Mindig mosolyognom kell, ha egy hotel prospektusában azt látom, hogy egy kimerítő nap után a wellness a megoldás. Hiszen a problémák igazán csak ott kezdődnek…Tegnap éjszaka például a rejtélyes kaparászástól nem jött álom a szememre, féltem, hogy az esti őrültem rám töri az ajtót. Ezelőtt ugyanis a medencéknél tanyáztam, ahol rám szállt egy lélegzetelállítóan ronda férfi Frankfurtból. Mindig elképedek azokon, akik olyan szinten animálisak, hogy a szauna előtt cserkészik be áldozataikat.
A szemérmetlenség önmagában nem rémiszt ennyire, tavaly Berlinben például ott volt Herr PenisKönig, akit végül határozottan megszerettem. Reggelente futottunk össze mindig a gőzben. Ő teljes és hatalmas férfiasságával vonulgatott kabinból kabinba, nem zavarta az sem, hogy a gyerekek rémülten menekülnek ki jöttére, és mi, nők is zavarba jövünk kissé. Na nem feltétlenül a szerszám szemérmetlen méretei miatt, bár meg kell jegyezzem, hogy az is megjegyzésre méltó volt. De a férfi mentségére legyen mondva, ő legalább nem kereste a szemkontaktust, és nem zaklatott senkit, elvolt a maga dávidi tökéletességével, a természet vad sarjaként.
Nem viselkedett ilyen szerényen azonban a sokkal szerényebb adottságokkal rendelkező frankfurti utas. Igen nehéz szituáció, mikor ádámkosztümben hever a pihenőkanapén, először csak bámul (nem is tudtam hová lenni hirtelen), majd teljesen normális társalgási tónusban megkérdezi, hogy honnan jövök. Próbáltam röviden válaszolni és olyan hidegen, amilyen hidegen csak elképzelhető egy eleve túlfűtött térben, és közben hátrafelé araszoltam, igyekeztem a jakuzzi felé. Rákmozgásomat figyelmen kívül hagyva laza léptekkel követte tétova távolodásom. Nem volt mit tennem, felmenekültem a szobámba. Ám mivel szenvedélyes dohányos vagyok, egy idő után, mikor már azt hittem, tiszta a levegő, elindultam dohányozni. Hát nem ott volt a szívtipró a bárnál? Úgy festett, mint egy muréna, vártam is a hirtelen bekebelező mozdulatot… A lehető legsemlegesebb arckifejezéssel próbáltam elkúszni mellette, eleinte azt hittem, sikerült észrevétlenül a hamutálakhoz érnem. Sajnos az új rendeletek miatt már csak a hotel előtt, a bokrok árnyékában lehet cigizni. Rágyújtottam, és az első felszabadító szippantás után mire riadok? Szenvedélyes naturalistám ott ólálkodik a növényzet rejtekében. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, inaltam vissza a liftekhez.
Jobb szeretem az olyan szállodákat, ahol a kártyáddal kell már a liftet is használni, hiszen akkor nincs tévedés, nehezen lehet koslatni elárvult nők után: visz a saját szintedre a gép, fellélegezhetsz. Úgy véltem, sikerült leráznom túlfűtött lovagom, de a híres bokorjelenet után semmi jóra nem számítottam. Mint egy riadt aranyhörcsög húzódtam vissza az odúmba, és vagy fél óráig vártam, hogy a kaparászás, a baljós léptek megszűnjenek…
A reggelinél még láttam kiélt fejét, és szerencsére azt is, hogy kijelentkezik. Nem igazán voltam még olyan nagy hotelben, ahol ne hemzsegtek volna a kéjsóvár elmebetegek. Ronda üzletemberek, akik ezekben a hatalmas monstrumokban töltik életük nagy részét; gazdag semmittevők, akik puszta vadászterepnek tekintik az egészet; véletlen konferenciázók, akik életük kalandjára várnak, és azt hiszik, idegen terepen több babér terem nekik… A legjobb soha senkire rá nem tekinteni, vagy lapulhatunk végig a szobánkban, mint én, a fő rettegő…
