Herr PenisKönig – avagy a hotelparáról 1. rész

KOmplett

Hogy éppen a hoteloktól ne szoronganék? Természetesen ez is annak a hatalmas és mindent behálózó rettegéskomplexumnak a része, amit folyamatosan adagol (hol kisebb, hol nagyobb dózisokban) az élet. De mit lehet tenni? Egy magányos utazás esetén szinte kihívjuk magunk ellen a sorsot. Igen gyakran bukkan fel kéretlen kérő, vehemens udvarló a lobbiban, a bárban, a wellnessrészlegről pedig ne is beszéljünk…

Mindig mosolyognom kell, ha egy hotel prospektusában azt látom, hogy egy kimerítő nap után a wellness a megoldás. Hiszen a problémák igazán csak ott kezdődnek…Tegnap éjszaka például a rejtélyes kaparászástól nem jött álom a szememre, féltem, hogy az esti őrültem rám töri az ajtót. Ezelőtt ugyanis a medencéknél tanyáztam, ahol rám szállt egy lélegzetelállítóan ronda férfi Frankfurtból. Mindig elképedek azokon, akik olyan szinten animálisak, hogy a szauna előtt cserkészik be áldozataikat.

A szemérmetlenség önmagában nem rémiszt ennyire, tavaly Berlinben például ott volt Herr PenisKönig, akit végül határozottan megszerettem. Reggelente futottunk össze mindig a gőzben. Ő teljes és hatalmas férfiasságával vonulgatott kabinból kabinba, nem zavarta az sem, hogy a gyerekek rémülten menekülnek ki jöttére, és mi, nők is zavarba jövünk kissé. Na nem feltétlenül a szerszám szemérmetlen méretei miatt, bár meg kell jegyezzem, hogy az is megjegyzésre méltó volt. De a férfi mentségére legyen mondva, ő legalább nem kereste a szemkontaktust, és nem zaklatott senkit, elvolt a maga dávidi tökéletességével, a természet vad sarjaként.

Nem viselkedett ilyen szerényen azonban a sokkal szerényebb adottságokkal rendelkező frankfurti utas. Igen nehéz szituáció, mikor ádámkosztümben hever a pihenőkanapén, először csak bámul (nem is tudtam hová lenni hirtelen), majd teljesen normális társalgási tónusban megkérdezi, hogy honnan jövök. Próbáltam röviden válaszolni és olyan hidegen, amilyen hidegen csak elképzelhető egy eleve túlfűtött térben, és közben hátrafelé araszoltam, igyekeztem a jakuzzi felé. Rákmozgásomat figyelmen kívül hagyva laza léptekkel követte tétova távolodásom. Nem volt mit tennem, felmenekültem a szobámba. Ám mivel szenvedélyes dohányos vagyok, egy idő után, mikor már azt hittem, tiszta a levegő, elindultam dohányozni. Hát nem ott volt a szívtipró a bárnál? Úgy festett, mint egy muréna, vártam is a hirtelen bekebelező mozdulatot… A lehető legsemlegesebb arckifejezéssel próbáltam elkúszni mellette, eleinte azt hittem, sikerült észrevétlenül a hamutálakhoz érnem. Sajnos az új rendeletek miatt már csak a hotel előtt, a bokrok árnyékában lehet cigizni. Rágyújtottam, és az első felszabadító szippantás után mire riadok? Szenvedélyes naturalistám ott ólálkodik a növényzet rejtekében. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, inaltam vissza a liftekhez.

Jobb szeretem az olyan szállodákat, ahol a kártyáddal kell már a liftet is használni, hiszen akkor nincs tévedés, nehezen lehet koslatni elárvult nők után: visz a saját szintedre a gép, fellélegezhetsz. Úgy véltem, sikerült leráznom túlfűtött lovagom, de a híres bokorjelenet után semmi jóra nem számítottam. Mint egy riadt aranyhörcsög húzódtam vissza az odúmba, és vagy fél óráig vártam, hogy a kaparászás, a baljós léptek megszűnjenek…

A reggelinél még láttam kiélt fejét, és szerencsére azt is, hogy kijelentkezik. Nem igazán voltam még olyan nagy hotelben, ahol ne hemzsegtek volna a kéjsóvár elmebetegek. Ronda üzletemberek, akik ezekben a hatalmas monstrumokban töltik életük nagy részét; gazdag semmittevők, akik puszta vadászterepnek tekintik az egészet; véletlen konferenciázók, akik életük kalandjára várnak, és azt hiszik, idegen terepen több babér terem nekik… A legjobb soha senkire rá nem tekinteni, vagy lapulhatunk végig a szobánkban, mint én, a fő rettegő…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.