Idén persze sokaknak segít az a gondolat, hogy nincs az, mint két éve, mikor állandóan esett valami csapadék, ami csak mélyítette a borzalmakat. Egy nőnek például komolyan megkérdőjeleződik az élet értelme, ha azt látja, hogy a kedvenc csizmáját szétmarta a hólé. Tavaly vettem egy szürke, színátmenetes csodát, és hiába pregnálás, hiába óvatos, már-már szökellő léptek: bizony a csapadék kikezdte a színét, ami az egész lábbeli különlegessége volt. Vagy amikor jön a hirtelen olvadás, és szökellünk a házak alatt, belül a dermesztő parával: pont ránk zuhan egy olvadó jégcsap, agyoncsap minket, beleáll az agyunkba, lezúdul egy hótömb, és kész, ennyi volt. Tavaly épp ez történt: két centivel került el a tragédia, utána jó pár napig képtelen voltam az utcára menni. Úgy általában igaz: a legjobb ezekben a napokban az otthon biztonságában maradni, ám ezt sajnos igen kevesen tehetik meg. De amíg otthon vagyunk, enyhíthetjük a kínokat.
1. A masszírozó székbetét
Legjobb a görgős változat, én két éve szereztem be, most is megy, a derekamra ráállítva, így dolgozom, és utána leterítem a matracra, hogy fekve is élvezzem. Ezek tizenöt percek programok, általában hármat-négyet futtatok egymás után, csodás.
2. Ha alaposan megmasszíroztattuk magunkat, jöhet a fürdő. Már igyekszem visszafogni magam, de kétnaponta így is érzem a kényszert: a fürdővízbe merülni. De nem mindegy ám, hogyan! Ha misztikusabb beállítottságúak vagyunk, lehet gyertyákkal, nálam ez nem játszik, úszkál egy narancssárga gumikacsa (ez a jó kedély miatt), és fő hangsúly a kristályokon, illóolajokon van. Idei kedvencem a csokoládés fürdősó (bármelyik nagyobb illatszerboltban beszerezhető), de a relaxációs keverék is megteszi, sőt a sima levendula vagy kamillatea is. Ezután hideg vizes zuhany – bár én a langyosnál leállok, hiszen a lényeg az élvezet, nem az egészség megőrzése ezekben a nehéz napokban. Visszautalva Plath-ra, hadd idézzek az ő fürdő-szenvedélyéből, hiszen ugyanezt érzem: „Valahányszor halálosan szomorú vagyok, vagy annyira ideges, hogy nem tudok elaludni sem, vagy éppen szerelmesnek érzem magam valakibe, akit egy hétig nem láthatok, megvárom, míg elég mélyre süllyedek a nyavalyámban, s akkor azt mondom: Most pedig veszek egy jó forró fürdőt.
Fürdés közben aztán eltöprengek. A víz jó forró kell hogy legyen, olyan forró, hogy még a lábujjaimat is alig bírjam ki benne. Akkor centiméterről centiméterre ereszkedem bele, míg végül a nyakamig ér. (…) Soha nem vagyok annyira önmagam, mint ha forró fürdővízbe fekszem. (…) Minél tovább időztem a forró, tiszta vízben, annál tisztábbnak éreztem magam, és amikor kiszálltam a kádból, és az egyik szállóbeli nagy, puha fürdőlepedőbe burkolóztam, mintha olyan tiszta és édes lettem volna, mint egy újszülött.”
3. Teák
A tél a teák ideje, de mást igyunk, ha lever a rosszkedv, mint egyébként. Ne zöldet, feketét, főképp ne élénkítő mate-t, sokkal inkább a lazító változatokat: golgotavirágot, macskagyökeret (bár ettől a macskám tényleg megveszik, kapkodja ki a filtert, végighúzza a padlón, amitől mégiscsak rám jön az idegbaj), a legegyszerűbb, ha készen kapható teakeverékkel támadunk. Múltkor sikerült kábára innom magam, csodás volt, nem idegeskedtem, nem bosszankodtam, nem vettem fel a telefont, nem aludtam, inkább csak egy kellemes növényi állapotban léteztem egy fél estén át…
4. A legfontosabb
Gondosan válogassuk meg, kikkel érintkezünk. Semmi kellemetlen alak, érzelmi zsaroló és vámpír nem jöhet szóba, ne bánjuk, hogy tartós harag az ára annak, ha önzőek leszünk, és a saját lelki szükségleteinkre koncentrálunk. Én például már egy negyed órát sem töltök olyanok társaságában, akiknek a közelében bejön az a bizonyos zavaró rossz érzés. Nehéz volt megcsinálni, sok radikális lépéssel járt, de tényleg megérte. (Erről még fogok írni, mert fontos kérdésnek tartom.) Persze a nagy tisztítgatásban fennáll az esélye, hogy kisé egyedül maradunk, de ezt be kell vállalni. Minden jobb, mint órákon át a nettó hülyeségeket hallgatni, ami leszívja az agyunkat, és utána minden emberire, kreatívra képtelenek vagyunk. De vigyázzon, ez ne vonatkozzon a fontos teendőkre. Én a nagy lendületemben a hivatalos leveleket is száműztem az életemből, hiszen a legmérgezőbbek a vég nélküli intézkedések, magyarázkodások idegeneknek. Így most oda jutottam, hogy kikapcsoltak a vízóra rendszerből, nem érkeznek meg pénzeim, és egyéb kellemetlenségek, amik így, felhalmozva újabb depressziós rohamokban csúcsosodnak ki. Napról napra halogatom a dolgot, mert úgy érzem, mérhetetlenül lehúzna, ha meghallanám a társasházkezelő képviselőjének fáradt baritonját. És különben is: vár a kád.
