Nem Orbán stadionjairól szól: dokumentumfilm a magyar labdarúgókról

  • Gera Márton
  • 2016. június 10.

Kispálya

A tárgyilagos riportjairól hírhedt Tv2-n bemutatták a magyar labdarúgó-válogatott elmúlt éveiről szóló dokumentumfilmet. Kritika.

Miről nem szól Muhi András Pires dokumentumfilmje? Nos, nem szól arról, hogy milyen elképesztő pénzeket pumpálnak az itthoni futballba, miközben annak színvonala – az Eb-re való kijutás ellenére is – a béka feneke alatt van. Egy percet sem időz azzal a Magyar csapat – „…még 50 perc…”, hogy elmondja, sorra épülnek a stadionok, de többnyire az összes az ürességtől kong. Persze, lehet azt mondani, hogy ebben a dokumentumfilmben kizárólag a magyar válogatott elmúlt éveit szeretné bemutatni a rendező, a mostani Európa-bajnokságig vezető utat. Lehet. Csakhogy a fentiek nélkül nem igazán lehet erről beszélni. Vagy ha mégis, akkor az eredmény nem feltétlenül egy dokumentumfilmre fog hasonlítani.

false

Muhi András Pires megpróbálta: négy éven át figyelte a válogatott mindennapjait, 250 órányi nyersanyagot forgatott, ám közben az MLSZ „elvileg” fenntartotta magának a végső vágás jogát.  Most itt a végeredmény, és egy ideig valóban rácsodálkozhatunk, hogy miként folyik a „munka” az öltözőkben, hogyan káromkodnak a játékosok. Lehet hüledezni, hogy Egervári Sándor mennyire enervált szöveggel próbálja erőre bírni a csapatot, és mindenki gondolhat arra, amire akar, amikor kiderül: Pintér Attila ámokfutása alatt nem engedték forgatni Muhit. Aztán meg lehet csodálkozni, hogy mekkora megváltást jelent egy olyan edző, Dárdai Pál, aki nem csinál mást, csak képes beállni a játékosok közé, és nem zakóban, makkos cipőben dirigál az edzéseken. A film végén mindenki eldöntheti azt is, mit gondoljon arról az örömködésről, ahogy a magyar válogatott  A nézését meg a járását-ra ropja.

Ám ez így édeskevés egy valódi dokumentumfilmhez. Hiába van a rendező az objektív szemlélődő szerepében – valójában senki sem nyilatkozik a kamerának –, mert filmje maximum arra jó, hogy ki lehet rakni az MLSZ honlapjára, „így meccsezünk mi” címszóval.

Tv2, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.