Olyan könyvekről van itt szó, amik 1945 után magyar nyelven jelentek meg, és 1989 óta senki, de senki nem kölcsönzött ki. Amikor megkaptam a hosszú listát, elsőre megborzongtam: hát igen, vannak olyan szerzők és művek, amik jogosan lelték meg helyüket a feledésben… Ám mellettük ott van jó pár igazán remek munka, amik mind a mai napig érdekesek lehetnek. Aki elmegy erre a kiállításra, a polcokon megtalálja ezeket, belelapozhat, és elmerenghet azon: miért éppen ez a szerző, ez a verseskötet, szakkönyv vagy album nem érdekelt senkit a szerzőjén kívül…
(Hogy mi is az az OSA, célszerűbbnek látszott a honlapjukról kipattintani, íme: „Az OSA Archívum a budapesti Közép-európai Egyetemen működő kutatási és kulturális intézmény, a közelmúlt és a jelenkor világtörténelmének egyik legjelentősebb sajtóarchívuma és audiovizuális gyűjteménye. Fontos kutatóhely mindazon történészek, jogászok, szociológusok, gazdaság- és társadalomkutatók, ökológusok, emberi jogokkal foglalkozó kutatók és egyetemi hallgatók számára, akiket a jelenben is nyomon követhető jelenségek, fejlemények közvetlen történeti előzménye, a máig ható folyamatok előtörténete is foglalkoztat.”)
A kötetek lapozgatása közben elfoghat minket a teljes reménytelenség érzése is: hogy hát a szerzők minek írnak ennyit, minek jelenik meg ennyi könyv, ha nincsen közönsége?! Ez alkotóként külön nyomasztó, főképp akkor, ha célunk a halhatatlanság… (Szerencsére én ilyen illúziókba nem ringatom magam.) Olvasóként pedig azért nyomaszthat az egész, mert látjuk, mennyi mindennek kéne még beleférnie az életünkbe, holott így is alig-alig akad időnk olvasni. Borzalmas.
A videók a polcok között vannak elhelyezve, úgy nézhetjük meg őket, mintha csak egy olvasósarokba kucorodnánk. A mellékelt felvételen én beszélek. Hosszúnak tűnik első blikkre, de még én magam is élveztem. Jó kis könyveket választottam, és jó volt az alapfelvetés is. Néha át kell gondoljuk a viszonyunkat kedvenc szerzőinkkel (én ugye most folyamatosan ezt teszem itt a blogon péntekenként), és fontos, hogy egymásnak is ajánlgassunk műveket, mert ebben a hatalmas kavalkádban olyan könnyű elveszni, és ki tudja, egy-egy mű mivel ajándékozhat meg minket…
A kiállítás megtekinthető 2012. április 22-ig, hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között, a belépés ingyenes.
Centrális Galéria
1051 Budapest, Arany János utca 32.
