52/10. Sven Regener

KOmplett

Már megint egy olyan szerző, aki érthetetlen módon nem lett mérhetetlenül népszerű nálunk. Csak szűk körben éltetik nálunk a hazájában ünnepelt szerzőt, és eddig egyetlen regényét jelentették csak meg magyarul, a Berlin Bluest. Persze Sven – szerintem – nem csupán mint író érdekes.

Alapvetően zenész ő, és fantasztikus férfi. Régebben – úgy 2004–2005 tájékán – még igen gyakran jártam lemezboltokba és hallgattam bele a CD-kbe, hogy csak úgy, első megtetszésre válasszam ki azt, ami érdekel. Így találtam rá egy kis zenei antikváriumban a Friedrichstrassén (azóta már bezárt) egy csomó Element of Crime-albumra. Biztosra mentem, először egy best of-ot szereztem be. Szív volt a borítóján, ez már közel állt giccsre szívesen hajló szívemhez, és az énekesnek olyan bús hangja volt, hogy abba bele kellett bolondulni. Két hétig más se szólt nálam aztán, majd az összes addigi lemezüket beszereztem. Mert nemcsak a zene volt elképesztő, hanem maga az énekes, Sven lobbantott lángra. Azok a dalszövegek!

Több mint két évig éltem a bűvöletükben, a német címmel ellátott verseim többnyire Element of Crime-dalszövegekből vett kiemelések. (A bejegyzés aktualitása, hogy épp most, márciusban játszotta századjára a Budapesti Kamaraszínház a könyvből készült színdarabot, aminek a dalbetéteit én magyarítottam. Azért nem írok fordítást, mert alaposan át kellett írni a szövegeket, vitt a zene is, de azért valami köze van az eredetihez.) Maga a Berlin Blues éppen a berlini fal leomlásának idején játszódik. Frank Lehmann (aki, mivel rögvest harminc lesz, immár Lehmann úrnak szólíttatik) téblábol Nyugat-Berlinben, a fal tőszomszédságában. Csapos egy haverja kocsmájában, kívülről nézve menthetetlenül haszontalan életet él. (Mindig imádtam az ilyen figurákat.) Aztán ezekbe a folyton-folyvást egyforma napokba berobban a szerelem, és a politika. (A regényből nagyszerű film is készült, nálunk sajnos nem mutatták be.) A könyvnek eddig – úgy tudom – két folytatása is megjelent, bár azok sikere az elsőéhez nem mérhetőek. Én ugyan nekifutottam a Neue Vahr Südnek is, de nem találtam olyan sodrónak és könnyednek, mint az első részt. Valószínűleg a többi olvasó sem, mert a folytatásokból már nem lett nemzetközi szenzáció.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kép 2004-ben készült, a charlottenburgi kastély parkjában, véletlenül, azért ilyen remek a minősége. A másik Nagymesternő és én elég levedletten nézünk ki rajta, alaposan fel vagyunk rüffedve, és megvan a világról a véleményünk. De a kedvünk mindennek ellenére kirobbanó. Akkoriban gyakran játszottuk azt, hogy kirollereztünk a parkba, és lefeküdtünk úgy, mintha elájultunk volna. Általában csinos férfiak jöttek oda keltegetni minket. Eleinte mi játszottuk az eszméletlent, majd a legváratlanabb pillanatban felugrottunk, a rollerra pattantunk, és a képen látható kézmozdulattal nevettünk áldozatunkra. Mi ezt nagyon viccesnek tartottuk…

Persze mindehhez hozzátartozik, hogy Berlinben lenni (hosszabban időzni) tényleg egy fura lelkiállapottal párosul. Egy mindig változó, ám mindig erős érzéssel. És ennek a hangulatnak szép lenyomata a Berlin Blues. Hallgassunk hozzá aláfestésként Element of Crime-ot, és néha nézzünk rá Sven szép kis arcára. A hatás garantált.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.