52/20. Djuna Barnes

KOmplett

Bizarr. Különös. Érzéki, de nem úgy. Vagy úgyabbul. Már akinek. Éjerdő – a cím maga is elég lenne egy egysoros versnek. Idegen könyv, távoli szöveg, ami behúz, beszippant mégis. Nagyon régen olvastam, de éveken túli, belülről táplálkozó, erős impressziókat hagyott hátra.

Az 1936-ban megjelent regény a szerzőnő fő műve. Hozzám véletlenül került. Felhívott egy ismeretlen férfi, aki éppen akkor olvasta, és azt mondta, valahogy engem látott benne, csak annyit szeretne mondani, hogy olvassam el, biztosan inspirálna. Elolvastam, eleinte nem inspirált. Valószínűleg rosszkor jött, van ilyen, átfutottam, kicsit dühös is voltam az idegenre: mit gondol ez rólam, miért éppen nekem stb. De azért csak nem került a könyv az elfekvő dobozokba, amikben a már-biztos-sosem-veszem-kézbe könyvek pihennek, ott maradt a polcon, végül is kicsi, vékony, látszólag ártalmatlan, miért ne.

 


Fotó: Mészáros László

 

A képen a karom és az arckifejezésem már-már férfias, mégis van valami megfoghatatlanul nőies az egész kompozícióban. Bár a háttér teljesen művi – egy stúdióban voltunk, a stylist kintről hordta be a földet, műavart, az ágakat, és a Hold is csak fel van helyezve az égre –, az összhatás a buja természetet idézi. Privát valóság, ha nézem, szinte ott vagyok, de persze ezt csak kívülről gondolom, belülről tekintve nem lehet (nem tudok) elveszni. Valahogy így nézem én is az Éjerdőt. Személyesen, de azért távol az intimitástól. Úgy vonz, hogy nem kapcsolódik. Pikáns csemege, kóstolgatni kell, ízlelgetni, megnézni jó közelről. És hagyni, hogy a maga (magunk) módján hasson ránk… Ha másért nem, hát a nyelvezete miatt, ami vegytiszta költészet: „Teste a növényi élet textúráját viselte, alatta pedig valami széles, porózus és álomnyűtte vázat érzékelt a szemlélő, mintha az alvás, e romlás hálóján akadt volna fenn a lány a látható felszín alatt. Fejét derengés övezte, amilyen a természetes víz határai körül foszforeszkáló fény – mintha az idétlenül ragyogó rosszra-fordulások sorát aludná végig, s ez volna az élete – zavarba ejtő struktúrája ez a született alvajárónak, ki két világban él – gyermekség és banditaság metszéspontján. Akár a Vámos Rousseau egyik festményén, úgy feküdt a szalonba szorult dzsungel közepén (a falak, felfogván ezt, elmenekültek), fejadag gyanánt a húsevő növények közé vetve.” (Széky János fordítása).

Ez a fajta szürreális, már-már tapintható líraiság az egész könyvet átszövi. Tényleg olyan az egész, mintha indák kúsznának a tudatunkra, elmossák a határokat (személyiségek és nemek közöttieket, érzékek közöttieket, létállapotok közöttieket). Nem párhuzamos valóságot képeznek a sorok, nem azt mutatják, még mit is lehetne: beárnyalódnak a tudatunkba a sorok és a képek, és később ott virágzanak ki, ahol egyáltalán nem számíthatnánk semmire…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.