Az őszinteség ereje

KOmplett

Hozleiter Fanny Mosolyka interjúk tömkelegét adta, mióta megjelent a könyve. Ezeknek az anyagoknak persze erős központi magja a műre való reflektálás, de igazából mindig a szerző személyiségén van a hangsúly. Pedig a Te döntesz pusztán szövegként is érdekes.

Hasonló típusú olvasmányoknál – vallomásos élettörténet – persze adja magát a szerzőközpontú megközelítés, és ha sokkal kevésbé olvasmányosan, sokkal lazábban lenne szerkesztve a könyv, tulajdonképpen akkor is megérdemelné a figyelmet. Fanny már évek óta vezeti a blogját, amire én csak tavaly tavasszal bukkantam rá, mivel akkor ismertem meg véletlenül őt egy filmklubon, ahol mind a ketten beszélgetőpartnerként vettünk részt. A téma a nő, illetve a nőiség volt. Már akkor zavarba ejtett, hogy ez a lány milyen természetességgel viseli önmagát, ám a kezdeti hangkeresésem után már bátran mertem beszélni mindenről, nem kellett arra figyelnem, hogy az ő feltételezett érzékenységére tekintettel bizonyos témákat (például test, testiség, a test szépsége) elkerüljek. Egyszerűen feloldott a jelenléte, és azzal, hogy ő elfogadta önmagát, megadta nekünk azt, hogy mi is természetesen kezeljük a helyzetet.

false

 

Fotó: Legát Tibor

A könyvét mindezek ellenére kicsit félve vettem kézbe. Ehhez hozzájárult a korábbi, hasonló típusú olvasmányélmények emléke. Féltem attól, hogy ez a szöveg is belecsúszik majd a magazinos, szenzációhajhász, hatásvadász hangnembe, a sziruposságba, a puszta giccsbe. Vagy az önsegítő könyvek egy részének stupid igazságsulykolásába, a személyes filozófia hirdetésének könyvvé habosított verziójába. Mert Mosolyka könyve igen vaskos, csaknem négyszáz oldalas. De szerencsére nem abból a fajtából, ahol vastag papírra, széles margóval, hatalmas betűkkel vésik a semmitmondást.

false

Aki követte a blogot, és látja egyben az elkészült munkát, annak világos lesz, hogy még csak nem is az internetes napló ilyen-olyan átírásáról van itt szó. Mosolyka könyve egy lány regénye, de nem lányregény, napló, de nem hevenyészett bejegyzések egymásutánja. Komoly és ügyesen összerakott olvasmány, egyszerű, de tiszta nyelvezettel. Nagy veszélye a műfajnak a helyes tónus megtalálása. Úgy érzem, Fannynak sikerült. Nem kellett felszisszennem olvasás közben, nem éreztem, hogy rám mindenáron hatni akarnak, nem éreztem az olcsó szívszorítást. Megrendülést, izgalmat viszont igen. És azt, hogy haladni akarok a könyvvel tovább. Mosolyka nem apellál könnyen kibuggyanó könnyekre. Érzelmes sok helyütt, persze, nem fukarkodik a köszönetnyilvánítással, és nem sajnálja a szép szavakat senkitől. De nem csúszik bele a melodrámába, hiszen tudja jól, hogy nincs is erre szüksége. Élete nem melodráma, hanem nehéz küzdelem, amit megtanult irányítani. Könnyeden mesél, és érzésem szerint igazán őszintén. Arról is, amit nem is mernénk megkérdezni. Nem hirdet igét és nem ítélkezik, holott jó pár életeseménye még az egészségeseket is ugyancsak megpróbálná. Amikor egyik szerelméről ír, aki igencsak csúnyán elbánt vele, kínálná magát a kicsinyesség. De ez a nagyvonalú leírás szíven ütő.

Mosolyka könyvét olvasva egy matematikai feladvány jutott az eszembe, amit a felnőttek már nem, a gyerekek viszont játszva megoldanak. Ebben kilenc pontot kell összekötni úgy, hogy nem emeljük fel a tollat, viszont mindegyik pontot érintjük. A gyerek játszva túlmegy a pontrácson, kivezeti a határokból a maga egyenesét, és meg is van a megoldás. Ezt látom Fannyn is. Megkapta a maga kereteit, életének határpontjait, amelyek között oly sokan hiába keresik a megoldást. Ő viszont kijjebb lépett, és a határon túl gondolkodott. Felnőttként, de azzal a nyíltsággal, mint egy gyerek. Tanulhatunk tőle.

(Hozleiter Fanny Mosolykával készített interjúnkat itt olvashatják.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.