Könyv

Az idei, már eddig is megannyi elkedvetlenítő mozzanattal tarkított emlékévet alighanem a könyvek fogják majd megmenteni. Mert alakuljon bármily kisszerűen és émelyítően az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója (emlékművekkel és ellenemlékművekkel, no meg szánalmas és torz újrajátszási kísérletekkel), a frissen megjelent történeti munkák mégiscsak viszszaadnak valamit az oly könnyedén elherdált nemzeti méltóságból.

Már a városnév erős és kiterjedt asszociációkat kelt - Mohácsról s persze a csatáról mindannyiunknak vannak olvasmányemlékei, gondolatai: a Mohács-mítosz kitörölhetetlenül bennünk lakozik.

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket.

A térképészeknek ma ismét sok dolguk lenne, ráadásul nem is távoli földrészeken, hanem itt, a közelben.

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén.

A Panoráma útikönyvsorozat 1957 óta meghatározó szereplője e speciális piaci szegmensnek.

A cím alapján a CIA-zsebkönyvek bővített kiadásának gondolnánk, martalócok, partizánok és haditudósítók kedves olvasmányának.

Franciaország olyan nagy és sokféle, annyi látni- és átélnivalóval csábít és szippant magába, hogy mindezt egyetlen kötetbe foglalni szinte lehetetlen vállalkozás.

A hazai útikönyvpiac ma sokszereplős, ráadásul meglehetősen differenciált. Az évi könyvmennyiséghez mérve ugyanakkor csak egy apró szeglete a piacnak, ahol egy szezonban a legerősebbek sem értékesítenek több tízezer példányt.

A szerepjáték meg a kamuflázs mestere volt - életében és műveiben egyaránt. Legutoljára az áldásosztó agg költőfejedelem rolléját adta pazarul, s miközben politikusok, popzenészek és kabarészerzők tapsolták ki nevét, ő remekbe sikerült maszkjával ügyesen elrejtette az ünneplő tömeg elől magamagát, az örök diabolikus suhancot. Meglehet, halálával a magyar irodalom utolsó kultikus figurája távozott közülünk.

Szakmányban robotoló sajtómunkás volt, aki csak élete utolsó éveiben nyert bebocsáttatást az irodalom megszentelt berkeibe. Kortárs volt és közeli szemtanú, s ami ezeknél sokkal fontosabb, telivér szépíró, néhány szavatolt remekművel.

Augusztus 20., hazánk legnagyobb nemzeti s egyben állami ünnepe egyházi rituáléval kezdődik. A Szent István-bazilika órája még alig ütötte el a kilencet, de a téren már gyülekeznek a hívek, díszes templomi zászlóik alatt türelmesen várakoznak a különböző testvérületek, vallási szerveződések (Szent Kamill Egyesület, Szent Korona Társaság stb.) tagjai.

"Megvették a magyar könnyűzenét!" Ez a mondat is elhangzott, amikor Bozóki miniszter és csapata tavaly bejelentette a PANKKK-program létrejöttét.

A színpadra mindig feketében megy fel, de rózsaszín ingben szurkolja végig a focivébét a tévé előtt Sermoneta főterén, mesterkurzusának estéin.