Nem Orbán stadionjairól szól: dokumentumfilm a magyar labdarúgókról

  • Gera Márton
  • 2016. június 10.

Kispálya

A tárgyilagos riportjairól hírhedt Tv2-n bemutatták a magyar labdarúgó-válogatott elmúlt éveiről szóló dokumentumfilmet. Kritika.

Miről nem szól Muhi András Pires dokumentumfilmje? Nos, nem szól arról, hogy milyen elképesztő pénzeket pumpálnak az itthoni futballba, miközben annak színvonala – az Eb-re való kijutás ellenére is – a béka feneke alatt van. Egy percet sem időz azzal a Magyar csapat – „…még 50 perc…”, hogy elmondja, sorra épülnek a stadionok, de többnyire az összes az ürességtől kong. Persze, lehet azt mondani, hogy ebben a dokumentumfilmben kizárólag a magyar válogatott elmúlt éveit szeretné bemutatni a rendező, a mostani Európa-bajnokságig vezető utat. Lehet. Csakhogy a fentiek nélkül nem igazán lehet erről beszélni. Vagy ha mégis, akkor az eredmény nem feltétlenül egy dokumentumfilmre fog hasonlítani.

false

Muhi András Pires megpróbálta: négy éven át figyelte a válogatott mindennapjait, 250 órányi nyersanyagot forgatott, ám közben az MLSZ „elvileg” fenntartotta magának a végső vágás jogát.  Most itt a végeredmény, és egy ideig valóban rácsodálkozhatunk, hogy miként folyik a „munka” az öltözőkben, hogyan káromkodnak a játékosok. Lehet hüledezni, hogy Egervári Sándor mennyire enervált szöveggel próbálja erőre bírni a csapatot, és mindenki gondolhat arra, amire akar, amikor kiderül: Pintér Attila ámokfutása alatt nem engedték forgatni Muhit. Aztán meg lehet csodálkozni, hogy mekkora megváltást jelent egy olyan edző, Dárdai Pál, aki nem csinál mást, csak képes beállni a játékosok közé, és nem zakóban, makkos cipőben dirigál az edzéseken. A film végén mindenki eldöntheti azt is, mit gondoljon arról az örömködésről, ahogy a magyar válogatott  A nézését meg a járását-ra ropja.

Ám ez így édeskevés egy valódi dokumentumfilmhez. Hiába van a rendező az objektív szemlélődő szerepében – valójában senki sem nyilatkozik a kamerának –, mert filmje maximum arra jó, hogy ki lehet rakni az MLSZ honlapjára, „így meccsezünk mi” címszóval.

Tv2, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.