Kislányok a nagyvilágban

KOmplett

„De még a pofonja sem fájt. Ebből gondoltam, hogy ő az anyám. Akinek a pofonja nem fáj, az az anyád. Gondoltam magamban. Ma már biztosan tudom, hogy nem ő volt, nem lehetett.” A novellák „anyja” mindenestre egyértelmű: Forgách András.

Forgách nagy gyermekeinek, felnövő, kiteljesedésre váró, éretlen, de megérésre szomjazó nőalakjainak valóságát nem a realitásból kellene szemlélni. Képzeletbéli, irracionális figurák ők, valószerűtlen sorsokkal. Aki a rögvaló lefestését várja életük egy-egy szeletének felvillantásától, valóban csalódni fog. „Nem mondhatnám, hogy közelebb jutottam a női gondolkodás megértéséhez” – írta valaki a könyvről az olvasók általi bejegyzésekre épülő egyik közösségi oldalon.

false

A könyv több kritikusa is felrótta, hogy nem sikerült a szerzőnek úgymond mélyre mennie, sztereotípiákkal dolgozott, nem lett igazán nő. Megérzésem szerint nem is ez volt a cél. (Amúgy meg a férfi milyen? Egy férfiakról szóló, férfi által írt szöveg macsós, kemény, érzelemmentes? Egy férfit szerepeltető novella a FÉRFI mélyére megy, és ábrázol egy univerzális hímet, ami által mindenki pontosan meg tudja mondani eztán, hogy nahát, ez egy férfi, ilyen a férfi, semmi kétség nem fér hozzá? Szívesen olvasnék ilyen szöveget, de hát az irodalmi szöveg nem a Nagy Brehm, nem konkrét és egzakt leírásokra szomjazik az olvasó. Ráadásul fikción a valóságot követelni elég képtelen dolog…)

Forgách (na jó, tehetjük idézőjelbe is felőlem) „női” nem akarnak sem prototípusok, sem egyfajta női katalógus modelljei lenni. Ezek a hősök női névvel, kvázinői attribútumokkal egy különös és aláhúzottan fiktív világ lakói, akik csakis egy-egy szöveg koordinátái között akarnak élni, és nem hús-vér testben lépkedni előttünk. (És hozzátenném, szerintem nagyon szórakoztató a könyv a játékaival, abszurd gondolatkísérleteivel, frappáns kis sztorijaival.) Amik velük megesnek, azok sem eshetnek meg se hétköznapokon, se ünnepeken. Ki az, aki egy repülőút alatt, miközben a barátjához tart, lefogy huszonöt kilót, és mikor hazajön, újra testes? Miért olyan fontos, a valóságban hogy néz ki egy űrbázis, és hogy lehet-e szexelni szkafanderben? Kell-e hinnünk a reinkarnációban, hogy erről olvasva egy szöveg megérintsen? Egy eszkimó tényleg ilyen? Hogy lehetséges az, hogy…?

Fikción számon kérni mindezt nagy hiba. Mint ahogy azt sem szerencsés kutatni e rövid novellákban, hogy az írónak mennyire sikerült valóban nővé válnia. Mert onnantól nincs megállás, akkor már nem szépirodalomként fogadunk be, hanem valamiféle dokumentarista beütéssel, és abba a csapdába kerülünk, hogy rögtön azt is meg kell vizsgálnunk, mi magunk megfelelünk-e az úgynevezett „nőies” kritériumoknak. Szembesülni kellene azzal, hogy igen nehéz meghúznunk az éles határvonalakat, és voltaképp már magunk sem tudjuk, fiúk vagyunk-e, vagy lányok…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.