„Nem kell mindig választanod – mondja egy vele készült interjúban –, az életed választ téged.” Pályáját elnézve ez rá hangsúlyozottan igaz.
Híres műkereskedő-családból származik, a keresztnevét egy antik porcelánkészletről kapta. Nagy álma, hogy bohóc legyen, nem válhatott valóra, azzal tanácsolták el, hogy egy nőnek ez nem való. Így hát cirkuszművészetet tanult Párizsban, és számára az írás máig a kötéltánchoz hasonlít. Annyiban legalábbis, hogy állandóan egyensúlyozni kell, és soha nem szabad elfelejteni a fő utasítást: „Ne nézz le!”
| ||
Később Koppenhágába jelentkezett rendező szakra, ahová elsőre nem vették fel, így norvég irodalmat kezdett hallgatni. Szeretett volna szövegekkel foglalkozni, hogy ezáltal jobban megértse a műveket. Mielőtt a férjével belevágott volna közös kiadójuk vezetésébe – ami tizenöt évig működött –, színészként és rendezőként dolgozott. Kiadóként a munka voltaképp az egész életük volt: a nyomda a ház alagsorában volt, az irodájuk a földszinten, ők az emeleten laktak.
| ||
Viszonylag későn kezdett bele első regényébe, 38 éves volt, mikor a magyarul is megjelent Expressz ajánlott című levélregénye megjelent, és rögtön ismertté tette a nevét világszerte, nálunk is. Azóta több regényt és gyermekkönyvet is jegyez. Sajnálom, hogy ez utóbbiakkal még nem ismerkedhettünk meg, mert nagyon érdekes a szerző motivációja. A wittgensteini gondolat mentén dolgozik, miszerint a nyelv az élet határa, és emiatt a célja a gyerekek világának kitágítása. (Északi szerzőknél – és az alap ugye a jó öreg Andersen – amúgy sem szokás úgymond lefelé beszélni.)
Szerettem a Dominót, ezt a sok szálon futó történetet. A szerző szerint ez a szerelembe esésnek és a kiszeretésnek a regénye. Én még hozzátenném, hogy a csalásnak is. Hiszen a többarcú, több nőt a tűzben tartó férfinak az élete a csalás köré szerveződik. Iselin elmesélte, hogy a központi alak ihletője egy általa is ismert személy volt, aki tényleg orvosnak adta ki magát, és őt is átverte. Nos, ezzel a könyvvel megkapja a magáét… De tény, hogy a legolvasmányosabb, leginkább magával ragadó részek a szerelemről szólnak.
Olvastam az egyik szerelmes nő, Sabatine lassú becsavarodását, behálózódását, és szinte friss szerelmesnek éreztem magam. Mert ez az. Így történik. És a szöveg behúz ide magával. (Nem akarok spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy egyedül a könyv végét érzem gyengének, elkapkodottnak, annak ellenére, hogy Iselin azt állítja, a munkamódszerének egyik lényeges eleme, hogy a regények végét mindig tudja előre.)
Iselin amúgy is nagy világjáró, de nem a hétköznapi, turistás értelemben. Elmegy valahová, hogy egy ideig ott éljen. Így költözött családostul (három fia van) Damaszkuszba is, amiből egy regény is született. A Dominó Párizsban játszódik, természetesen ott is élt, nem is egyszer. Legutóbb egy barátjával cserélt lakást, és három hónapot töltött kint, hogy a könyv – aminek amúgy igen fontos szereplője a városrész – még hitelesebb legyen. Szerinte ugyanis nem lehet enélkül dolgozni. Sokszor járt már Budapesten is, és érdekes módon egzotikus helynek tartja. „A helyek megváltoztatnak valamit benned” – mondja. Épp ezért lehet, hogy itt is fog élni. És ha itt él, ír is majd.
| ||
Érdekes egy-egy szerző hazai és külföldi recepciója. Iselint például Dániában nem annyira ismerték el eleinte, az Expressz ajánlott először fordításokban lett siker. Érdekes módon épp a damaszkuszi élményeiről írt regény futott be északon, amit viszont máshol nem kedveltek annyira. (Magyarul nem is jelent meg.) Talán a bevándorlótematika miatt szólt akkorát kint, ami ott aktuális, napi kérdés. Engem leginkább az a könyve érdekelne, ami a gyerekkorába kalauzol, amelyben megelevenedik a hatvanas évek Dániája. Egy német ajánló szerint olyan érzékletes ez az ötéves kislány szemszögéből megírt szöveg, hogy az olvasó szinte együtt lát vele, ugyanazzal az optikával, amivel csak egy gyermek szemlélheti az életet.
Iselinnek nincs rajongói oldala, nincs website-ja, kézzel ír ma is. Most éppen egy esszékötetet, a lassúságról, a lelassulásról, amire szerinte nagyon nagy szüksége lenne mindannyiunknak. A beszélgetés végén nem bírtam ki, és megkérdeztem, ismeri-e Mads Mikkelsent. Ismeri. De több kérdést már nem mertem feltenni ezzel kapcsolatban…
