan edző, Dárdai Pál, aki nem csinál mást, csak képes beállni a játékosok közé, és nem zakóban, makkos cipőben dirigál az edzéseken. A film végén mindenki eldöntheti azt is, mit gondoljon arról az örömködésről, ahogy a magyar válogatott  A nézését meg a járását-ra ropja.

Ám ez így édeskevés egy valódi dokumentumfilmhez. Hiába van a rendező az objektív szemlélődő szerepében – valójában senki sem nyilatkozik a kamerának –, mert filmje maximum arra jó, hogy ki lehet rakni az MLSZ honlapjára, „így meccsezünk mi” címszóval.

Tv2, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.