52/8. Tore Renberg

KOmplett

Világszerte kultíró, nálunk alig ismerik. 2009-ben jelent meg itthon a Szerettem másképp is című regénye, ami mintha kissé elsikkadt volna. Én is csak azért kezdtem el olvasni, mert a fülszövegről bevillant: nagyjából semmit nem tudok a norvég fiatalok életéről.


Fotó: Koronczi Endre

Aztán a regény beütött. Márciusban jelenik meg a szerző második könyve, aminek én írtam az utószavát. Legalább olyan szuper, mint az első, bár nehéz azt mondani, hogy második részről van szó, hiszen az új könyv, melynek címe Mégis van apám, voltaképpen a Szerettem másképp is előzménye inkább: azokról az évekről szól, amikor hősünket nem Jarle Kleppnek, hanem Jarle Orheimnek hívták. Az eredeti cím ez: Az Orheim csapat, de kétlem, hogy a magyar piacon ez bármilyen szinten beüthetett volna, mint ahogy a Szerettem másképp is originális verziója sem. Az ugyanis így hangzott: A férfi, aki Yngve-t szerette. Nos, az Yngve eléggé női névnek tűnhet, pedig pont az a csavar benne, hogy a fiú, Jarle veszélyes területre téved, egy fiú osztálytársába szeret bele.

Különös, szép könyv a kamaszok útkereséséről, a tabukról és eltörlésük lehetetlenségéről. Jarle egy teljesen tipikus norvég kamasz. Ám ahogy ezt leírom, leugrik a képernyőről a nemzeti kitétel: teljesen mindegy, hogy norvég avagy sem. Egy tipikus lázadó kamasz, aki nyakig van az útkeresés nehézségeiben. Anyja egyedül neveli, sorjáznak a nehézségek, mikor a nő elveszíti a munkáját, a rendszeresen ivó, nem velük élő apa nem túl nagy segítség ilyenkor. És mit tesz a fiú? Fura barátai vannak, mint Helge Ombro, a suli lázadója (érdekes kapcsolatuk kialakulása a Mégis van apámban bomlik ki igazán), szép barátnője, Katrine, és zenekara, a nemrég alapított Matthias Rust Band. Punkok természetesen. És természetesen élik a szokásos cigizős, hétvégén berúgós életet. Ebbe a képbe sétál be az új fiú, Yngve, aki gyökerestől felfordítja Jarle életét. Maga sem hiszi el, mi történik, csúszik bele a veszélyes érzésbe, hazudozik jobbra-balra, és a szégyene erősebb nála. Nem tudja, hogyan kell védekeznie a szerelem ellen, illetve hogy kell-e védekezni egyáltalán.

Később akartam írni a szerzőről, de a véletlen megint közbeszólt. Pár napja Koronczi Endre kiállításán (Inda galéria – Free Will – Szabad akarat) vezettem tárlatot, amely kiállítás központi kérdése a szabadság akarhatósága volt, illetve a szeretet/szerelem determináló erejének kérdése. (Jobban most nem mennék ebbe bele, mert Endrének külön posztot szánok.) És ott, a munkavédelmi eszközök között jött az ötlet: itt kell megcsinálni a képet, a két love feliratú tábla között, nyakig bevédve. Mert a legnagyobb kérdés az, hogy mi óvhat, burkolhat be minket, ha jön a szerelem. Az az érzés, ami semmiképpen nem a szabadság felé lök minket… És hogy mi van akkor, ha kétféle szerelem között állunk, védtelenül?

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.